> A sörcikkgyűjtők elsődleges célja, hogy felkutassák, összegyűjtsék, megőrizzék a hazai és esetenként a külföldi söripar és sörkultúra tárgyi emlékeit, és lehetőség szerint bemutassák mind szélesebb közönségnek. A magyar sörcikkgyűjtők 2001 nyarán alapították meg saját klubjukat, évente két alkalommal nemzetközi cseretalálkozókat tartanak, alkalmanként kiállításokat rendeznek, emellett különféle programokat és utakat szerveznek sörgyárakba, sörfőzdékbe. Az egyesületről és szenvedélyeikről Kovács Andrással, a Magyarországi Sörcikkgyűjtő Klub elnökével beszélgettem.


- Mesélj a Magyarországi Sörcikkgyűjtő Klub megalakulásáról és annak okairól! Mihez tudnád hasonlítani?

A klub 2001-ben alakult, amikor néhány, az országban elszórtan élő, de egymásról tudó, főként sörcímke és söralátét gyűjtő összehívta az első találkozót. Ennek hamar szervezeti keretet adtunk, ami azért is volt fontos, mert így volt lehetőségünk arra, hogy pályázatokon induljunk. Elsődleges célunk, Magyarország sörtörténelmének tárgyi emlékeit összegyűjteni, rendszerezni, a tárgyakról készült fotókat katalógusba szedni és bemutatni. De ami valójában a szervezeti életet jellemzi, hogy rendszeres találkozókat tartunk. Sokáig nem is volt más, csak évente két összejövetel Budapesten, majd 4-5 év alatt, az internet terjedésével, meg ahogy egyre több újságcikk jelent meg rólunk, úgy lettünk egyre többen, alkalmanként 40-50 fő, klubszinten 80-120, és ezzel együtt egyre nagyobb tárgyi felhozatal. Legjobban talán a bélyeggyűjtéshez hasonlítható, néha a mi tagjaink is kettős identitásúak.

- Milyen sörcikkek vannak, mik a jellemzői, és hogy lehet azokat beszerezni?

Semmiféle tárgyi megkötés nincs. Se koncepcionálisan, se földrajzilag, ha az így vagy úgy a sörrel kapcsolatos, akkor az sörcikknek számít. A legjellemzőbbek a címkék, alátétek, kupakok, palackok, agyag- és üvegkorsók, zománctáblák, cseppfogók, dobozok, hordók, képeslapok, kártyanaptárak, sörnyitók, kulcstartók. Természetesen az egyes gyűjtök specializálódnak, gyűjteményeik értékét mindig egyfajta distancia határozza meg, legyen az történelmi, korbeli vagy földrajzi távolság: ekképp egy Guam szigeti vagy egy 1920-as kőbányai címke hasonlóan izgalmas lehet. Ha már címke, csak a példa kedvéért, a legtöbbje a hagyományos áztatásos, szárítós, préselős módszerrel az üvegről eltávolítható, a műanyag címkéket hajszárítózni kell, a festett üvegekkel lehetetlen mit kezdeni, de a padlásról lekerült régi darabokat is érdemes a palackon hagyni. Persze olyan gyűjtők is vannak, akik közvetlenül a sörgyárakkal építik ki a kapcsolataikat, és a címkéket tőlük szerzik be. Az áprilisi, XXIII. Nemzetközi Sörcikkgyűjtő Találkozó legnagyobb érdeklődést kiváltó darabjai egy történelmi Dreher sörrészvény és a háború előtti sörös témájú képeslapok voltak, míg a májusi rozsnyói Sörverseny és Gyűjtőtalálkozó alkalmával sok egzotikus afrikai címke tűnt fel.

- Említettél egy ún. sörcikk katalógust. Hogyan képzeljük el?

