> Hivatalosan is megnyitottuk az idei sörös fesztiválok szezonját, mégpedig a Bálnába költözött V. Belga Sörfesztivállal.
Egy szombati napon sikerült lenéznünk, amikor gondoltuk, már mindenki üzemi hőfokon fogja élvezni a jobbnál jobb söröket. 15 óra magasságában érkeztünk, akkor még elég halottnak tűnt a buli, de szombatról lévén szó nem aggódtunk, tisztában voltunk vele, hogy a későbbiekben még felpörög.
Már a Bálna előtti placcon megláttuk az első bódékat. Sajnos azt csak később, hogy itt a belépőket is megvehettük volna. De mert a sörök többsége a Bálna második emeletére került, így azonnal odaindultunk.
31 sörfőzde jelent meg 150 sörrel, amiből nagy csalódásomra rengeteg kizárólag palackos kivitelben. Engem olyan fából faragtak, hogyha valami különlegeset iszom, akkor szeretem azt csapolva kapni, úgy adja vissza igazán az ízét, illatát, ergo én lényegesen kevesebből válogattam. Persze így is nagy volt a választék, és nem érhettem a csapolt sörök listájának a végére sem. Mindegyik főzdének külön pultja volt, mint az lenni szokott, és minden pultnál kedves kiszolgálás várta a szomjazó tömeget. Néhol még meg is toldották a kedves kiszolgálást azzal, hogy jelmezbe bújtatták a csaposokat, mint például az apátsági trappista söröknél egy csuhás mérte a finom nedűt, míg egy másik pultnál boszorkánnyal találtuk szembe magunkat.
Jó hír, bőven volt mit enni a rendezvény alatt, ha az erős belga sörök fejbe vágták az embert. Az elmaradhatatlan kolbászok és töpörtyűk mellett a 2. emeleten volt pl. egy elég méretes sajtpult, de ha egy kis (belga) sültkrumplira fájt az ember foga, akár hot-dog és hamburger mellé is lehetett kérni a Bálna előtti placcon. Kimondottan tetszett, hogy idén nem csak könnyű falatkákkal, hanem kicsit „izmosabb” kajákkal is készültek.
A Bálna előtti kis kiülősről még nem szóltam, mert nem is hagyott maradandó emléket. Bár ott lehetett sültkrumplizni, meg kapni néhány sört, de valójában csak a dohányzók jártak ki oda, meg aki meg akarta mászni a rekeszeket. Mintegy házigazdaként a Jónás kézműves sörháznak is volt egy pultja a lenti bejáratnál, amit lehetetlen volt elkülöníteni a fesztivál belga sörös pultjaitól.
Csak hogy lassan a hosszú mondókám végére érjek, mondanék egy verdiktet a Belga Sörfesztiválról. Szerintem jót tett neki a költözés, mert a Bálna sokkal szimpatikusabb környék, mint a Vajdahunyad Vára, és persze sokkal kényelmesebben elfért a látogatók hada. Nem mondanám, hogy életem legjobb söreit ittam, de ízlések és pofonok. Rengeteg olyan sört lehetett kóstolni, ami egyébként megkapható valamelyik speckó boltban, de ilyenkor nem ezekre kell rárepülni. Itt a hangsúly azokon a különlegességeken volt, amit máskor nem lehet megkóstolni. Pluszban kaptál egy újabb csinos poharat az otthoni készletbe, és ha azt nézi az ember, hogy tényleg ritka söröket kóstolt, a 600 Ft-os zseton érte nem is volt olyan vészes. Még ha csak 2 dl-ről is van szó.
Kövesd Facebook-on és Instagramon a Kocsmablogot, és ha úgy van: Mutass egy kocsmát!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
.. Utolsó kommentek