> Rántsuk le a puccleplet a borozás témaköréről! A Palack jóvoltából mostantól minden héten borszerda, hogy könnyed és közvetlen stílusban a laikusokkal is megismertessük a jó borokat, és hasznos gyakorlati tudást adjunk a kezükbe. Ezúttal azt vesszük szemügyre, hogy milyen költségek jelennek meg egy palack bor árában?
A borászkodás költségei címmel megjelent előző cikkben arról beszéltünk, hogy borászkodni bizony nem olcsó mulatság, és akárhogy is sikerül a végeredmény, ha az ember szeretné eladni a termékét, érdemes a csomagolásra is időt és pénzt szánni. A palack, a dugó, a címke és a kapszula akár 800-1000 Ft is lehet. De most koncentráljunk arra, hogy a bor mitől lesz drága, ami bele kerül, és még milyen egyéb tényezők vannak befolyással az árra. Ha le akarjuk egyszerűsíteni, akkor három szó idő, technológia és terroir.
A technológia két élesen elkülöníthető csoportot hoz létre. Az első azok köre, melyek nem voltak fahordóban. A reduktív borok, mivel oxigéntől elzártan acél vagy műanyagtartályban esetleg üvegballonban, betonkádban készülnek, a szőlő elsődleges gyümölcsös jegyeit mutatják. Frissek, ropogós savúak és jellemzően egy vagy két éven belül fogyasztandóak. Mivel gyorsan piacra kerülnek és egy éven belül ki szeretnék pörgetni őket, a pincében hosszú évekre pedig eltenni őket nem ajánlott, az áruk is alacsonyabb kategóriában mozog.
kép forrása: Bor - Pálinka - Hírek blog
A másik kategóriában a fahordós érlelést kapott boroknál a palack érlelési potenciál is megnövekszik. Itt már nem árt figyelembe venni, hogy a borásznak áll a pénze a borban, amíg fél-egy évig esetleg még tovább a fahordóban tartja azt. És ma már azt mondhatjuk nagy király az a borász, aki még palackban is elegendő ideig tudja a pincénél érlelni a borát, és akkor dobja piacra, amikor az szerinte már kész. Az idő tehát fontos tényező mind a fahordós, mind a palackos érlelés esetében. Az idő meg ugye pénz. Továbbá kevesen gondolnák, de sokszor a legnagyobb fejtörést a borászoknak a logisztikai kérdések jelentik. Ismert balatoni borásztól hallottuk például, hogy augusztus közepén indul a szüret, és sokszor vért izzad, hogy helyet csináljon a bejövő alapanyagnak. A harmadik tényező a terroir, divatos összefoglaló neve a klimatikus és talajadottságoknak.
Nyugaton már régóta a termőhely szerint kategorizálják a borokat, kapnak brand-et és a szőlőfajtát is alávetik neki. Idehaza első körben Tokajban indult el egy termőhelyalapú besorolás. A történelmi elsőosztályú dűlők alapanyagából készült borok szinte biztos, hogy az árukban is megmutatják a különlegességüket. De ne siessünk előre. Az éves csapadékmennyiség, napos órák száma, talajösszetétel, lejtésszög és egyéb tényezők alapján való kategorizálás fontos árképző hatással bír a boroknál. Gyakorlatilag minden vincellér egyetért benne, hogy a minőség javarészt a szőlőben dől el. A terméshozam korlátozás, a művelési mód, szüret módja (kézi, gépi) mind a bor koncentrációja és egyedisége mellett árbefolyásoló tényező is. Az emberi tényező aztán a szőlészet mellett a borászatban is kíséri a végső eredményt. Balassa István borász arra a kérdésre, hogy mitől drágábbak egyes borok, ezt mondta: "Ott van benne a hozzáadott szellemi érték. Valami olyan plusz, ami csak bizonyos idő elteltével jön elő a borban. Tudom, mert van annyi szakmai tapasztalatom, hogy két év múlva mit fog mutatni. Ezt a potenciált is előrevetíti a magasabb ár. Az ilyen borok általában, legalábbis nálunk, pár száz vagy legfeljebb egy-két ezer palackos tételek. Ott van az árban az is, hogy az adott évjáratot nem lehet megismételni, reprodukálhatatlan a talaj, az évjárat, a szőlő minőségének ilyen konstellációja. Egyedi, egyszeri élményről van szó. Ezeknél a boroknál a minőség messze az átlag fölötti, érzékszervileg is a legmagasabb élményt nyújtják. Ha egy 10 000 forintos bort pillanatok alatt elkapkodnak és még hónapokkal később is keresik, akkor ez egyértelműen jelzi, hogy az ára elfogadható a piac számára.”
