Cím: 1072 Budapest, Akácfa utca 7.,
Látogatás: 2018. január 17. 20:05-22:10. 
Telefon: +36 1 268 0535
Facebook: fb.com/bajorsarok
Web: http://bajorsarok.hu
Vélemény
apuska:
Bajor Sörsarok, alias BS, több mint 25 éve. A kihalóban lévő kisvendéglő műfaj egy mai napig aktív képviselője.
Ha hinni lehet a Budapest régi kocsmái, presszói, éttermei csoport egy gyors lefolyású diskurzusában résztvevők évtizedes emlékeinek, Gogolák Lászlóé, a volt újpesti hokisé volt a 80-as évek végén és a 90-es évek javarészében az üzlet. Akkortájt nagyot ment, a vendégek és a dolgozók egyaránt szerették, négyféle Arcobräu sört mértek csapról, igazi kuriózum volt, maguk importálták - a lépcsőfordulóban kirakott 1995-ös Boney M-mel közös fotó is ebből az időből való.
Egy idevágó kedves történet, miszerint bement egy vendég és megkérdezte, lehet-e kutyát bevinni? Azt válaszolták, persze. Erre visszajött a fazon több bernáthegyivel! Érthető módon, ez okozhatott némi zavart az erőben, de szavukat tartva, végül felküldték őket a galériára.
A 90-es évek második felében a Bajor Sörsarok egy orosz maffiózóhoz került, bár sok vizet nem zavart. Csökkent a forgalom, átalakult a vendégkör, főként a valutázók adták egymásnak a kilincset.
Már az aktuális honlap leírásából derült ki, hogy 2002 szeptembere óta vezeti egy és ugyanazon család saját vállalkozásaként az éttermet. A srácok a pultban - akik a látszat ellenére nem tesók - ékes szabolcsi tájszólással bírtak, s miként enni nem akartunk, a félház ellenére asztalt sem adtak, mi meg elutasítást nem ismerve a bárpult mellé ültünk le sörözni, olyan forgó bárszékekre, melyek le voltak a földbe csavarozva.
A legendás Paulaner búzasör, eredeti poharában, citromkarikával és/vagy rizzsel szervírozva, hamar bekerült a repertoárba, és ezzel a köztudatba, hogy itt kapható. Emellett a gyönyörű festett porcelán sörcsapolóban a Paulaner vörös színű, testes Salvator sörének is jut hely, vagy ugye ott a hibátlan cseh Pilsner Urquell, neadjisten a Dreher, ha a kommersz-láger íznél minden markánsabb zavar.
A Bajor Sarok, ahogy neve is találóan utal rá, egy saroképület az Akácfa és a Dohány utca sarkán. A környék munkanapokon autóforgalomtól erősen terhes, így jó időben a járdára kipakolt csíknyi terasz sem a friss levegője miatt népszerű, ahogy kocsival parkolni is horror, szóval inkább gyere gyalog ebédmenüzni, már ha kipróbálnád, csupán 2 perc sétányira van innen a Blaha.
A BS logózott ablaktáblák mellett krétával felírt szemelvények találhatóak az étlapról magyarul és angolul. Itt nincs zsákbamacska, mellette az árak, és van hogy fotók, ami pont azt sejteti, ami egy tisztességes kisvendéglőtől az elvárás, még pont a megfizethető kategóriában, házias ételek, tisztességes adagok, széles repertoár magyar és bajor gasztrovonalon.
Más kérdés, hogy a fellelhető vélemények alapján hideget és meleget is kapnak bőven. Van aki el van ragadtatva, miszerint ár/érték arányban a környéken jobb nincs, mások meg bátorkodnak felróni nekik, miszerint sokat kell a rendelés felvételre várni, majd ezt követően is legalább egy órát az ételre, és ehhez képest még a kiszolgálás is modortalan. Már ha leültetik őket, mert bizonyos létszám alatt még erre sincs garancia, kisállatok fogadására meg végképp nincsenek felkészülve. És az értékelésekből, mintha csak e két véglet lenne! Kettő közt van-e igazság, esetleg?
Mint említettem, mi csak inni akartunk, így a kéréseink letisztultak voltak és egyszerűek, azon nem lehetett elhasalni.
