Cím: 1083 Budapest, Bókay János utca 34.,
Látogatás: 2013. november 20. 18:00-22:45. 
Telefon: +36 1 785 5568
Facebook: fb.com/roncskocsma
Web: -
Vélemény
apuska:
A Gólya presszó nem egyszerű. Nagyon más világ, mint a megszokott. Ha a Corvin negyedtől sétálsz befelé - cirka 8 perc gyalogút -, először szembetűnik minden ami új és modern, aztán a panelházak árnyékában egy elhanyagolt üres telek, s közvetlen utána egy régi, ámde felújított kertes ház utcafrontján írott betűvel kanyarítva egy neonfelirat, hogy azt mondja: Gólya.
A 444-en egy kiállításról szóló beszámoló kapcsán figyeltem fel a helyre. Rákerestem, majd a Gólya facebook oldalának címében feltűnt: roncskocsma. Szöget ütött a fejembe. Így hívták régen?
Majdnem. Tovább kutakodtam, majd a Józsefváros Anno oldalán megleltem a választ: 'A Józsefvárosi régi Gólya utcára, csak egyetlen épület épület emlékeztet, az egykori Gólya vendéglő, ami valószínűleg az utcáról kapta a nevét. A kocsmává módosult hely a Roncsfilmben, Szőke András főszereplésével vált ismerté az ország számára. [...] A volt kocsma, egy földszintes kis épület, nagyjából egymaga árválkodik a túloldalon. Legalább olyan unikum lehetne, mint Óbudának a Sipos Halászkert. A mostani bontás még nem érinti, bár ki tudja meddig lesz ez így. Maga az épület üresen áll, nem használják. Amúgy szinte az egész a film a Gólyában és a Bókay utcában játszódik, ez a központi helye a történetnek. Az első 8 perce bemutatja a helyszínt, a sörözőt és a környékét. Már akkor is egy nagy, puszta terület volt mellette.'
Bár e cikkről nem tudom mikori, a pultos srác elmondása szerint, 20 évig irodahelyiség volt. Most egy művháznak becézett kocsma. Májusban bérbe vették, 4 hónapig csinosították, 2013 szeptemberében kinyitottak. Nagyra törő terveik vannak vele, mint úgy általában a romkocsmáknak. Egy közösségi és kulturális tér kialakítása: koncertekkel, filmvetítéssel, kiállításokkal, táncházzal, családi és klubprogramokkal.
Sajnos átható öregszag járja át a helyet. Hosszabbítók és elosztók tekeregnek mindenfelé leragasztva, hogy a Gólya minden létező szegletébe eljusson az áram, míg a padlólap pont olyan semmilyen, mint egy csepeli panel konyhájában. Ám a néhány kikukázott szőnyeggel, az atomháborút is túlélő növényekkel, és a múzeumba illő bútorokkal együtt mégis egy élhető, szerves egészt alkot. Ez az igénytelenség igényessége. Ha úgy tetszik, a VIII. kerületi valóság meghintve jó szándékkal. Az őszinteség netovábbja. Az a fajta sufni - persze sokkal tágasabb -, ahova házigazdaként nem fél az ember elhívni a haverokat. És a haverok haverjait. Egy kegyetlen bebaszásra.
Ráadásul van egy belső kert. Előnyeit kár lenne hosszan ecsetelni, egy ilyenre igény mindig van, de ami még érdekes, hogy ebből a kertből több további ajtók is nyílnak. További szobákba. További társaságoknak lehetőséget adva az elszeparálódásra. Tovább erősítve a retro érzést, ahogy az abszurd mintás fotelek, a fekete-fehér tévék, a kazettás magnók, a lámpák, a polcon a könyvek, s úgy egyébként minden részlet a közelmúltat idézi, biztosítva azt a hangulatot, amit a Gólya épülete is képvisel jelen környezetében.
Más, mint az átlag. Vagy nagyon be fog jönni, vagy nagyon nem.
kalimpa:
biztos velem van a baj, de még mindig nem tudom elfogadni a puccos és sznob helyeket, legyen az kocsma, kávézó, étterem vagy bármi, hányok tőlük, zavar és fáj. ellenberger ez a gólya pont nem ilyen. ez finom. kedves. és selymes mint egy szerető, aki tudja, hogy mit mikor és hogyan. pont ott és akkor, amikor annak ott a helye. nem többször, sőt soha többet.
