Cím: 1052 Budapest, Kossuth Lajos utca 20.,
Látogatás: 2018. március 7. 15:00-17:00. 
Telefon: +36 30 560 6645
Facebook: fb.com/beerbrothersbudapest
Web: -
Vélemény
apuska:
Ez a Beer Brothers, nem az a Beer Brothers. Mármint nem a Hatlaczky Ferenc és Takács Attila gitárduó, akikkel a sorlap.hu 2007-ben készített interjút, de azt hiszem, te nem is róluk keresel infót, hanem az Astoriához közel eső kézműves sörözőről, ami 2018. február 16-án nyitott.
Már ha megtalálod. Mármint nem az infót, hanem a helyet. Mert hogy a kiskörútra merőleges Kossuth Lajos utca nem épp gyalogos fősodor, és bármilyen nagy is erre az átmenő autós forgalom, az árkádok alatti cégér, és az ahhoz tartozó bejárat egy elsuhanó járműből könnyen rejtve marad. Lehet, az elődök is ebbe buktak bele?
Mert a történelmi épületben elődökből akadt bőven. A Czigler Győző által tervezett palotában működött egykor az Országos Kaszinó háza, a második világháború után a Független Kisgazdapárt, annak feloszlatásával a Magyar-Szovjet Baráti Társaság, aztán az Állami Hangverseny- és Műsorigazgatóság, 1973-tól a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza, majd a rendszerváltást követően a Magyarok Háza. Utóbbi úgy is ismerős lehet, mint Magyarok Világszövetsége, akik nem voltak restek az utcafronton található üzlethelyiségét időről időre bérbe adni. Ekképp a 21. század bizonyított részeként működött itt már Retro önkiszolgáló étterem, söröző és music club, amit később átneveztek Árpádház önkiszolgáló étterem és sörözőre, majd ezt követően lett a legtöbbek emlékében ma is elevenen élő Magyar Népművészetek Boltja, a turisták kedvéért úgy is mint Shop of Hungarian Folk Art, míg nem elnyerte mai formáját, és lett egy izgalmasnak ígérkező söröző belőle.
Képek forrása: Google Maps
Hogy mitől ígérkezik izgalmasnak? Hát mert a We Love Budapest foglalkozott vele! Viccet félretéve, Budapest sokadik kézműves sörözőjéről lévén szó, nem könnyű feladat a fogyasztói ingerküszöb elérése, még azzal együtt sem, hogy messze vagyunk attól, hogy ez legyen a természetes. Ide több kell, és az véletlenül sem az erkély fölött meghirdetett nemzeti konzultáció, vagy az árkádok alatt egy csendes kiülős terasz.
De mi lehet, mi több? Ez esetben a névadó sörtesók rutinja, akik valóban fivérek, és a Felni kényszerű bezárása előtt annak második érájáért feleltek. Mert hogy a Felnit szerették. Ők is, a vendégek is. Ezzel is ez volt a cél. Noha volt egy fél éves kitérő, próbálkozás hagyományosabbnak számító nappali munkakörökben, épp csak nem jött be. Szóval visszatértek a srácok a pultba, hogy megcsinálják újra, jó söröket verjenek csapra, új törzsvendégeket nevelve, a régieket visszacsábítva - nincs koncepcióváltás.
Amiért én bejöttem? Mert testem vérét az egészségügynek adtam, így a munkából korábban szabadultam, és a névnapomra rímelt: ön dönt. Elbasztam? Nem én, hanem egy hajléktalan, aki az üveg borát akarta időközben kinyittatni. "Csavarzáras boraink vannak, dugóhúzó nincs", és ki-ki döntse el, hogy ez az igazság, vagy a vendégek érdekeit szem előtt tartó jól irányzott lekoptató duma.
A népművészeti értéket képviselő faragott ajtófélfák a bejárati ajtón megmaradtak, de a sötétített üvegtáblákra sörhabos kortárs logo került. Odabenn a nyers falig csupaszítottak mindent, csupán az álmennyezet váza emlékeztet a gipszkartonnal határolt mélymagyarságra, mely jelen indusztriális formájában modern és letisztult. A 12 csapra felvert sörlistát 3-4-5 decis adagokban mérve - IPA-nehéz - minden sörtípusból akad legalább 1, a nevüket láncokra felfűzött deszkákra kanyarították krétával, míg a mutatóban álló palackozottak rács mögött várják elkerülhetetlen sorsukat, hogy a rájuk szabott helyek a hűtősoron felszabaduljanak.
Tény ami tény, kicsinek tűnik a földszint a maga 15 főre szabott befogadóterével (nyáron +20 fős teraszával), nagyobb társaságok leültetésére alkalmatlan. Ugyanakkor van egy kevésbé nyilvánvaló emeleti rész, ahol alsóhangon kétszer annyian elférnek és az apró asztalok összetolhatók, ergo az utcafrontról látszólagos teltház ne riasszon el senkit.
