> Rántsuk le a puccleplet a borozás témaköréről! A Palack jóvoltából mostantól minden héten borszerda, hogy könnyed és közvetlen stílusban a laikusokkal is megismertessük a jó borokat, és hasznos gyakorlati tudást adjunk a kezükbe. Borkereskedés kontra hipermarket, "kézműves" kontra "tömegbor", akciós borok... nehéz eligazodni a boltban.
Még a szakmabeliek számára is örömteli, hogy a hipermarketek és szupermarketek polcain egyre szélesebb a borkínálat. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy sokszor nagyon jó borokat találhatunk ezekben az üzletekben, mind árban, mind minőségben.
Nagy termelők könnyű fehérborai és roséi már 1000-1500 Ft környékén megvásárolhatóak, míg megbízható, könnyű vörösborokat és teltebb fehérborokat is találhatunk 2000 Ft körül. A nagy vörösök és édes borok tekintetében is egyre megbízhatóbb a kínálat, ezek ára 3000 Ft-nál kezdődik. A külföldi (olasz, dél-amerikai és ausztrál borok) jó technológiai borok, hihetetlen, de 1000-1500 Ft körül már kaphatóak, mivel óriási mennyiséget készítenek, és ezáltal a fix költségeik minimálisak.
A címke és csomagolás sokszor eladja a bort, de azért szánjunk időt a címkén található információk elolvasására. Az árat meghatározó tényezők: a termőhely (minél pontosabb és konkrétabb a termőhely megállapítása akár dűlőig lebontva annál jobb, a származási hely EU valószínűleg gyanús alapanyag), az évjárat (egyes évjáratok kiemelkedő minőséget hoztak mások gyengébbet), a szőlőfajta (egy Irsai Olivér mindig könnyű olcsó bort ad, egy Pinot Noir jellemzően drága), a termelő személye, a technológia (a reduktív eljárással készült bor olcsóbb, a fahordós drágább), a brand és a marketing.
Érdekes lehet az alkoholfok megtekintése a címkén. Ha egy vörösbor alkoholtartalma 12% alatt van, valószínűleg "híg az anyag". Az akciózásokkal is legyünk óvatosak, jellemzően olyan borokba futhatunk így bele, melyek túl vannak már a csúcsukon, és a hiperek is értelemszerűen szabadulnának tőlük. Szinte mindig csalódás lesz egy évnél öregebb rosé vagy reduktív könnyű fehérbor (Irsai Olivér, Cserszegi Fűszeres stb.), illetve vörös újbor (Portugieser) vásárlása.
Persze a másik oldalon a prémium boroknál (5000 Ft vagy drágább) is csalódhatunk, hisz az ismert borászok beragadt évjáratú borainak árát sokszor nem csökkentik. Itt térnék ki arra, hogy a marketingnek milyen nagy a szerepe: a presztízs borászok sokszor irreális árakon adják boraikat, megszállottság és brandhez való ragaszkodás kérdése, hogy mennyit vagyunk hajlandóak adni egy adott borász adott boráért.
A borkereskedések legnagyobb előnye, hogy szakmai hozzáértéssel, plusz információkkal és személyes ajánlással tudják segíteni a vásárlót az ott dolgozók. Az ízléshez, pénztárcához és alkalomhoz tudják igazítani, hogy milyen bort érdemes vásárolni. Mindenkinek, aki csak most ismerkedik a borokkal, javaslom, hogy eleinte vásároljon borkereskedésben, olvasgasson boros blogokat, és az idő közben magába szívott tudással válogasson később a hiperekben.
Nem csak a sörök, de a borok kapcsán is divatos kifejezéssé vált, hogy kézműves. Nehezen definiálható fogalom, talán a legfőbb közös vonása a kézműves boroknak, hogy kis termelők készítették (kb. 3 hektár körüli szőlőterülettel rendelkező pincészet) kis mennyiségben (pár ezer vagy csak pár száz palack). Ezek jellemzően izgalmas egyedi ízvilágúak, jellemzően drágábbak, mivel nagyobb költséggel is készülnek. Hozzáteszem, a tömegbor nem feltétlenül pejoratív fogalom, viszont azzal, hogy azok nagy mennyiségben készülő tételek, olcsóbban elérhetők. A stílusuk talán kicsit uniformizáltabb, de a legfőbb előnyük, hogy évről évre megbízható és állandó minőséget hoznak.
Mindenkit arra buzdítunk, hogy látogasson pincét, borászt személyesen. A személyes élmény és az első kézből kapott információ a borokról a legjobb. Korábban az az előnye is megvolt, hogy árban is jobban járt a borkedvelő, ha pincénél vásárolt, de ma már azt látjuk, hogy a borászok a pinceárakat is a kiskereskedelmi árakhoz igazítják.
Értelemszerűen a gasztronómiai, azaz éttermi-borbáros helyben fogyasztós árnál kell a legjobban a zsebünkbe nyúlni, hiszen ezeken a helyeken ott a lehetőség, hogy pohárra kérhetjük a bort, és járulékosan a hangulat és a kiszolgálás is beleépül a bor árába.
(x) A Palack Borszerda szerzője Polák Dávid, sommelier, a Palack Borbár szakértője.
Kövesd Facebook-on és Instagramon a Kocsmablogot, és ha úgy van: Mutass egy kocsmát!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
.. Utolsó kommentek