.. Összetett kereső

.. Közösség

.. Utolsó kommentek

  • kocsmablog: 2019: infogram.com/alkohol_ar-1h984wenkn0d4p3 (2020.09.16. 14:47) Alkoholos italok ára az EU-ban
  • Herczeg Alma: Sziasztok! Akinek tetszett ez a cikk az kóstolja meg a dubicz.hu/bor-webshop - ban kapható ZSIZSI ... (2020.09.07. 16:58) Pezsgő, gyöngyözőbor, habzóbor
  • kocsmablog: Magyar ginként egy újabb, ezúttal a legkomolyabb nemzetközi szakmai elismerést szerezte meg az Els... (2020.08.10. 19:36) Első Magyar Gin Manufaktúra
  • Madnezz: Amikor behozták a soproni Heinekent, egyértelműen gyengébb volt, mint a megszokott import. Talán a... (2020.07.16. 21:47) Sopronban készül a legjobb Heineken
  • kocsmablog: A piacvezető londoni szaklap, a The Spirits Business által évente megrendezett The Global Spirits ... (2020.07.15. 22:47) Első Magyar Gin Manufaktúra
  • Kovács G. Maláta: Csak szólok, hogy Budapesten ezen a hétvégén sem fogjuk élvezni a kocsmázás örömét! serteperte.blo... (2020.05.15. 13:13) A pesti borozók világa
  • Utolsó 20
2020. 04. 30. - apuska
A pesti borozók világa

Szeretek a budapesti kocsmák tapasztalt szakértőjeként tetszelegni, de koromnál fogva a XXI. századon inkább innen, miközben nagyon is érdekel a túl. Így találtam rá Tomasz Gábor: A pesti kocsmák világa című írására az academia.edu oldalon 2001-ből, mi terjedelménél fogva egy szuszra elolvasható, én mégis kiemelnék belőle néhány érdekességet, legyen ez hozzá másnak kedvcsináló.

Kontextusban a szerző

Tomasz Gábor 1964-ben született Budapesten. 1978-tól 1992-ig Svájcban élt, ahol gimnáziumot, majd a zürichi ETH-n általános biológia szakot végzett. 1992-ben visszatelepült Magyarországra, és az ELTE-n szociológusi diplomát szerzett, párhuzamosan hajléktalanokkal foglalkozott, szociális munkásként dolgozott. A pesti kocsmák világa írásához az anyaggyűjtést 1997-ben végezte, közel négy hónapon keresztül. A végeredmény 2001-ben látott napvilágot, ekkor 9 éve élt Budapesten, 37 éves volt, és az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet tudományos munkatársaként dolgozott.

A pesti kocsmák világa című szociológiai tanulmányában a szerző példák sokaságával igazolja, hogy a kocsmai szabadidőtöltés nem szűkíthető le pusztán az italfogyasztásra - kocsmába nem csak inni járnak az emberek -, hanem az a társadalmi viselkedésformák egy jóval komplexebb halmazának tekinthető.

képek forrása: iTTiVOTT Budapest

Toll és papír

Megfigyeléseinek legfőbb helyszínei a terézvárosi borozók, mely kategória érdekes mód sokak fejében kevésbé pejoratív, mint a kocsma.

"Annyira adok magamra, hogy ne kocsmában dolgozzak! Ez egy tisztességes borozó!"

Persze tudományos megközelítéssel tekintett a borozókban történtekre. Hogy kívülállósága ne szúrjon azonnal szemet, egy fröccsöt / kávét / sört maga is rendelt, és helyzettől függően vagy a helyszínen, vagy a borozóból kilépve minden lényeges részletet azonnal papírra vetett. Jegyzeteinek fontos részeit alkották a tipizálható szituációk leírása, és a szó szerint idézett párbeszédek.

06-cse.jpg

képek forrása: iTTiVOTT Budapest

Általánosságok

A kocsmába belépve rögtön megcsap a rossz minőségű borok, a cigarettafüst, az izzadtságszag egy sajátos keveréke. A sajátos szagokat homályos fény és egy általában nem túl hangos, de meg nem szűnő duruzsolás, monoton zaj egészíti ki. A terézvárosi borozók többsége a járdaszint alatt helyezkedik el, pince vagy szuterén.