Először is, Magyarország sörcikkeit három korszakba soroljuk. Az ősidőktől kezdve az államosításig (1948), majd a rendszerváltásig (1989), végül a jelen korig. Minden korszaknak van köztünk egy felelőse. Aztán bármilyen tárgyról, amiről az egyes tagok tudnak, értesítik a korszak felelősét, képet küldenek róla, ami egy DVD-re alkalmazott gyűjtőkeretbe kerül gyártóként és kategóriánként. Nyilvános felülete ennek nincs, nem pontosan olyan mint egy bélyegkatalógus, ennek kizárólag digitális változata van, időről időre az újabb verziót egymás közt terjesztjük, s mikor a nyilvánosság erre valamiért felfigyel, kiállításokat szervezünk.

- Van a klubnak valami online cserefelülete? Mik a gyűjtők beszerzési forrásai?

A Magyarországi Sörcikkgyűjtő Klub honlapján és Facebook oldalán saját cserefelülettel rendelkezik, de a témára szakosodott magyar és nemzetközi fórumokon, népszerű aukciós oldalakon bármikor felbukkanhat egy-egy különlegesség. Ezeknek kialakult menetrendje van. Az emberek regisztrálnak, feltöltik amit áruba bocsájtanak, egy kikiáltási árat hirdetnek, majd a vevők licitálnak. Érdemes ezeket az oldalakat figyelni, néha még az E-bayen is meg-megjelennek magyar vonatkozású tárgyak.

- Laikusként hogyan tudom eldönteni egy a tulajdonomban lévő tárgyról, hogy mennyit ér?

Szerencsére, ilyesmi elő szokott fordulni. Ha valaki hasonló kérdéssel keres meg minket, akkor az intra hálózatunkon közzétesszük, miszerint van egy ilyen lehetőség, ha meg valakit a tagok közül érdekel, az érintett felek majd egyezkednek egymással. Aztán ennek a fordított esete is elő szokott fordulni. Teszem azt, tőlünk kér valaki egy konkrét sörösüveget, amit a nagypapa a történeteiben folyton emleget, akkor jó eséllyel ebben is tudunk segíteni. Bárkinek, szívesen.

- Ha valaki gyűjtő, miért ad valamit el? Van olyan, aki nem is árul, csak "dicsekszik"?

A mi találkozókon alapvetően cseretárgyak vannak, és inkább csak mellékesen mutatnak be a gyűjtők egy-egy érdekességet. De elképzelhetetlen, milyen versenyszellem dúl ilyenkor felnőtt emberekben. Az időtényező nagyon fontos. Ha egy börze, mondjuk reggel 9-kor kezdődik, akkor aki a leggyorsabban tudja körberohanni a pályát és éles szemmel kiszúrni, hogy mi az, amiből egy van, és harmincan ácsingóznának érte, nyilvánvalóan az nyer. Tehát nagyon fontos a jól informáltság, a gyűjtők egymás közt sokszor előre le is játsszák és cserélgetnek egymással. Megjegyzem, a készpénzforgalom nálunk nem is jellemző.

- Sörcikkgyűjtő Klub tagnak kell ahhoz lenni, hogy valaki az eseményeiteken részt vegyen?

Egy-egy ilyen börze alkalmával érdeklődőket, szimpatizánsokat szívesen látunk. Valamit nyilván hoznak ők is, friss áru kerül a vérkeringésbe, annak mindenki örül, és még sörözni is lehet. Viszont lassan 6 éve, hogy már olyan rendezvényeket is szervezünk, amihez valóban tagságra van szükség. Ilyenkor az a jellemző, hogy szombat délelőtt meglátogatunk egy sörfőzdét, a környéken keresünk egy szálláshelyet, bográcsban főzünk, a szabadban csapra verünk néhány hordót, majd vasárnap fogjuk a sátorfánkat és hazamegyünk. Ez a klub idő közben egy baráti társasággá érett. Többen a családjukkal jönnek, mindenki ismer mindenkit, és itt a főcsapásnak számító közös sörtörténelmi érdeklődésünk mellett, a másik legfontosabb hobbinknak is hódolhatunk, a mai magyar sörfőzdék és söreik megismerésének.