A kétszintes épület alsó, jóval hangulatosabb részén néztünk először körbe, ez a totál retro még ma is vállalható része - értsd, az indulása óta nem költöttek a berendezésre. Apácarácsos álmennyezet, dobogóra ültetett körbeülhető kerek asztalok 6-8 személyre mélyen fölé lógatott lámpákkal, a sásmintás huzatú íves padsorok tetején rengeteg élő virág, a falon vakablakokba ültetett freskók bajor kisvárosi látképpel, a pulton egy literes korsó, a pult fölött sok nemzet kitűzött papírpénzei, a vendégek személyes üzeneteivel meghekkelt sörkekszek, és végezetül egy címeres magyar zászló.
A cél? Nyilván egy családias, barátságos, személyes hangulatú vendéglő, mely érzet nagyban függ attól, mikor születtél.
Egy sötétbarna lambériás csigalépcsőn lehet feljutni a hétköznapokon ritkán igénybe vett galériára, ahol folytatódik a kétes értékű népművészeti elemeket felvonultató csodaberendezés. A világosabb famintákkal okosan kitágul a tér, az asztalok súlyosabbak, a székek és padok faragott mintái azt sugallják, hiába giccses, becsüld meg, ilyen a valódi érték, az emeleti freskótéma jól rímel a magasságra, itt már kanyargó folyót és hegyeket látni, míg eggyel odébb absztrakt formatervezésű színes mozaiküveg-betétes elválasztó paravánok bokszosítanak, hogy ne lásd, maximum csak halld, mi folyik körülötted.
A sör mindemellett teljesen rendben. Szívesen mondanám, hogy a Bajor Sarok az a fajta étterem, mi sörválasztéka és árai alapján minőségi sörözőként is megállja a helyét, épp csak az a baj, hogy itt nem akarnak ilyesféle renomét, mintha nem szívesen hajolnának le az aprópénzért, pont ahogy az online jelenlét is csak nyűg a számukra, mert évek óta nem frissítenek tudatosan semmit.
A megújulás - ahogy a facebook oldal nevében utal rá -, szemléletváltással kellene kezdődjön. Persze miért is kéne mindennek megújulni, ha folyamatosan azt hallani, régen minden jobb volt? A Bajor Sarok olyan, amilyen. Túlélt sokakat, és az általa képviselt műfajban jó eséllyel van még néhány évtized, lehet utálni vagy szeretni, viszont régi ismerős, így mindig viszonyítási alap lesz!
kocsmaturista:
A bulinegyed egy oda nem illő sarka, egy korai hírnök. Valami, amit már a 90-es éveben is értettek volna, csak ránézésre, a szándék szerint. Vöröses barnán keretezett, hívószavas nagy ablakokkal, a "minden jó csak import lehet" összefüggésrendszer elemeként. Mára egy ritkuló zsáner túlélő, egy műfajból, amiből kevés maradt meg, és ami kényszerűen misztikus arányú mixe az eredeti koncepciónak és az azóta eltelt idők ráhatásának.
Mindenesetre működik, mert főleg ezen a környéken egy olyan atmoszférát kínál, aminek errefelé nehéz párját találni. Régi súlyos nagy tál ételek, vaskos korsó sörök, és egykor magától érthetődő félig elegáns éttermes, félig sötét kocsmás hangulat övez. És van, aki ugyanilyen természetességgel ráharap! Így találkoztunk mi is itt egy angol vegyes testvérpárral, aki könnyebben azonosították be ezt a miliőt egy angol pub szolgáltatásaival, mint bármelyik romkocsmáét vagy kisüzemi sörözőét. De a magyarok Istenét mégis a Vittulában mutattuk meg nekik.
Ízelítő
Csapolt sör (5 dl): Paulaner Salvator, 750 Ft
Üveges sör: Dreher Bak, 650 Ft
Bor (1 dl): Ludányi olaszrizling, 450 Ft
Rövid (4 cl): Unicum, 680 Ft
Üdítő (2 dl): Kimért rostos gyümölcslé, 280 Ft
Meleg ital: Capuccino, 400 Ft
Harapnivaló: Bajor pityókás csülök, 2700 Ft
Értékelés
Kövesd Facebook-on és Instagramon a Kocsmablogot, és ha úgy van: Mutass egy kocsmát!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
.. Utolsó kommentek