> Profizmus, részegség, sport, kommuna, sör. Röviden így jellemezném a sörpingpongot.
Első alkalommal sikerült vettünk részt az NSL (Nemzeti Sörpingpong Liga) egyik fordulóján és próbáltuk ki magunkat versenyben. Sok tapasztalattal gazdagodtunk, mert ez jóval nagyobb volument képviselt, teljesen más szabályokkal, mint a korábbi verseny, amin voltunk. Sokszor írtam már, hogy próbálkoznak azzal, hogy elfogadtassák a sörpingpongot, mint tényleges sportot, és nagyon jó úton is haladnak a népszerűsítéssel. Azért így, hogy részt is vettünk, kibukott pár dolog, ami eddig nem tűnt fel.
Nem nagyon szoktam lehúzni semmilyen próbálkozást, főleg akkor, ha sörről van szó. Ezért most is csak építő jellegű kritikaként hívom fel néhány dologra a figyelmet.
A legnagyobb problémám az volt (vagy írhatnám, hogy legidegesítőbb), hogy voltak emberek, akik kicsit túl komolyan vették ezt az egészet. Olyan szinten, hogy üvöltésben törtek ki egy meccs alatt többször is, ha bedobtak valamit és majdnem hogy azt mondták „Gyerünk, dobjad köcsög!”, amikor kiélezett volt a verseny és rajtunk volt a sor. Ez csak egy kocsmasport, ennek arról kellene szólnia, hogy jól érezzük magunkat, közben piázgatunk, ismerkedünk, barátkozunk. Én nem annyira tolerálom, ha valaki alkoholgőzösen ordít egy sörpad másik végéről nem épp kulturált emberhez méltó módon. Volt pár év, amit a sport szentélyén beáldoztam, de még tényleges tétmeccseken sem sokszor találkoztam ilyen mentalitással. Ha ez tényleg szeretné sport lenni, akkor lehet nem ártana kicsit nevelni a versenyzőket a sportszerű viselkedésre.
Ebből következik a másik „probléma”, ami az alkoholfogyasztásban van. Ez a legnagyobb akadálya annak, hogy komolyan lehessen venni. Csak a kezdeti csoportkör ment le, ami 3 meccsből állt, de már voltak olyanok, akik nem voltak szomjasak. A 3 meccs alatt kb. 3 liter sör fogy el csapatonként, tehát 1,5 liter sör fejenként. Mondanom sem kell, az alkohol oldja a gátlásokat, így sokkal jobb hangulat alakulhat ki, vagy a másik véglet, amikor nem túl szép állapotba kerül egy-egy versenyző. Szerencsére itt az előbbi eset volt a játékosok 90%-nál. Ennél kevesebb sörrel játszani teljesen értelmetlen egyébként, de érdemes lenne valami sörkorcsolyáról gondoskodni, ami kifejezetten az alkohol felszívásáról gondoskodna.
A szervezés nagyon profi, kihasználják az utolsó talpalatnyi helyet is. Előre elkészítik a csoportbeosztást és miután lejelentik a meccsek eredményét a speakernek, már meg is van kivel játszanak legközelebb és mikor. 64 csapatot koordinálni nem kis feladat, de résztvevőként nem volt panasz a lebonyolításra. Más oldalról nézve viszont a 64 csapat túl sok, illetve túl kevés a versenybíró, így néha kicsit hasraütés-szerűnek éreztem a szabályrendszert. Ha két kezdő csapat kerül össze, akkor ott elég sok olyan szituáció van, ahol nem tudni mi is a hivatalos szabály. Ilyenkor nem ártana, ha lenne egy szervező, aki felügyeli a versenyeket, és kívülről fújja a szabályokat. A tömeg pedig szép és jó dolog, de amikor állandó jelleggel meglöknek, beállnak eléd, az annyira nem tesz jót egy mérkőzés közben. A versenybírók ezt is tudnák talán kicsit kontrollálni, és akkor nem neked kellene kerülgetni a nézőket meccs közben.
Az utolsó dolog pedig a legaggasztóbb, mégpedig a higiénia kérdése. Ez már korábban a másik társaság versenyein is felmerült többször bennem, mert a labda sűrűn esik le a földre és utána egy pohár vízben kerül leöblítésre. Az öblítésre használt pohár víz az utolsó csoportkörre közel nem volt átlátszó. Úgy hiszem, ezt is a versenybíróknak kellene orvosolni, mert ez nem csak ízlés dolga, hanem komoly egészségügyi kérdés.
Összességében nagyon jól éreztem magam a versenyen, valószínűleg nem ez volt az utolsó alkalom, hogy részt vettünk egy fordulóban. Voltak nagyon profik és kevésbé profik, de nagy szerepe volt a szerencsének is minden meccsen. Sajnos a szakmai dolgokat nem tudtam nem észrevenni, de biztos vagyok benne, hogy ezek javításra kerülnek majd. Mindenki ismert mindenkit, ahogy elnéztem ugyanazok járnak a versenyekre. Nem nagyon éreztük kívülállónak magunkat, volt elég sör.
Lukácsi Balázs összes fotója az eseményről: ITT.
Kövesd Facebook-on és Instagramon a Kocsmablogot, és ha úgy van: Mutass egy kocsmát!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
.. Utolsó kommentek