 | Adunk a kocsmáknak egy pofont! Név: Takács Zoltán Mottó: Emberek! Azért jöttünk erre a világra, hogy ökörködjünk! El ne higgyék az ellenkezőjét! /Kurt Vonnegut Jr./ |
> Jelenleg az egyik legmenőbb koncertformáció, a Soerii&Poolek billentyűkillere, akit zenészként a HS7-ből, producerként a Supernem és a 30Y kapcsán is ismerhet a közönség. A 2010-ben debütáló Soerii&Poolek furcsa és szokatlan produkció a magyar zenei életben. A banda széttekert popslágerekkel, színpadon táncoló törpével, csirkével és topless táncoscsajokkal borzolja az idegeket, miközben felfújható játékokat és abszintot osztanak a közönségnek. A Péterfy Borival készült "Maximális extázis" című technohimnuszuk pillanatok alatt a rádióhallgatók egyik kedvencévé vált, és hát lassan Fluor Tomival is felkapaszkodnak a szerre, a "Nekem kukim van, neked nunid van" című sokatmondó világslágerrel.
01. Mikor és hol rúgtál be először?
- Galyatetőn, osztálykiránduláson a buszmegálló melletti kocsmában vásárolt kannásbortól. 14 lehettem.
02. Milyen gyakran jártál illetve jársz kocsmába?
- Mostanában inkább interjúk illetve megbeszélések alkalmával járok kocsmákba, régebben jó pár törzshelyünk volt Budapest szerte, ahová akár napokra is beköltöztünk...
03. Mi a fő szempont, mikor szórakozóhelyet választasz egy barátaiddal való találkozáshoz?
- Normális választék, normális árak, normális emberek.
04. Melyik a kedvenc kocsmád / szórakozóhelyed és miért?
- Hrabal söröző a Puskin utcában. Az egyetlen hely az egész országban, ahol gondolkodás nélkül merek csapolt sört kérni.
05. Milyen alkoholos italokat fogyasztasz?
- Nem vagyok túl válogatós, az édes italokat utálom, ennyi. Volt egy olyan időszak, amikor egyfolytában Becherovkát ittam, azóta rá sem tudok nézni. Ma már egyébként sem nagyon iszom tömény italokat, maximum whiskyt, illetve jó pálinkát, de ezekből elég nehéz tényleg jót találni. Kivéve az erre specializálódott helyeket, amik viszont nem feltétlenül az én kultúrkörömbe tartozó egyének gyűjtőhelyei, ugye... Ja, meg fellépések alkalmával általában vodkázom. Az olyan rockos.
06. Milyen tapasztalataid vannak más országok kocsmáiról?
- Egyszer Osakában leitattam vagy 20 középvezetőt egy kocsmában. Nagyon kedvesek voltak, szakéval kínáltak, én meg előkaptam Nagyapám Vegyigyümijét. Vicces volt. Egyébként a külföldi kocsmatapasztalataim abszolút jók, talán egyszer Prágában sikerült beülni egy pizzériába, ahol ilyen kommersz német sört csapoltak... az nem volt olyan jó.
07. Hogy reagálsz, ha felismernek egy nyilvános helyen?
- Ugyanúgy reagálok, mint bárki, akit megszólít egy ismeretlen egy nyilvános helyen.
08. Tudod-e, hol a határ?
- Volt időm megtanulni, hogy mit bírok, egyébként ilyen szempontból szerencsés alkat vagyok. A szervezetem egy bizonyos mennyiség felett egyszerűen nem hajlandó befogadni több italt, egy kortyot sem bírok lenyelni.
09. Volt-e bármi, amit megbántál, és az alkoholra fogtad?
- Egy csomó mindenre nem emlékszem...
10. Mi a trükköd másnaposság ellen?
- Rendesen ki kell tudni élvezni. Imádok lubickolni a másnaposságban. És így mindjárt viccesebb az egész...
+1. Ha fél perc reklámidőt kapnál több kereskedelmi tévében és rádióban, mit mondanál?
- Ha kapnék fél perc reklámidőt arra, hogy azt mondjam, amit akarok, valószínűleg azonnal felhívnék egy számomra példaképnek számító embert, mondjuk Spiró Györgyöt és megkérném, hogy ő küldjön el mindenkit valahova... a nevemben.
Kövesd Facebook-on és Instagramon a Kocsmablogot, és ha úgy van: Mutass egy kocsmát!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
.. Utolsó kommentek