Helyszín: Csehország, Brno, Kounicova 23. Látogatás: 2011. szeptember 20. 23:00-0:25

> Nagy multifunkcionális ház, amelyben több kocsma mellett teaház és galéria is üzemel.

Adatlap

Elérhetőség: +36 420 549 241 812
Web: http://sklenenalouka.cz/, http://sklenick.cz/
Facebook oldal: https://www.facebook.com/sklepniscena
Nyitva tartás: H, K, Sz, Cs, P, Szo, V: 10-01
Extrák: tánctér, bringatároló, kiállítás, koncert

Árlap

(1 CZK = 11,60 HUF)

Fotók

Vélemények

anyicska:

"Sklenená louka (röviden, becézve Sklenenka), avagy Üveges rét, ami egy verses kötet (1984) után kapta a nevét. A szerzője Antonín Konecny (1949-1985), a brnói bohém társaság bizarr figurája. Barátkozott Kunderával, elefantiázisban szenvedett, óriási lábai az óriási sportcipőkben abszolút kontrasztban voltak testével, amelyet mindig zakóba és nyakkendőbe öltöztetett. Antonín a verseinek többségét börtönben írta. Mániás és sorozatos autótolvaj volt – kb. 70 kocsit lopott el -, hét évet kapott, és ezt az ítéletet még egy évvel meghosszabbították, mert pofon vágott egy börtönőrt. A börtönben együttműködött az Stb-vel (cseh AVH), de amikor berakták őt egy rendszerellenes újságíró és író cellájába mint besúgót, nem bírta a feladatot, ott elsírta és felfedte magát. A börtönévek után egy bankban dolgozó kisasszonnyal járt, akivel azokat a sérült bankjegyeket „javították ki”, amelyeket az ügyfelek behoztak a bankba, hogy kicseréljék újra. A barátnőt nemsokára letartóztatták, így Antonín megint kocsit lopott, hogy meglátogassa a börtönben. Mikor hazaért, visszavezette a kipufogógázt az autóba, és megölte magát.

De térjünk vissza az Üveges réthez, a kultikus brnói helyhez. Ez egy nagy multifunkcionális ház, amelyben több kocsma mellett teaház és galéria is üzemel. A rendszerváltás után visszakerült a ház a régi tulajdonos kezébe, és egy nagy felújítás után kb. 1994-ben ő nyitotta meg a közönségnek. Az üveges rét szóösszetétel egy olyan költői kép, amely jellemzi a ház stílusát, és a kortárs, alternatív művészet támogatására törekszik. Ilyen formán itt rendeznek kiállításokat, előadásokat, koncerteket stb.

Régen a szórakozóhely központi helyisége a padláson volt, a barátnőm ott volt pultos, és sokat mesélt a vadabbnál vadabbra sikerült bulikról. Egyszer én is benéztem, tényleg jó volt, otthonos, fűszagú, az emberek a padlón ültek, feküdtek, beszélgettek, esetleg táncoltak vagy csak hülyéskedtek. Aztán változott a koncepció, a felső szinten betiltották a dohányzást, hangoskodást, és azóta senki nem jár oda, helyette a földszinten lévő, viszonylag új klubba szoktak, amelynek a neve Skleník (Üvegház). Kellemes hely, még érezni lehet, hogy nemrégen nyílt, nekem kicsit steril, a dizájn szempontjából nem annyira különleges, kivéve a mosdót, amely nagyon pöpec. Jellemző, hogy sokan járnak oda, ami sok füstöt jelent, de jó bulikat is. A beülő rész mellett tánctér is van, és a kiszolgálás kedves. De aki igazi underground feelingre vágyik, az menjen le a pincébe, az ott egy teljesen más világ. Itt már nem lehet érezni az újítás szagát, csak a sört és füvet. A lefelé vezető lépcső mellett kopottak a falak, gyanúsak a képek, szerény a világítás, így volt bennem némi aggodalom, mikor beléptem a sötét helyiségbe, amely tulajdonképpen egy fahordó belseje. De nagyon tetszett, igazi cseh söröző, és annak ellenére, hogy a pince sem működik évtizedek óta, van neki egy régies hangulata.

Az Üveges ház a brnói társadalomban fogalom, és kötelező ellátogatni oda, ha már Morvaország fővárosába kerül az ember."

apuska:

"Első élményem, hogy a brünni Moulin Rouge felől kanyarodtunk rá a többszintes trükkös tükrös kocsmára, s az ott kirakott díszletek miatt egy kicsit leragadtam, viszont közel nem annyira, hogy ne érjem be a csajokat a mozaikoktól színpompás boltíves kapunál, ahol persze rögtön valami ismerősbe futottak.

A folyosóra applikált fénytöréses csapdán gond nélkül áthatoltunk. Mikor annak végén az írásmódjában trendin angolosított Café Sklenick (üvegház) nevezetű egységbe benéztünk, úgy látszott váltanunk kell, mert fullon van, így sebtiben le is néztem a Sklepy (pincék) néven futó és sokkal szerényebb alsóházba, ahol a fenti partikörülményekkel ellentétben egy hagyományos kocsmai környezet fogadott.

Nájsz. Már fel is vettem volna a sötét hordóbelsőben a sörvédő magzatalakzatom, amikor kiderült, csak csináltak nekünk a kávézó részen helyet, összetoltak pár asztalt, s így egy közös nevező okán mindjárt egy nagyobb társasághoz csapódtunk.

Oké, így sem rossz, de jó eséllyel drágább és más - a különböző szinteket itt különböző tulajdonosok viszik -, amire nem csak a csapolt sörök választékossága utalt, hanem a felfoghatatlanul drága töményitalok neve egy táblán, miközben a szokásos fajták ára sehol nem volt feltüntetve. Aztán megnyugtattak, ezt csak a jellemzően hajnalban idetévedő, sznobizmusra hajlamos részegek isszák, de ők is csak kicsit, mert miért ne?

És miért nem megyünk fel a felső szintre? - érdeklődtem. Mert a Serpy (szilánkok) két éve már egy kiállításoknak is helyt adó teaház, s azt ilyenkor, miként a hozzá tartozó teraszon már hideg lenne, bezárják. És a tánctér? Az csak simán pangott. A kínai piacról beszerzett freskó alatt még a DJ se nagyon próbálkozott, felesleges, mert ilyenkor úgyis még mindenki irgalmatlanul iszik. Kivéve persze, ha valaki hipszter. Ezzel a fajjal pont itt Brünnben volt szerencsém megismerkedni egy nappal ezelőtt (Café Tungsram), s lám, most egy újabb korosodó díszpéldány tűnt fel öltönyben, nyakkendővel a laptopja mögül, aki mindent kizárva fülében fülhallgatóval a Youtube-ról választott társas magányához ideális környezetet. Vajon a diszkógömb szórta fény, és a Halloween figuralámpák van olyan jó, mint egy Apple háttér?"

"A bejárati folyosó végén kampós bringatároló ad korlátozott számban teret a parkoltatásra."

Értékelés