A borozókban szinte kizárólag szeszes italt, leginkább bort fogyasztanak. Az italválaszték nem túl nagy: 2-5 különböző fajtájú kimért bor, valamint tömény. Csapolt sör nem kapható mindenütt, inkább üvegest árulnak, de van, ahol egyáltalán nincs sör. A fenti kínálatot egy-két üdítő egészíti ki: ezeket rendszerint töményhez isszák kísérőnek. Bár több borozóban is kapható zsíros kenyér, pogácsa, esetleg szendvics, ezek csak igen kis mennyiségben fogynak.

A borozók egyik legszembetűnőbb tulajdonsága az ott kapható szeszes italfajták feltűnően alacsony ára. A nagy mennyiségben fogyasztott olcsó bor (két kivétellel sehol sem haladta meg a deciliterenkénti 25 forintot) teszi szükségessé az egyszerű kimérést: a várakozási idő lerövidítését szolgálja a boros tégely, valamint a mérőedények használata. 

A kocsmák nagyon hasonlítanak egymásra. Egyedi atmoszférájuk nem a külsőben keresendő, mert az meglehetősen sivár képet mutat. A kocsma középpontja a pult. A pult mögötti falon csak a legszükségesebb kellékek: poharak, üvegek, esetleg cigaretta. A vendég első útja a pulthoz vezet. Az ülőalkalmatosságok ellenére az emberek nagyobbik része álldogál, úgyhogy a kocsmák többsége talponálló benyomását kelti.

A pultos vendégeivel azonos közegbe tartozik, ruhaviselete nem üt el a többiekétől, legfeljebb kötényt hord. A törzsvendégeket legtöbbször tegezi, keresztnevükön szólítja. Persze a törzsvendéggé válás folyamatában is komoly szerep jut neki, mert minél hamarabb kiismeri a hozzá betérők igényeit, annál hamarabb kelti az otthonosság érzetét a vendégben, akinek így már rendelnie sem kell, úgyhogy nagyobb valószínűséggel tér vissza. A törzsvendégeivel való viszonyba az is belefér, hogy egy-egy italmeghívásnak eleget tesz, ám a túlzott alkoholfogyasztástól ódzkodik.

A kocsmák nyitvatartási rendje árulkodó, már ha elfogadjuk, hogy a kereslet és kínálat közti kapcsolat a kocsmákra is érvényes. Eszerint a borozók látogatóinak nincs igényük a késő esti kocsmázásra, viszont a korai órákban szívesen betérnek egy italra. Vagyis a borozókban eltöltött idő inkább a munkát megelőző és befejező szabadidős tevékenységnek számít, a mindennapok szerves részét képezi.

A borozói időtöltés főleg férfi szórakozásnak számít. A borozóban ivó nő vagy nem kívánatos vagy nem elérhető. Mindamellett a gyerekek látványa sem jellemző, a felnőttek társaságából kilógó gyermekek egyenesen rosszalló megjegyzésre, szúrós pillantásra ingerelhetnek egyeseket. 

30-as éveit taposó nő érkezik 14-15 éves lányával. Az általános feltűnést a pillanatra beálló csönd jelzi. A pulthoz érve az anya nem rendel rögtön, hanem a falra függesztett árlapot tanulmányozza. A pultos közben évődni kezd a kislánnyal: "Mit kérsz anyunak? Semmit? Vizet?"

képek forrása: iTTiVOTT Budapest

Viselkedés

A kocsma világa valamilyen módon meghatározza, ki vehet benne részt, és ki nem. A kocsmában minden vendég egyenrangú, de egyenlőség csak a felek külvilágban elfoglalt pozícióinak hasonlósága esetén lehetséges.

A kocsmába járók a magánéletüket alapjaiban érintő kérdéseket, problémákat nem viszik be a társalgásba. Valószínűleg ennek is tudható be a témák szegénysége, a közhelyek gyakori használata.