na, ilyen nekem a Gólya, kedves és szerethető. nem akar sok és több lenni mint ami. ez egy művelődési ház a szó szoros értelmében, ahol megpihenhet kicsit a fáradt vándor, ehet egy finom levest s hozzá szürcsölhet egy jéghideg sört, s ha nem ad borravalót, akkor sem nézi ki senki őt.
dé kapitány:
Ez talán az egyetlen Gólya, ami tehermentesítő csomaggal érkezik: isteni házi sörrel és helyben készített májpástétommal. A fészek barátságos és tágas - már-már zavarba ejtően nagy a tér egy kis esti sörözéshez. Randira semmiképp, nagy csapatos összejövetelre mindenképp ideális célpont. Szerintem.
dsila:
Ha majd egyszer túlteng bennem a tesztoszteron, besétálok a Szigony utca felől is. Nem!
outstanda:
A környék magáért beszél, idefele a Kartell Keleti oldal, nyugati oldal dalát danoltam magamban: "Baross utca, meg Szigony utca sarka". Maga a hely hozza a sebtiben belakott (rom)kocsma hangulatot, de alapvetően nem találtam a helyem benne. Pár bútor összehordva a dohányzóasztalok köré, a falakon képek, a plafonról színes égők lógnak... szóval olyan kis semmilyen. A pálinka jó volt, a fröccsöm már furább. Ettől függetlenül látnék fantáziát a helyben, kis(nagy) ráfordítással ki lehetne kupálni.
anyicska:
Város pereme feeling, bár nem annyira messze a központtól. A Gólya felirat messziről látszik a romok mögött. Amikor beléptünk, egy erős szag adott egy pofont, borzasztó a bűz, ki tudja mitől, de ugye pár perc után megszokja az ember. Több régi lakásból összeszedett bútor, kissé piszkosnak tűnt minden. Aztán megtudtam, hogy régen művelődési házként működött, meg egy filmben is központi szerepe volt, így picit máshogyan kezdtem látni, hirtelen megéreztem a hely szellemét.
A közönség és a kiszolgálók mintha egy nagy család lenne, úgy tűnt, mindenki ismer mindenkit, ám ettől függetlenül nem éreztem annyira jól magamat. Mintha egy hívatlan vendég lettem volna valami bulin. Némelyik „családtag“ annyira laza volt, és annyira csak egymásra figyeltek, hogy a „családon kívüli“-t leszarták egy magas fáról. Az egyik legarrogánsabb viselkedést tapasztaltam, amikor ki akartam jutni a mosdóból. Nem tudtam kinyitni az ajtót, mert egy bringa állt keresztben. Jól van, előfordulhat, de ezt a tekintetet, amit kaptam csajtól, akié volt a bringa, azt nem kívánom senkinek. Először csak nem vett észre és csevegett tovább a barátnőjével, aztán nagyon lassan és nagyon nem szívesen eltolta a seprűjét ez ez a gonosz boszorkány.
A bunkó csajon kívül nem volt más rossz élményem, így összességében pozitív élmény volt. Majd tavasszal visszamennék és leülnék egy-két búzára a kerthelyiségbe, mert az nagyon ígéretesnek tűnt.
Ízelítő
Csapolt sör (5 dl): Kőbányai, 320 Ft
Üveges sör: Kozel, 380 Ft
Bor (1 dl): Folyóbor, 150 Ft
Rövid (4 cl): Unicum, 590 Ft
Üdítő (2,5 dl): Szénsavas üdítő, 250 Ft
Meleg ital: Capuccino, 350 Ft
Harapnivaló: Zsírosdeszka (méretfüggő), 100-150 Ft
Értékelés
Kövesd Facebook-on és Instagramon a Kocsmablogot, és ha úgy van: Mutass egy kocsmát!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Márk_Márk 2016.09.08. 21:34:35
Mindig onnan sétálok be. Ma már közel sem annyira zűrös hely, mint mondjuk 25 éve volt.
(És akkor is sétáltunk arra is.)
Márk_Márk 2016.09.08. 21:37:36
Az akusztikája iszonyatosan szar, a színpadot a lehető legrosszabb helyre tették, a szemben lévő oldalon sokkal jobb lenne, dupla annyian láthatnák a koncerteket.
Kocsmának elmegy.
Aki meg beviszi a termekbe a biciklijét, az egy elmebeteg barom, nem biciklis.
kocsmablog · http://kocsma.blog.hu 2017.08.03. 10:10:41
kettosmerce.blog.hu/2017/08/02/milyen_egy_munkahelyen_mindenkivel_egyenlonek_lenni_te_dolgoznal_egy_szovetkezetben
.. Utolsó kommentek