Cím: 1095 Budapest, Soroksári út 58.
Látogatás: 2012. augusztus 15. 18:28-21:40
Bezárt, megszűnt! 
Telefon: +36 30 266 1800
Facebook: fb.com/R33Cafe
Web: http://r33.hu
Vélemény
apuska:
Az R33 hallomásból megvolt - zenész körökben egyenesen kultikus -, de valahogy én még sose keveredtem ki oda kocsmázni / koncertre, mikor is egyszer erre Urbanista valahol rácsodálkozott, és nagyon ajánlotta a figyelmembe, miszerint varázslatos a hely, hogy az egykori vágóhíd területén a műemlék víztorony körül álló épületekben van egy csomó próbaterem, néhány stúdió szoba, és egy a mai igényekre szabott régi bálterem, szóval menjünk! Oké.
A Menyhárt Leóhoz köthető R33 neve onnan ered, hogy anno, 2007 őszén a Rottenbiller utca 33. szám alatt kezdte meg működését egy non profit egyesület, aminek az volt a célja, hogy legyen egy igényes hangstúdió és próbaterem, aminek a költségeit a zenekarok hozzájárulásaiból költséghatékonyan ki lehet gazdálkodni, illetve hogy az értékes anyagok születése fölött bábáskodjon. És kiderült, erre igény van. Aztán az igény köré egy közösség épült, ez a közösség innentől a sajátjának érezte a helyet, néha műfajoktól függetlenül összejártak bulizni és zenélni, megosztották egymással tapasztalataikat, ismert és kevéssé ismert zenekarok nyújtottak itt egymásnak segítő kezet, és mindenki hozott magával még egy embert...
Idő közben az eredendő épületet lebontásra ítélték, így 2008 novemberében, mikor a bérleti szerződésük lejárt, az R33-nak költöznie kellett. Az új próbahely az Ajtósi Dürer soron lévő volt ELTE épület tetején a Keleti Blokkal közösen az egykori tantermekbe került (alul a Dürer kert), ahol végre jutott hely már egy klubszobának is. Sajnos a helyiséget bérbe adó multi következő ajánlatát ép ésszel nem lehetett elfogadni, így 2009 júniusában az R33 az azt követő tíz napon belül minden cuccával együtt lelépett és keresett újabb helyet.
Azóta működnek a régi Közvágóhíd területén. Vagyis az R33 Egyesület művészei immár harmadik éve alkotnak és dolgoznak az egyedi atmoszférájú ipari műemlék épületekben, viszont csak alig több mint egy éve, 2011. július 28-án nyílt meg az R33 Bálterem és Kert, ami evvel együtt már több, mint egy önszerveződő underground közösség, hiszen ebbe már bárki bepillantást nyerhet.
És ez még nem a vége! Végső soron céljuk egy kulturális kisváros kialakítása, ahol a zenei programok mellett a művészetek egyéb ágai is bemutatkozási lehetőséget kapnak. A helyszín kétség kívül lenyűgöző és magával ragadó. Ahogy áthaladsz a súlyos szobrokkal felvértezett oszlopok között a főkapun az üres portásfülke előtt, még illetéktelen behatolónak érzed magad, majd amikor elhaladsz a cigiszünetet tartó hentesek mellett, és azok biztatnak, hogy csak tovább, tovább, akkor megjön a bátorságod, és érdeklődve tekintgetsz körbe-körbe, funkciókat társítva minden egyes elemnek. Aztán meghallod a próbatermekből kiszűrődő hangfoszlányokat. Ekkor már egy felfedező kíváncsisága tombol benned, mindenhova benyitnál, mindent megnéznél, amit lehet kipróbálnál, amikor is eljutsz a víztornyon túl az R33 molinóig, és amit ott találsz, már az is elég...
Először is, egy elvarázsolt kert fogad. Ránézésre kicsit dzsungel, kicsit hippitelep, mintha egy könnyed világégés után lennénk, amikor is az egykor kényelmet és pompát biztosító használati tárgyak már a természet szerves részei. Például görények egy ketrecben. Megsüllyedt bőrgarnitúra, elnyűtt kanapé, fotelek, billegő irodaszékek, málló zongora, kábeldobból asztal, hordalék raklap, matrac, grillsütő, bevásárlókocsi... És talán még apró veteményes is, hogy itt mindent túl lehessen élni!
Majd a belső helyszín, a bálterem! Hogy egy vágóhídnak minek kellett anno bálterem, ez persze önmagában is érdekes kérdés, amit az ajtó fölötti színes üvegrajzon kiolvasható 1870-es szám tovább nemesít. Pompásak a méretek! Egy tető alatt megfér itt egy csomó lakásból kivetett bútor, néhány csili-vili flipper, egy nagyszínpad, egy tekintélyes pult, hatalmas könyvespolcok, kiállítóterem, a nagyon spéci csillárokból 4, és még így is szellős, de hát az óriási belmagasság és a sárgás oszlopok nyújtják azért a teret.
Ha mindez nem volt elég kedvcsinálónak, akkor túró a fületekbe, és lessetek bele a programkínálatba, hallgassatok bele az internetes rádiójukba, nézzétek meg a lemezkiadójuk kínálatát, vagy látogassatok el az egyik tehetségkutató versenyükre. Talán tényleg megérjük még a főszervező Perecsényi Tibor (Pernye) álmát, miszerint a Közvágóhídból egyszer olyan underground szórakoztatónegyed és művészváros válik, mint a koppenhágai Christiania, bár nekünk egyszerű pesti gyerekeknek ez nem igazán mond semmit.
dancso panza:
Van itt minden szar, raklap, KRESZ tábla, lomtalanított bútor, helló romkocsma. A kiszolgálás rendben, a közönség az esti programhoz igazodott. Jelzem, ilyen beat box tehetségkutatót, vagy versenyt, én még soha nem is láttam, egy Vakondok csapat ráadásul erről forgatott.
A kertben lévő budi amúgy egy belülről famintás konténer, de tiszta.
cilu:
A full kivarrt sráccal a majd két éves lányunk jót bandázott, és egyébként is minden hip-hop és beat box fazon marha édes volt.
Ízelítő
Csapolt sör (5 dl): R33 (Kőbányai), 350 Ft
Üveges sör: Arany Ászok, 390 Ft
Bor (1 dl): Folyó, 150 Ft
Rövid (4 cl): Unicum, 490 Ft
Üdítő (2 dl): Szóda, 60 Ft
Meleg ital: Capuccino, 290 Ft
Harapnivaló: Chips, 400 Ft
Értékelés
Kövesd Facebook-on és Instagramon a Kocsmablogot, és ha úgy van: Mutass egy kocsmát!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
.. Utolsó kommentek