> A rengeteg sörfesztivál között nem szabad szó nélkül elmenni a Cseh Sörnapok/Sörfesztivál/Sörkert mellett sem, ami a leghosszabb volt mind közül. Kerek 1 hónapig tartott!


Mire elértünk eddig a fesztiválig, már túl vagyunk egy Főzdefeszten, egy Budavári Sörfeszten és a Józsefvárosi Sörfeszten is, tehát mindenki ráhangolódott a sörre. Ráadásul a Budavárin a „cseh remekek” voltak a középpontban, így már ott is hangolhattunk a cseh ízekre. Kicsit meg is kellett magamat erőszakolni, hogy kinézzek a fesztiválra, mert hetente egy fesztivált bejárni (berúgni) már nem megy olyan könnyen, mint régen. Természetesen a kötelességtudat erős volt, és átutazóban benéztem ide, bár nem vagyok biztos benne, hogy megérte.

Azzal szembesültem, hogy a VII. Budapesti Cseh Sörfesztiválon idén már nem „oroszlánokat” kell venni, hanem ide is befutott a metapay rendszer, így sorban állunk a fesztivál elején és végén is a pénztárnál. Már lassan kezdem megszokni, bár nem támogatom. A sörnapok a Városháza térre települt ki egy nagy sörsátorral, ami alá szinte minden stand befért, így ha nekieredt az eső, akkor is max az alkoholtól áztunk el. A szokásos elrendezésben ingatag sörpadok-garnitúrák, minimális hely a mozgolódásra (egyik pulttól a másikig) voltak a feszt jellemzői. A külső részen pedig lehetett zsibvásár jelleggel vásárolgatni különféle standokon.

Anno még pár évvel ezelőtt nagy szám volt ez a sörfeszt, mert nem lehetett ennyiféle cseh sört kapni az országban. Azóta már számtalan söröző nyílt, ahol be lehet szerezni a legjobbakat akár még csapon is, pl. Hrabal, Ferdinánd, Bohémia, Cech-In, Sládek... csak hogy a legnagyobbakat említsem. Sajnos nekem eléggé az jött le, hogy nem változik semmi a rendezvény körül a metapayen kívül. Ami alapvetően nem lenne baj, ha minden jól lett volna kivitelezve eddig is.

Idén konkrétan olyan dolgokba futottam bele, hogy kerestem a különlegességeket, de sajnos sok helyről azt a nem túl imponáló reakciót kaptam, hogy nincsen és nem is tudni mikor lesz újra. Így bánatomban a már kóstolt ízek mellett pár nem túl jól sikerült főzetet kellett innom, ami megint csak nem emelte a feszt fényét.

A kiszolgálás sok helyen kritikán aluli volt, mondhatnám azt is, hogy akár azok is beállhattak volna a pultba, akik ott söröztek, talán még ők is több szenvedéllyel csapoltak és informáltak volna, mint a tényleges pultosok, bár a fotón látható fickó üde kivételként pont teljesen korrekt volt.

Én meg túl sok ideje ülök már ezen a cikken ahhoz, hogy ne tegyek pontot az ügy végére. Napok óta áll függőben ez a cikk, hogy valami frappánsat hozzátegyek, de sajnos annyira hidegen hagyott az egész, hogy azt tenném meg csak zárszónak, hogy jövőre talán jobban sikerül ez is.