Helyszín: Szlovákia, Kremnica, Bystrická dolina 526 Látogatás: 2010. december 31. 17:40-19:10

> Az embereknek kocsma kell! Minden korban, minden országban, minden rendszerben, mindig minden körülmények között!

Adatlap

Elérhetőség: +36 421 911 514 429
Web: http://toliar.com/
Facebook oldal: -
Nyitva tartás: H, K, Sz, Cs, P, Szo: 10-22, V: 10-21:30
Extrák: tévé, ping-pong asztal, kerthelyiség

Árlap

(1 EUR = 278,80 HUF)

Fotók

Vélemények

apuska:

"Pár héttel szilveszter előtt a fene se hitte volna, hogy 2010 utolsó kocsmaélménye szlovák földön ér minket. Menjünk a havas hegyek közé, szólt egy viszonylag hangos közakarat, s mert inni meg mulatni Budapesttől távol is lehet, így én sem vétóztam meg a Körmöcbányára tervezett óévbúcsúztató programokat.

A Skalka csúcsától még visszább, de Kremnica városát már elhagyva áll az út mellett egy ódon fogadó, nevezetes Toliar. Az ércbányászata mellett egykor a pénzveréséről is híres városka Mária Terézia korabeli numizmatikus örökségét hívták eredetileg úgy, Toliar, de ebben a konkrét esetben jobban hasonlított egy Zs-kategóriás horrorfilm díszletéhez, amelyben a házigazda-rendező Alexander nekünk is szerepet osztott.

Jeges patak mellett szökőkút, szökőkút mögött fagyos teraszra vezető lépcső, a teraszról az út menti havas padok között a meleg kocsmába tartó utolsó akadály pusztán a küszöb, hol hangosan üdvözölt az euró zóna: áhoj! A padlón linóleum, fejmagasságig sötét lambéria akasztókkal és egy tükörrel, a megsárgult falon óra, művirág és semmitmondó képek, az ablakokon nejlonfüggöny, a plafonon neon, a masszív asztalokon méregzöld kocsmaterítő, sok borulás és elhajlás durva szövetű szemtanúja.

A csap mögött a főnök asszonya sorsába beletörődve csapolta a söröket sorra, mögötte a széles chips kínálat, mellette képeslapok áruba bocsátva, fölötte két hangfal között füzérbe fűzve apró focilabdák. Bezzeg a szilveszteri bulira feldíszített nagyterembe nyíló ajtó fölött már világító mikulások feleltek a karácsonyi hangulatért, mely nagyteremből nyílt a szállóvendégek félpanziós ellátásért felelős konyha és a düledező lépcsős ping-pong szoba.

A célnak megfelelt. Jó társaságban olcsón tudtuk jól érezni magunkat, elegáns wellness hotelek bárjaiba ordenáré mód üvölteni, hogy BÚÉK, meg majd megyünk 10 év múlva."

anyicska:

"Nem tudom ismeritek-e, legalább a régi filmekből, azokat a turisztikai helyeket, ahova a múlt rendszerben kiküldte az állam a legjobb munkásait. A Csehszlovák szocialista köztársaságban így működött. Néha az ember nem is akart kiutazni a hidegbe, hegyekbe, család nélkül, de a szocialista szemlélet szerint fontos volt a friss levegő, mozgás és különböző társas játékok, amelyek szorosabbra fűzik a kollektívát.

A szlovák Tátra gyakori célja volt ezeknek a ’vidám’ kirándulásoknak. Toliar, a hely, ahol nemrég szilvesztereztünk, mintha még mindig őrizné magában ezt a régi hangulatot. Körülötte a gyönyörű természet, viszonylag nagy a főépület, aminek a központja egy óriási társalgó, ahol régen ’mulattak’ az elvtársak. A főépület előtt van egy romantikus szökőkút, ami meglepő, de k… hidegben is működik. Az épület körül kis házikók találhatók, ide szállást lehet foglalni. És minden a kis erdei patak mesés csörgedezésében úszik.

A szocialista köztársaság azon volt, hogy minden egy helyen legyen, az emberek ne keressék máshol a boldogságot, és egy kollektívában maradjanak. De az elvtársak már tudták, hogy a szökőkút vagy az asztaltenisz nem elég. Az embereknek kocsma kell! Minden korban, minden országban, minden rendszerben, mindig minden körülmények között! Itt is van egy, igaz, hogy a mellette lévő étkező/társalgóhoz képest elég kicsi, de sokkal hangulatosabb.

Igazi büdös kocsma, régi berendezéssel, itt semmi nem változott az utóbbi évtizedekben. De minek is? A kocsma feladata, hogy embereknek egy olyan helyet biztosítson, ahol lehet beszélgetni, nevetni, inni, cigizni, kártyázni, esetleg táncolni az asztalon, és ahhoz nem kell mindenáron trendi dizájn. Régen a szegény ’kitüntetett’ munkások menekültek ide a népnevelő társasjátékok elől, ma meg a síelni vágyók idézik vissza ezeket a történelmi időket, miközben nagyon finom barna sört kortyolnak, amit a nagyon kedves és a megfelelő sör/hab arányra is összpontosító kocsmárosné szeretettel csapol. Ha valaki utazik Kremnica felé, ez a hely kihagyhatatlan. "

tapi:

"Hangulatos hegyi ivó, jó világos sörrel. A barna kissé édes volt, de rigónak jól esett. A Toliar megemlíthető extrái a tévé és a sífutóléc tartó. Vendégszerető volt a kiszolgálás, noha néha kissé félreértették a kéréseinket – azért csak megittunk mindent, ami jött. Jó sörhöz idő kell: pár perc körönként."

"Vagány gyerek az, aki bringával jön ide, ahova az átlag ember síléccel fut. Vagánysága jutalma, hogy lesz hova betolni!"

Értékelés