A kocsma vendégei hajlamosak ide-oda csapongani egyes témák közt, ritkán fordul elő, hogy akár egyet is végigbeszéljenek. Az alapvető szempont a szórakozás. Emiatt aztán alig-alig ütköztetik nézeteiket, mindenki csupán elmondja saját véleményét. Nemigen veszik figyelembe a másikat, viszont nem is próbálják meggyőzni azt. Az embernek néha az az érzése, hogy süketek párbeszédét hallja, de ezt hiba lenne csupán az alkohol befolyásának betudni. A tartalmától függetlenedett, szórakozási funkciót betöltő kocsmai társalgásnak ebben legalább akkora szerep jut.

Általános szabály a konszenzuskeresés. Mikor a szokványos kocsmai társalgásban felbomlik az egyensúly, az egyik módszer annak helyreállítására, hogy az érintettek szándékosan nem hallják meg a kínos helyzetet teremtő megjegyzést, így nyújtva alkalmat a szabálysértőnek megjegyzése visszavonására, enyhítésére, esetleg viccel való elütésére.

Egy már jócskán illuminált állapotban lévő öregember hirtelen lekurvaanyázza a mellette állót. A fiatalember, bár nem veszi túlságosan komolyan a nála szemmel láthatóan gyengébb öreget, ezt nem tűrheti, s erélyesen felszólítja az elhangzottak megismétlésére. Az öreg erre érezhetően megszeppen, s békítőleg "felajánl" egy "apád faszát"-ot, amit a fiatal el is fogad.

Nem szokatlan a kisebbségekkel szembeni negatív attitűd kinyilatkoztatása sem.

A pultosnő valamiért elkezdi szapulni a szemben lévő borozót. "Ez itt egy tisztességes borozó, de az egy kocsma! Rettentő sok a cigány, rendes ember nem is jár oda!" Mivel egyikünk sem válaszol, kissé visszakozik, s elismeri, hogy hozzájuk is járnak cigányok, de azok mások, sosem csinálnának balhét. A szomszéd asztalnál ülő férfi erre megjegyzi, hogy régebben ő is be-betért a másik helyre, de hogy ma már nemigen, ahhoz az túlságosan is lezüllött. A pultosnő erre felbátorodik, újra a cigányok szidalmazásába kezd.

Egy józsefvárosi kocsmában, az egyik asztalnál, különböző hazai focicsapatokról folyik a beszélgetés. A társalgás egyik női résztvevője közli a többiekkel, hogy ő ugyan nem ért a focihoz, de az édesapja annál inkább, és érdekes módon mindössze egyetlen magyar csapatot nem szeretett, mégpedig az MTK-t. Mivel a többiek nem reagálnak szavaira, szó szerint megismétli előző állítását. Az asztalnál ülő másik nő erre halkan megjegyzi: "Azért, mert azok zsidók".

Kocsmai ismerősök körében gyakori az egymás üdvözlése. Ez lehet egy egyszerű biccentés, egy "Szervusz!", egy "Jó napot!", esetleg egy kézfogás. A köszönés elmulasztása sértésnek minősül.

Egy férfi ismerősével belép a helyiségbe, majd a páros a rendelést követően beszélgetésbe elegyedik. Kb. öt perc után egyikük hangosan odaköszön egy magányosan álldogáló férfinak: "Szervusz!" A megszólított védekezően válaszol: "Én köszöntem!", mire a kommunikációt kezdeményező engesztelően annyit válaszol, hogy: "Ja, annyira el voltam merülve a beszélgetésbe!", s visszafordul mellette álló ismerőséhez. A feszültség ezzel megszűnik, a felek többé nem szólnak egymáshoz.

A köszönést követően két lehetőség közül lehet választani. Vagy odamész az ismerősödhöz, és rövidebb-hosszabb beszélgetésbe kezdesz, vagy pedig magára hagyod, másokhoz csatlakozol, esetleg egymagadban iszogatsz. A kocsmában általában több beszélgető csoport is van, köztük egy törzsvendég szinte mindig talál ismerőst. Valószínűleg ennek tudható be, hogy nem számít sértésnek, udvariatlanságnak, ha a "havert" egy rövid üdvözlés után magára hagyod. Gyakran megfigyelhető, hogy egy frissen belépő ugyan odamegy ismerőséhez, hogy kezet rázzon vele, ám rögvest tovább is áll, anélkül, hogy egy szót is szólt volna hozzá. Sőt a felek, kézfogás közben, olykor még pillantásra sem méltatják egymást.

