> Sírjak vagy nevessek? A következőkben ejtenék pár szót egy olyan seritalról, mely már kikopott a pesti közértek polcairól. Talán egy-két fosszíliája azért még megtalálható mondjuk a jászkarajenői szatócsboltban, de ez erősen kérdéses. Egy szó, mint száz: Fradi sör!!!


Hát igen. Ilyen is volt. 2003. március 13. Hétfő. A Dreher Sörgyár bemutatta a Várszegi-éra egyik talán legellentmondásosabb darabját. Pedig hogy vártuk. Aztán felcsillant a szemünk, amint megpillantottuk egy pénteki fociról hazafelé menet a Gaba ABC-ben. Mondanom sem kell, mint az oroszlán, mikor megpillantja prédáját, egyből lecsaptunk a szinte még meleg készletre. Gyors fizetés, és még gyorsabb pisszenés.

Felcsigázva vizslattuk egymás tekintetét. De nem jött az a bizonyos big boom. Nagyon nem! Lehet, hogy akad olyan maláta koktélt szürcsölgető bajtársam, aki megkövez ezért, de ki kell hogy mondjam: nem túl ízletes! És most bizony szükségem volt a kék rendszámos, diplomata énemre. Mondjuk ki! Ótvar! Vékony "íz", leginkább egy etilalkoholos szikvízhez tudnám hasonlítani. Sajnos ez van. Az ötlet maga viszont óriási volt, főleg nekünk, akik élünk-halunk a zöldekért. Csak sejteni lehet, hogy eme méltán elfeledett söröcske az akkori karvaj-marketing áldozata lett. Hiszen ha kicsit több időt szántak volna arra, hogy milyen ízű is legyen a nektár, amit beledobozolnak, valljuk meg, sokkal monumentálisabb sikereket érhetett volna el. De sajnálatos módon túl sok embert ez nem foglalkoztatott, csak a minél előbbi profit realizálása.

Most ahogy nézegetem a dobozt, előtörnek az emlékek. A kép szerintem bingó, annál is inkább, mivel egy Fradi-Újpest derbi előtt kattant az objektív. Szín: jó, igaz sok laca-faca ezzel azért szerintem nem lehetett, hiszen csapatunk színe predesztinálta a csomagolást. Tehát a zöld az zöld. Felirat: na ez már ismételten sugall egyfajta kapkodást, összecsapottságot, mert egyszerűen nem sörös! Isten lássa lelkemet, a pölöskei szörpnek ütősebb a felirata. Szerintem, aki megtervezte ezt a "díszt", az még az életében nem markolt ilyen jellegű italt tartalmazó könnyűfémdobozt. Egy bohózat! Nincs is címke motívum, pedig egy sörön ez azért alap lenne. Lásd például a Bitburgert, hogy egy non plus ultrat említsek.

Ellenben volt olyan tevékenység, mely űzésére kimondottan alkalmas volt: egy újpesti kergetőzés során ezzel kilőni egy majmot, valami olyasmihez volt hasonlítható érzés, mint amikor a filmekben ezüst golyóval lövik ki a vámpírt. Itt nyugodtan említhetjük egy lapon alkoholos szódánkat az ezüsttel...

Na jól van. Nagyon nem akarom tovább bántani a Fradi sört, hiszen mégiscsak a miénk. Tudom jól, olyanról, ami már nincs köztünk, vagy jót vagy semmit, de hát ami igaz, az igaz. Különben is, a liláknak soha nem volt saját italuk, se jobb, se rosszabb. És ez azért nagyon jó!