> Számtalan mű, legenda, sztori született a férfi ember igazi betegségéről, és legalább ennyi verzió arra, hogyan lehet ennek elejét venni. Én nem erről szeretnék írni.


> A címben szereplő ital a sörnek egy a horgászember számára különleges jelentőséggel bíró kategóriáját takarja.


> Törzsvendégnek lenni? Jó dolog! Bővebben: nagyon jó dolog!


> Egy több álmatlan éjszakámat okozó probléma most ide kívánkozik. Kultúrivók révén többnyire kocsmákban töltjük a mulatásra és lazításra szánt időnket, és hozzá kell tennem, ezek erős túlzással sem nevezhetőek puccos helyeknek. Viszont a 21. századi technikai vívmányok a zord külső ellenére is bekúsznak a kocsmákba... konkrétan a WIFI-re gondolok!


> Kedves hű sörkatonák!! Hatalmas hírrel szolgálhat kis közösségünk! Kijelöltük az idei, azaz 2009-es sörtúra időpontját: 2009.06.05


> Mikor a szabályokat kezdtem írni, egészen mélyen el kellett gondolkoznom. Persze az alapok megvannak, de az a szép az egész túrában, hogy nincsenek igazán komolyan vett szabályok. Nem rohanunk sehova, nem megyünk el semmi mellett csak úgy. Felfedezzük a körutat, Budapest egyik ütőerét.


> Azt nagyon nem kell részleteznem egy fővárosi illetőségű egyénnek sem, hogy csepelinek lenni egyfajta életstílus, életérzés. Nekünk van Víztornyunk, HÉV-ünk, Kis-Dunánk és Nagy-Dunánk, Bady Hamink, sőt még a TSZ-ünk is áll! Van továbbá bicajunk, motorunk, teherautónk és természetesen van SÖRünk is!!! Ez pedig egy igazi lokálpatrióta csepelinek elengedhetetlen a munkás hétköznapok délutánjain a relaxáció szempontjából.


> Sírjak vagy nevessek? A következőkben ejtenék pár szót egy olyan seritalról, mely már kikopott a pesti közértek polcairól. Talán egy-két fosszíliája azért még megtalálható mondjuk a jászkarajenői szatócsboltban, de ez erősen kérdéses. Egy szó, mint száz: Fradi sör!!!


> Kissé meglepődtem, amikor erre a videóra akadtam a sörök világában való szörfözés alkalmával, és rögtön késztetést éreztem arra, hogy ezt megosszam a társadalommal. Mivel egy az egyben ugyanaz a reklám, mint a soproni új reklámja.


> Az egész egy csendes, átlagos tavaszi koraestén kezdődött, mikor kis társaságunk a Nyugati térről elindult a Mester utcai Chilibe, hogy ott elköltsünk egy békés sört. Mivel egyikünknek sem volt dolga, és meg akartunk nézni egy-két boltot a körúton, úgy döntöttünk, elsétálunk amíg van kedvünk, és csak akkor szállunk villamosra, ha már elfáradtunk.