kép forrása: zipp.hu
Szepsy István pedig azt is elmondja, hogy jön ki a 10.000 Ft-os ár. Első körben vonjuk le világon egyedülállóan magas 27%-os ÁFA-t. Már ekkor 7800 Ft-nál járunk. Szepsy ezt a bort 4500 Ft-ért adja a kereskedőnek, tehát az összeg több mint 42%-a a kereskedők haszna. A 3300 Ft egyharmada (1100 Ft) a nagyker árrés, kétharmada (2200 Ft) pedig a kiskereskedőé. A termelő 4500 forintjából pedig még vonjuk le a palackozás és szállítás anyagköltségeit, ami Szepsyéknél 600 forint, és akkor 3900 forintnál tartunk, amiből elég kevés a borász haszna. Persze nem sajnáltatni akarom szegény borászt, inkább arra mutatnék rá újra, hogy ha koncentrált, komoly érlelést kapott és még érlelési potenciállal is rendelkező bort szeretnénk a poharunkba, ne nagyon számítsunk rá, hogy olcsón fogják adni. Balassa István szerint, ha a világpiacot nézzük, a magyar borok a prémium kategóriában még így is alul árazottak. „A jelenlegi árak mellett ugyanis nem lehet technológiát fejleszteni, nem tudunk területeket vásárolni, nem lehetünk versenyképesek. Ülünk egy pocsolyában az 1000-2000 forintos borokkal, melyek ideig-óráig eltartják valahogy a rendszert, de ez nem távlat. Márpedig mi évtizedekre előre szeretnénk tervezni.”
kép forrása: Solier Wine & Food blog
Több borászunk ugyanakkor már képes volt felépíteni saját brand-jét. Gere Attila, Szepsy István, de akár Dr. Lőrincz György (St. Andrea) olyan komoly tényezők, hogy nevük garancia a minőségre és ez árnövelő hatás. Nyilván az ízlés nem vita tárgya, így a minőségbeli különbséget nem tudjuk számszerűsíteni, de például Szemes József Kopár dűlőből szelektált klasszikus bordeaux-i házasítása míg 3990 Ft körül mozog kisker áron, addig Gere Attila emblematikus Kopár cuvée-je 7500-8000 Ft. Lehet engem kövezni, de a Gere - Kopár nem kétszer olyan jó mint az előbb említett Szemes - Dél. Mindenesetre ezért szép ez a szakma, mert egy bor annyit ér, amennyiért el lehet adni, és az a borász boldog, aki eladja a borát.
(x) A Palack Borszerda szerzője Polák Dávid, sommelier, a Palack Borbár szakértője.
Kövesd Facebook-on és Instagramon a Kocsmablogot, és ha úgy van: Mutass egy kocsmát!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
inebhedj - szerintem 2015.02.19. 09:12:30
különvélemény2 2015.02.19. 10:14:45
Érdekes, én pont fordítva hallottam.
Persze, ha mindenki szuperprémiumnak tartja a saját borát, úgy más, de akkor Magyarországon termel a világ legtöbb csúcsborásza, sőt, szinte mindenki nemzetközileg elismert, befutott csúcsborász nálunk.
n3spr3ss0 2015.02.19. 11:56:32
Mr. Közbiztonság Szilárd 2015.02.25. 15:45:47
A borok előállítása Ausztráliában, Kaliforniában, Chilében vagy Dél-Afrikában sem kerül kevesebbe, mégis onnan 2 ezer körül már jó, 3 ezer körül nagyon jó borokat lehet kapni, pedig ott még van több mint tízezer km-es szállítás, vám stb. is az árban az itt felsoroltakon kívül.
Gerének meg már vagy 10 éve nem ittam igazán jó borát. Ugyanez igaz Bockra és sok régi nagy névre is - közepes vagy gyenge minőség, "úgyis elviszi a név" alapon. A fenti országok ugyanilyen - vagy jobb - minőségű borai 800-1100 Ft környékén kaphatók a hazai áruházakban.
Egy Bock vagy Gere portugieser vagy kékfrankos nagyjából aluról súrolja az iható bor kategória határát. Pedig lehet ilyen szőlőből is jó bort csinálni, Vesztergombi Ferencnek pl. sikerülni szokott. Igaz, neki nincsenek is 10 ezer Ft fölötti "csúcsborai" (hogy ez mitől csúcsbor, amikor egy közepes szintű és harmada árú bordóinak felelnek meg, azt döntse el ki-ki maga).
A magyar borok kurvára túl vannak árazva.
A magyar borászok meg rettentően el vannak szállva maguktól.
.. Utolsó kommentek