Ennek a látszólagos udvariatlanságnak megvan a maga racionalitása, hisz ellenkező esetben egy-egy kocsma gyakori vendégei kénytelenek lennének nap mint nap ugyanazokkal társalogni. Egy ilyesfajta kényszer azonban gyökeresen ellenkezne a kocsmai viselkedésformák spontán jellegével.

képek forrása: iTTiVOTT Budapest

A kocsmákban magányosan ácsorgók relatív magas száma arra utal, hogy sokan egyedül akarják elfogyasztani italukat, s ehhez nem óhajtják mások társaságát. Ilyen esetekben védekező, társaságkerülő magatartást figyelhetünk meg. Elfordulás a többiektől, a tekintetek kerülése, tüntető tévénézés stb.

Középkorú cigány férfi a belépő. Miután poharát kézhez kapja, félfordulatot tesz, oly módon, hogy ne lássa a pult és a bejárat közt elhelyezkedő asztaloknál ülőket, a helyiségben egyedül tartózkodókat, és anélkül, hogy lerakná poharát, két hajtásra kiissza. Köszönés nélkül távozik.

A kocsmai szabadidő-eltöltés igen komplex szociális tevékenység, ami nem redukálható csupán az alkoholfogyasztásra, a lerészegedés meg végképp nem célja a kocsmai időtöltésnek. Ezzel együtt létezik egyfajta alkoholfogyasztási kényszer, azonban jellemző, ez csupán az első pohár rendelésére vonatkozik, egy borozóban akár órákon át el lehet ücsörögni egy pohár ital mellett anélkül, hogy a pultos ezt szóvá tenné. Ám a látványosan dülöngélő, esetleg erőszakoskodó részeghez hasonlóan az álmok mezejére tévedtet sem szívesen tűrik meg a kocsmában - alvó ember nem fogyaszt.

Fiatal hajléktalan lép be a majdnem üres borozóba és leül egy asztalhoz. A pultosnő egy idő után odamegy hozzá: "Azt gondolod, hogy ez egy szálloda? Húzz el innen!" A fiatalember szó nélkül feláll, és távozik.

A közhiedelemmel ellentétben a heves veszekedések, verekedések ritkák. Kisebb-nagyobb összezördülések persze számtalanszor előfordulnak. Két fél összeszólalkozása esetén majdnem mindig akad egy harmadik, aki közvetíteni próbál, esetleg – a tettlegességet megelőzendő – közéjük lép. Ha pedig nincs ilyen békebírói szerepet vállaló harmadik a vendégek közül, szinte biztosra vehetjük az ilyenkor kidobással fenyegető pultos legtöbbször hathatós közbeavatkozását.

Részeg, zömök, középkorú férfi egy hatszemélyes asztalnál. Nagyobb társaság érkezik. Mivel nincs elegendő hely, a társaság egyik férfitagja, egy vézna öregember, odamegy a részeghez, és udvariasan megkéri, hogy üljön át egy kisebb asztalhoz. A férfi a kérésnek nem tesz eleget. Erre a másik asztaltól föláll a kocsma pohárszedője, és megpróbálja jobb belátásra bírni az egyedül ülő férfit, de ő sem jár sikerrel, sőt melegebb éghajlatra is elküldetik. A pohárszedő erre el akarja vinni a férfi még harmadáig teli vodkás poharát, de a részeg lefogja a kezét. Rövid dulakodás után a pohárszedő feladja, visszamegy asztalához. A társaság ezek után fogyasztás nélkül távozik.

A veszekedések sajátos típusát képviselik a házastársak közötti nézeteltérések. Klasszikusnak nevezhető szituáció, amikor a feleség férje után bemegy a kocsmába, hogy azt hazacsalja. A férj ilyenkor komoly dilemmával kerül szembe. Ha szót fogad, akkor a haverok kinevetik, mert papucs. Ha szembeszegül az asszonnyal, akkor viszont a vita otthoni folytatásával, elfajulásával kell számolnia. Az ilyen típusú veszekedések gyakran visszatérő témáját képezik későbbi kocsmai beszélgetéseknek, ám a tényleges helyzet a többiek számára inkább kínos. A férfiak közt támadt konfliktusokkal ellentétben ilyenkor csak ritkán lépnek közbe, jellemzően akkor, ha tettlegességre kerül sor. A párok közti vita a kocsmában tehát megengedett, de azt a két fél magánügyének tekintik, amibe még a harmonikus légkör helyreállítása érdekében sem illő beleavatkozni.

