Kovács Maláta Gábor sörszakíró nevében a Maláta szó megkülönböztetés nem véletlen. Vétek György mellett ő volt a legendás Maláta magazin szerkesztőinek egyike, és annak alapján, hogy milyen sokat emlegeti, bizton állíthatom, mai napig erre a munkájára a legbüszkébb. Pedig szerzőként és előadóként ma is köztünk kísért. Hogy azt ne mondjam, legközelebbi nyilvános eseménye a cseh sörökről szól 2017. december 13-án az Ogre Bácsi Söregyetemén.
De visszatérve a Maláta sörirodalmi és kocsmakulturális folyóiratra. Annak írásaiból 2009-ben megjelent 160 oldalon egy a mai napig beszerezhető és a könyvespolcra feltehető antológia, amihez a sokatmondó Kis magyar sörirodalmi ajánló így szólt:
1993 februárjában egy új folyóirat jelent meg Maláta sörirodalmi és korcsmakulturális folyóirat címmel. A szerkesztők szándéka egy olyan szórakoztató, ismeretterjesztő, irodalmi lap készítése volt, amely amellett, hogy választ ad a sörivók olyan fontos kérdéseire, hogy például, hogy kerül a hab a sör tetejére, vagy hány sörgyár működik Kuala Lumpurban, egyben összegyűjti a sör hazai irodalmát és szembeszegülve a trendekkel beszámol a kocsma egykori és mai kulturális szerepéről.
A lap – melyhez kizárólag a Magyarországi Sörivók Kulturális Egyesületének tagjai illetve a lapot támogató kocsmák látogatói juthattak hozzá – 2001-ig, kilenc évfolyamon keresztül elégíthette ki sörszerető és kocsmajáró olvasói kulturális és irodalmi igényeit.
A Maláta antológia írásait ebből a 99 számból válogattuk össze, abban a reményben, hogy pontos keresztmetszetét adjuk a folyóirat kilenc évének.
Néhányan a kötet szerzői közül: Antal B. Gábor, Balla Márton, Bozsik Péter, Fedor Zoltán, Kálnay Adél, Kovács Gábor, Ludwig Emil, Megyesi Gusztáv, Merza Gábor, Mile Zsigmond, Para Kovács Imre, Szárnyas Gábor, Tamáska Péter, Temesi Ferenc, Váncsa István, Vétek György és még sokan mások.
Amit eddig hallottam róla, az alapján bátran kijelenthető, hogy megelőzte a korát. 1993-ban talán csak Amerikában akadt ehhez hasonló, illetve Angliában a What's Brewing, de hogy a kontinensen még évekig nem akadt párja, arra mérget lehet venni. Később persze igen, de az úttörő munkát a két szerkesztő és a szerzők maguk végezték el, akik alig rendelkeztek a lap- és sörcsinálás tapasztalatával, legfeljebb szerettek kocsmába járni. Lelkesek voltak, kilenc évig bírták. Aztán 2001-ben, miután betiltották fő támogatóik a dohánygyárak reklámját, szembesültek azzal, hogy a három multinacionális sörgyártó nem akarja fenntartani a lapot. A Maláta 2001. február 13-án jelent meg utoljára.
fotók forrása: antikvarium.hu
A Maláta a sörértők közül mai napig komoly rajongói táborral bír, így ideje volt, hogy a kor követelményeinek megfelelően az interneten is hozzáférhető legyen. Most ebből születik meg itt a szemünk előtt a #malátadigitál, és jelennek meg a méltatlanul a feledés homályába veszett írások folyamatosan a Sertepertén. Nézzük meg, kiállja-e az idők próbáját, és ha már elmúlt majd' 25 év, poroljuk le egy 1000 fős mintán végzett 1995-ös kutatás kérdéseit, hogy a Sörivási szokások azóta hogy alakultak!
1995-ben a kérdőívek kitöltése kizárólag kocsmákban zajlott, így a kocsmajáró közönség véleményét tükrözte. Bár biztosak vagyunk abban, hogy a sörivás elsősorban társasági tevékenység, de az otthonivók véleménye is fontos lett volna számunkra.
Mai szemmel az akkori sörválaszték igen szerénynek volt nevezhető. A sörgyárak privatizációja már lezajlott, de az import a mai kínálathoz képest igen szerény volt. Ekkoriban már nem élvezhettük a csehszlovák és NDK-söröket, nem jelentek még meg a belga sörök sem a piacon. A különlegességi választékot a Guinness, a Warsteiner, a Bitburger és eredeti az Gösser jelentette.
A kérdőív tanulsága szerint akkoriban a legkedveltebb sörök a itthon főzött licence Amstel, Kaiser, Holsten, Spaten és hazai Dreher voltak. Igaz a kommersz sörökre – Soproni Ászok, Kőbányai Világos, Pécsi Szalon, Borsodi Világos – nem tért ki a kérdőív, holott a fogyasztás hetven százalékát ezek adták.
Kimaradtak a kérdőívből az akkoriban csak házi sörként emlegetett kisüzemi sörök is, pedig abban az évben még több mint háromszáz sörfőzdében készültek a nagyüzemi kommerszekkel vetekedő láger sörök. A sörfogyasztás ugyan már folyamatosan csökkent, de akkori nyolcmillió hektoliteres évi forgalom közel kétmillióval haladta meg a tavalyit.
Végezetül jöjjenek az akkori kérdések a mai sörviszonyokhoz némileg alakítva, melyek kitöltésére jó szívvel biztatjuk a szomjas olvasót:
Sörivási szokások 2017
Kövesd Facebook-on és Instagramon a Kocsmablogot, és ha úgy van: Mutass egy kocsmát!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
.. Utolsó kommentek