Helyszín: 1061 Bp., Jókai u. 40. Látogatás: 2010. december 29. 17:00-23:00

> Csütörtökönként karaoke bulikat tartanak, péntek-szombatonként lemezlovasok terelik össze három különálló teremből a mént, a csendes hétköznapokon meg szimplán leszarják a csendkirályokat.

Adatlap

Elérhetőség: +36 70 311 0640
Web: -
Facebook oldal: www.facebook.com/joinerspub
Nyitva tartás: H, K, Sz, Cs: 16-24; P: 16-03, Szo: 18-03; V: zárva
Extrák: wifi, tévé (digi), tánctér, darts, csocsó, karaoke, különterem, ital akciók

Árlap

Fotók

Vélemények

apuska:

"Az ideje korán más létre kívánt West Balkán presszó pengeéles tövéből nyíló Jókai utca rejt még ezer talányt. Kocsmakínálata fenséges. 3 huszár, 2 medve, Joiner’s… hogy első lendülettel ne is lépjek 50 méternél tovább. Ha a Nyugati téri forgóóra a találkapont, még látótávolságban is különböző alternatívák csábítanak a föld alá.

A Joiner’s Pub az emlegetett trió legifjabbja, született: 2010. január. Régen fitness klub volt, most zenés. Anno szenvedni járt ide a vendég, most az élet örömeit lefölözni. Arról már nem is beszélve, hogy a dizájnnak is előnyére lett a profilváltás, mert a széthajtott futógépek helyett klasszikus kocsmakellékekkel töltötték meg a helyet.

Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a Kocsmák Éjszakája rendezvénysorozat helyszínei közül eddig messze ez a legszínvonalasabb. Az is igaz, hogy a környék horribilis négyzetméter árai mellett nem engedhetik meg maguknak, hogy drága alapterületen valami minősíthetetlent csináljanak, viszont a fokozott konkurenciaharc árversenyt, odafigyelést és a másiktól való markáns megkülönböztethetőséget kíván. A Joiner’s Pub kicsit nekem olyan, mintha visszaidézné a még Morrison’s 2-vé alakulása előtti Süss fel nap hangulatát.

Bevallom, a levezető lépcső és a tökéletlenül steril előtér kivételével a kocsma minden elemét csíptem. Az autentikus pincehangulatról gondoskodó téglaborítást, az ad hoc ruhatárként is helytálló polcozást a fal mentén, mely a legnagyobb helyiség tánctérré alakuláskor válik igazán fontossá, a látómezőm holtterében felvillanó képeit a néma Hit Music Channel-nek, a vízmérték csábításának ellenálló retró reklámtáblákat, a pultos srác kihangosított iPhonejának széles zenei repertoárját, a boltíves átjárókat és oszlopokat a hátsó szekcióban, és azt a lezser lelkiismeretességet, ahogy a vendégekkel bántak. Lelki szemeim előtt a kocsmáros szerepben, mintha csak magamat látnám?

Azt mondják, a bejáratnál feltűntetett Music Pub jelleg akkor ütközik igazán ki, ha az asztalokat széjjeltolják. Igazából bármikor, ha arra igény mutatkozik, csütörtökönként karaoke bulikat tartanak, péntek-szombatonként lemezlovasok terelik össze három különálló teremből a mént, a csendes hétköznapokon meg szimplán leszarják a csendkirályokat.

A Joiner’s Pubban egy méter Drehert (10 pohár) 2700 forint helyett 2300-ért adnak, a Joiner’s Clubhoz csatlakozva a Ballentines árát lehet letornászni, s bár a ropijuk csak Aro, és a forralt bor se ütötte meg a normát, a kínálatból lehet okosan választani. De nem úgy, ha a WC-re vezető folyosónál toporogva előtted egy kapcsolószekrény, és benne egy kulcs... Mint amikor egy filmben fegyvert mutatnak, és onnantól tudnivaló, hogy az később el fog sülni. Ez a kulcs ott ityegett. Mélyen a tudatalattiba hatolt: valakinek el kell fordítani! És ott, és akkor, mintegy búcsúzásképp, egyetlen apró csuklómozdulattal sikerült egy szép leánynak a kocsma teljes áramellátását kiiktatni… viszontlátás!"

kalimpa:

"hosszúkás, befelé mélyülő, kissé sötét, de barátságos helyet választottunk eheti helyszínelésünknek. Joiner Pub, hm... legyen...

én érkeztem elsőnek a szerdai brigádból, körbenéztem, itt egy kis eldugott sarok, ott egy darts gép, sehol senki, sem tőlünk, sem senkitől, ergo odaérkezésem idejében még holt üres volt a hely. na mindegy, csak jönnek a többiek is valamikor, gondoltam, addig rendelek valami finomat, na ahogy ezt kigondoltam, már jött is az előzékeny pincér-csapos srác és kérdezte, én mondtam és már ittam is, gyors volt és kedves, plusz pont. nagy sokára megérkeztek a többiek is, ők is rendeltek, ők is kapták egyből, hm, ez jó... gondoltam akkor még!

pikk-pakk eltelt egy óra, tömve lett a hely - pedig szerda volt - és már nem jött sem a pincér, sem a szakács, sem a postás, hogy kérünk-e valami finomat. rohamozta mindenki a bejáratnál lévő pultot és csak kértek és csak kértek és és és és kitudja mennyit kellett várnom 3 sörre meg két becherre, kurva sokat, az egyszer biztos, sőőőőt a két becher közt volt némi nemű eltérés, az egyik hugysárga volt, míg a másik napsárga... na, ezt add össze kedves olvasó!! és a helyben bontott üvegben volt a gyengébb és világosabb, nem a már megnyitottban... nem értem!

amúgy a zene jól láthatóan a pincér srác ízlésvilágát tükrözte, volt ott minden winampról: d'n'b, garage, house, tüc-tüc... fasza, jó hangosan, hogy már egymás hangját sem értettük egészen addig amíg udvariasan, de határozottan meg nem kértem a srácot, hogy ugyanmár vegyen vissza egy keveset a voluméból, mert agyfaszt kapunk mindahányan és az neki sem lesz jó... nekünk meg végképp nem!

az árak nem túl magasak, de nem is a talponállók kategóriája, elviselhető. a forraltbor eszméletlen szar szerintem, míg a sör az pont jó hideg és teli csapolt.

nem rossz hely, azóta is voltam már és hasonlókat tapasztaltam: 11 körül már tömve volt, sem szabad asztal, sem szabad préda. ez talán mond is valamit a kocsmáról, sokan járnak valamiért, tényleg nem értem, hogy miért pont ide, de talán majd rájövök, amúgy ajánlani bárkinek merném... egyszer!"

"Bringával nem egyszerű join-olni, de szerencsére a mélygarázs lejáróihoz hozzá lehet nagy nehezen férni."

Értékelés