Magányos ivó a pult mellé ül, megfigyel, és akivel tud, társalog. Miután megkaptam a kellő szakmai instrukciót a hangulatomhoz illő söröket kiválasztandó, egy szikrányit meglepődtem először a csapon, aztán a poháron. És most jöhet az, hogy apuska szőrszálhasogató: kit érdekel, hogy belátható távolságon kívül, a hátsó taktusba kerültek a csapok, ami így Csapház jelleg, vagy hogy minden sör klasszik lágeres pohárban érkezik, sehol egy illatokat kiemelő tulipános, kehely vagy épp pintes kóstolópohár? Ja, a Csíkinek jó lesz! Mert hogy egyébként a Csíki állandóan kapható, és jóval kevesebb ellenérzést szül, mint amennyien keresik. Ez egy jó láger - győzködnek. És jó lágerből a kisüzemiek közt hiány van.
Volt még egy kis küzdelem a kávégéppel, mert az nem darált jól, valaki hozzányúlt. Persze, hogy a tesó, de a tettenérés előtt vicces volt azt hallani, hogy "aki elállította, bántani fogom", bár az is lehet, pont így életszerű.
Szóval 12 csap, üvegben 110 másik, de 150 a cél, köztük nagymenő külföldiek. Egy kétszemélyes vállalkozás plusz egy alkalmazotthoz ez az ideális méret, így minden vendégre jut pár perc. Kaja? Akad. A fáma szerint nem is akármilyen, kísért a múlt, a testvérek egyike szakácsként dolgozott régen. Ilyen mód a Beer Brothers specialitása a nagyi receptje szerint készített marhagulyás, melyhez tepertős pogácsát adnak kenyér helyett! De a hipszter vonal mentén van 7 féle hamburger, házi kolbász, csirke roston, és olyan sörkorcsolyák, mint sült édesburgonya, jalapeno sajtgolyók vagy a sörbundás hagymakarika. És az árak? Műfajukban teljesen rendben.
A fekete John Lemon-os hordók funkciója a reklámértéken túl halovány, a sörös rekeszekre vetett deszkák, mint ülőalkalmatosság, egyszeri poénnak jó, betonszürke a fal, laminált a padló, tarka csíkos a pult, a belógó lámpák közt olyanok is vannak, akár a madárkalitka. Saroképületről lévén szó a nappali fények a földszintnek duplán jól állnak, de ha azt mondom, hogy a Madarasi pálinkák üvegeit kicsapták a pultra karikába, mindjárt a kihajtható szerszámos ládányi teafilter mellé, akkor már jótállás szempontjából se rossz. Hogy néhány héttel nyitás után az asztalokra kirakott csíptetős felírótáblákban a fénymásolt árlapok foltosak és gyűröttek, ezen nyilván ne csodálkozz, itt inkább az a kérdés, hogy ez a nagyon nyers formavilág tudatos része, vagy kicsit jobban ráfigyelve a jövőben sűrűbben cserélik azokat?
És akkor van ugye még a nagy belmagasságot sok lépcsővel leküzdő emelet, hol az inger sokkal szegényebb. Míg a falra a sörös dekorok Írországból, Skóciából meg nem érkeznek, addig egy locsolókannányi sás, egy barna raklapfal, egy virágállványként újrahasznosított KeyKeg, egy hangsúlyos falifogas, egy söröskupak formájú falióra, egy pókhálószerűen belógó bányászlámpa együttes, egy újabb fekete hordó, egy sörös rekeszre állított hangfal, és egy tévékészülék, mi próbálja ideig-óráig vizuálisan lekötni a figyelmet.
Persze ha a kezeim közt szorongatok egy olyan remekbe szabott sört, mint a Fehér Nyúl Rafa (sour Ipa), akkor semmi más nem érdekel, körülöttem atomvillanás is lehet! A Beer Brothersbe meg pont a jó sörök és jó kaják reményében érdemes első- és másodsorban betérni, mert egy újabb biztos menedék a zajos belvárosban, ahol olyat kapsz, amit megérdemelsz.
Ízelítő
Csapolt sör (5 dl): Csíki lager, 790 Ft
Üveges sör (3,33 dl): Brewdog Punk IPA, 1150 Ft
Bor (1 dl): Takler Kékfrankos, 450 Ft
Rövid (4 cl): Unicum, 650 Ft
Üdítő (3,33 dl): On Lemon üdítők, 700 Ft
Meleg ital: Kávé, ...
Harapnivaló: Marhagulyás, 1490 Ft
Értékelés
Kövesd Facebook-on és Instagramon a Kocsmablogot, és ha úgy van: Mutass egy kocsmát!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
.. Utolsó kommentek