> Kb. 1,5 hónap alatt lenyomnak az emberek torkán minden sörfesztivált, amit csak lehet. A sörfesztiválok körképe a Józsefvárosi Sörfesztivállal folytatódik.


A 7. Főzdefeszt idén új helyre költözött, mert már nem fért el a Palotanegyedben. Ezt a magaslabdát nem lehetett kihagyni, így rögtön le is csapott egy brigád, hogy Józsefvárosi Sörfesztivál néven domborítsanak valamit. Kicsit olyan érzésem volt, hogy azt is meglovagolják, hogy néhányan a Főzdefeszttel azonosítják majd a rendezvényt, de nem végeztem reprezentatív felmérést erről a teóriáról, úgyhogy nem tudni mennyi eltévedt bárányka volt. A szervezőknek valószínűleg az Oktoberfest kódnevű rendezvényhez is közük volt, mert említést is tettek róla a leírásban, ami furcsa, mert a visszhangok után nem tenne meg senki önként.

Na, de ez a sörfeszt egészen kellemes volt. Nem számítottam semmi újdonságra, csak a már kóstolt nedűkre, ennek ellenére sikerült újat mutatni. Kint volt minden ismert főzde, köztük Kiss Tamás Hopfanaticja, a Big Foot közvetlen szomszédságában, velük szemben pedig a Legenda Sörfőzde. Ha valaki ezeket kereste, akkor egy 10 méteres körzeten belül meg is találhatta őket. Jóval kevesebb kiállító volt a rendezvényen, így a Kálvin térnél már nem is találtunk semmit, az Ötpacsirta utcánál ért véget a fesztivál.

Az újdonságok közé tartozott az Alltech Lexington Brewing and Distilling CO. szortimentje, ami igencsak kedvemre való volt. Ez egy amerikai sörfőzde, akinek a söreit elhozták a hazai fogyasztóknak is. A főzde Kentuckyban található, ami a bourbon-ről vált inkább híressé, mint a sörről. Mondanom sem kell, hogy már ekkor belopta magát a szívembe, ugyanis a kedvencem, a Jim Beam is ezen a környéken készül. Csapolt sört nem tudtak prezentálni, mivel import árúról van szó, így csak üveges kivitelben lehetett kóstolni, de megérte. Volt még 2-féle whisky is, egy single malt és egy bourbon. Ami a legmeglepőbb volt, hogy mennyire rápörögtek a népszerűsítésre, ugyanis kérés nélkül nyomták az ember kezébe a kóstolót, és ha egyszerre 3 üveg sört vett valaki, akkor egy ajándék póló volt a jutalma (igen, mi is bezsákoltunk egyet). A Kentucky Bourban Barrel Stout és a Kentucky Bourbon Barrel Ale lett az én két kiválasztottam, és nem csalódtam! Mindkét sör zseniális volt, az ale a fesztivál közepén került kóstolásra, mert sétálgatás közben ideális volt, de mivel a stout az igazi ínyencség nekem, így azt a végére hagytam, hogy még véletlenül se rontsam el mással az ízét. Mindkét sör igazán karakteres volt, és még az én elbaszott ízlelőbimbóimmal is éreztem a hordó ízét és a bourbont a sörben. A másik különlegesség, amit kipróbáltam, az az ázsiai konyha volt, ugyanis egy Singha (ez valójában Thaiföld szörnyszülötte) és egy Chang nevű sört is kipróbáltam. Volt még Cobra és Tiger is, de azokat már kóstoltam, így azokat kihagytam. A két sör került 1600 Ft-ba, de miután megittam őket, kb. a Sárkány sör szintjére tudtam pozicionálni, amit 400 Ft-ból hozok ki egy éjjel-nappaliban. Nagyjából ebben ki is merültek a sörös újdonságok.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Meglepetés volt, hogy nagyjából annyi kajás pult volt a sörfeszten, mint sörrel kapcsolatos. Ez nem feltétlenül volt baj, szimplán csak meglepő. A kajapultok táborát erősítette a Lyan is, akik bár kint voltak Főzdefeszten, odáig nem sikerült eljutnom. Pedig akkor még nem tudtam miből maradok ki!

„Ettél már pálinkát?” Erre a felhívásra lettem figyelmes a standjuknál, ami mintha pontosan engem szólított volna meg, ezért rögtön válaszoltam rá egy kis kóstolóval. Zselatinszerű kockák a szivárvány minden színében, szilvapálinka ízesítéssel. Zseniális egy ötlet, és ténylegesen érezni benne a pálinkát. A pult vezérével Barta Évával sikerült pár szót váltani, mert volt néhány keresetlen kérdésem a finomabbnál finomabb édességekkel kapcsolatban. Ugyanis nem csak pálinkát lehetett enni, hanem a Legenda Sörfőzde sörei is hozzávalóként szolgáltak az édességekben. Annyira bejött ez a rágható alkoholizálás, hogy erről nemsokára egy külön cikkel is megörvendeztetem a népet.

Summa summarum, ahhoz képest, hogy úgy mentem oda, hogy ez egy béna koppintás lesz, egész kellemesen csalódtam, mert igazán jó hangulat uralkodott. Volt egy egész tekintélyes kis korsó- és söralátét kiállítás is, ami a rendezvény perifériájára szorult, így nem kapott kellő figyelmet. De ezt leszámítva, elégedett mosollyal és kicsit spiccesen távoztam a rendezvényről. Ja, és a slusszpoén, hogy még Bart Dani is megnézte, mit alkotnak az utódok a régi Főzdefeszt helyszínén.