Egy férfi beszélget a mellette álló nővel, kinek a lábánál egy kutya hever. A nőnek ki kell mennie a vécére. Pont amikor becsukja maga mögött a vécéajtót, megjelenik a férfi párja, s már a lépcsőn elkezdi szidni a férjét: "Mi a faszt lógsz itt?" A férj szó nélkül tűri párja dühkitörését, pedig az egyre trágárabb kifejezéseket használ. A kutya gazdája egy idő után visszatér, mire a férj szó nélkül feláll, és pár méterrel odébb álló férfiismerősével kezd el társalogni. Párja ide már nem követi, de tovább szidalmazza – a megnőtt távolságnak megfelelően még nagyobb hangerővel. Pár perc után mindketten távoznak.

Egy öregúr az éppen rendelt pohár borral a kezében elindul a kocsma egyik sarkába, de miután megpillant egy férjét hangosan becsmérlő nőt, gyorsan sarkon fordul, és odaáll mellém a pulthoz. Előbb a poharakat összegyűjtő csaposnőnek, majd nekem is ugyanazokkal a szavakkal írja le a helyzetet: "Olyan ez, mint a Családi kör Arany Jánosnál".

képek forrása: iTTiVOTT Budapest

Végszó

A fenti észrevételek és bemutatott példák ugyan nem törekednek teljességre, de érzékletesen ábrázolják, hogy a kocsmákba nem csak alkoholizálni járnak az emberek. Még a bororzókra jellemző olcsó italárak mellett is gazdaságosabb lenne otthon vagy épp az utcán elfogyasztani a közértben megvásárolt italokat, ám az emberekkel teli helyiség, a kocsmai légkör az a plusz, ami minden betérő számára megér egy kis többletkiadást, mindamellett, hogy a rosszalló tekinteteket is elkerülik.

06-leh.jpg

képek forrása: iTTiVOTT Budapest

Kövesd Facebook-on és Instagramon a Kocsmablogot, és ha úgy van: Mutass egy kocsmát!

A bejegyzés trackback címe:

https://kocsma.blog.hu/api/trackback/id/tr4515624096

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szép új világ... 2020.05.01. 06:46:03

jó szöveg, visszaadja a hangulatot. Grat

Csöncsön · http://mondataink.blog.hu 2020.05.01. 09:38:17

Kitűnő poszt. Bennem (bár nyilván éreztem mindig is) igazából csak most tudatosult az, amiről az utolsó bekezdés szól, szóval hogy nem az ivás a lényeg a kocsmákban, mert inni otthon (vagy akárhol) is lehetne, hanem az, hogy a társaság fölment a rosszalló pillantások alól, ellazít.

Örömhernyó 2020.05.01. 13:48:11

Faterom sose ment be egy kocsmába se. Mert azt vallotta, hogy oda csak züllött, lecsúszott alakok járnak. De ilyen termelői borozókból hazahordta a bort és otthon iszogatta. Mennyivel jobb, amikor a családot boldogítja az ember? A kocsmában, borozóban legalább hasonszőrűek közt vannak.
Ja, borozóban adtak ki annak idején ilyen jó erős nylonzacskóban is bort. Kb. olyan erős volt, mint egy régi tejeszacskó, csak átlátszó. A sarkait dróttal kötötték el, nem tudom miért. Kifejezetten nem minőségi érzetet keltett, de nagyon jó furmintot adtak ott, máig emlékszem rá.

Ezüstvándor Arion 2020.05.02. 00:00:13

Milyen kár, hogy ezekből a régi borozókból alig-alig maradt már.
szerettem a hangulatukat. Néha beültem én is és csak néztem a vendégeket, cigiztem, fröccsöztem.

Kovács G. Maláta 2020.05.15. 13:13:49

Csak szólok, hogy Budapesten ezen a hétvégén sem fogjuk élvezni a kocsmázás örömét!
serteperte.blog.hu/2020/05/15/nyitnikek_626