> Az Aranykorsó Díjat a Kocsmabloggal közösen szerveztük meg, de eddig nem sok szó esett a Kocsmablogról az oldalon. Ezt most orvosoljuk, ezért néhány kérdést nekiszegeztem az oldal mögött álló személynek, Puska Tamásnak, akit az olvasók többsége csak apuska nicknéven ismer.
1. A kocsmákról írt kritikákról mindenkinek a Kocsmablog az első, ami eszébe jut. Számolod mennyi kocsmában jártál már? Természetesen a nem hivatalos látogatásokat is beleértve!
Remélem, igazad van. Mert hogy ez lenne a cél. Sok év munkája van benne, heti egyszer biztos beülünk sörözni a barátokkal egy olyan helyre, ahol azelőtt még nem jártunk. A blogon megjelent kocsmakritikák száma 400 fölött van, és az esetek 95%-ban személyesen is részt vettem az ún. szent szerdákon. De azt hiszem, ha valaki (ál)tudományos céllal ennyit kocsmázik, és az alkoholizmusnak még a látszatát is kerüli, annak az ún. nem hivatalos kocsmalátogatások már nem is nagyon hiányoznak. Jellemzően akkor fordul elő ilyen, ha valakit ünneplünk, s neki határozott elképzelései vannak a körítésről.
2. Mióta csinálod elhivatottan a kocsmázást?
Nem is a kocsmázás, amit elhívatottan űzök, hanem az írás. Minden ebből fakad. Abból a fajta vágyból, hogy értelmet nyerjenek az egymás után rakott szavak, hogy azt mások hasznosnak tartsák, és legalább egy kicsit szórakoztatónak. Igazából a kocsmázás egy párhuzamos tevékenység volt. És miként mondani szokták, a téma az utcán hever, előbb-utóbb kénytelen voltam belátni, hogy a kocsmák nem csak helyszínéül szolgálnak egy-egy érdekes eseménynek, de más szemszögből nézve maga a kocsma is megér egy történetet. Lassan 5 éve tudatosult ez bennem, 2008. február 28-án egy blogger körökben kultikusnak számító helyen, a Tandem Caféban kezdődött kocsmablogos garázdálkodásunk.
3. Mi viszi rá az embert, hogy kocsmákról készítsen élménybeszámolót?
Kezdetben volt az apuska a hősi blogáruló. Ez pont az a fajta blog volt, amire még én is elismeréssel nézek vissza, s veregetem meg a saját vállam, hogy hű bazmeg, ilyet is tudtam, amíg a hús-vér szereplőivel kötött kompromisszumok tengerében vállalhatatlanul felhígult, s találnom kellett egy teljesen új játszóteret. És akkor derült égből csapott agyon a már imént említett ötlet: hisz mi kocsmázunk! Aztán már csak ki kellett dolgozni egy értelmesnek látszó pontrendszert, egy-többé kevésbé kerek formát, ami képes tökéletesen visszaadni az általunk megélt pillanatképet, és tartalmaz minden olyan lényegi infót, ami után nem szabad, hogy hiányérzete maradjon az olvasónak.
4. Milyen sűrűn ismernek fel a kocsmákban?
Ki ismerne föl? Én egy arctalan blogger vagyok, egy pusztába kiáltó véleményalkotó, ilyen formán kizárólag akkor vagyok gyanús, ha Kocsmablog pólóban feszítek, vagy ha nekiindulok körbefotózni az adott helyet. Persze egyáltalán nem áll szándékomban, hogy felismerjenek, ezért mindig diszkréten viselkedek, aztán ha mégis rákérdeznek arra, hogy ugyan már, hova készülnek ezek a képek, akkor egy könnyed bókkal vagy béna viccel elütöm a szituáció élét.
5. Tudsz még átlagos fogyasztói szemmel beülni iszogatni egy kocsmába, vagy teljesen átadtad magad a "szakmai szemmel" kocsmázásnak?
Milyen egy átlagos fogyasztói szem? Szerintem pont olyan barna és ártatlan, mint az enyém. A viccet félretéve, soha nem volt kocsmám, soha nem volt közöm a vendéglátózáshoz, én csak egy sokat látott fogyasztó vagyok, az átlagosnál több összehasonlítási alappal, azt annyi. Az enyém csupán egy vélemény a sok közül. Az olvasóé meg még egy. Ha a kettő találkozik, akkor örülök, mert az azt jelenti, nem csak én vagyok úgy hülye. Valójában a kritika mindenkiből kikívánkozik, de ami jó hír, hogy én dicsérni sem félek. Ám ha a kérdés arra irányult, hogy be tudok-e ülni úgy valahova, hogy leszarom, hogy mi van körülöttem? Akkor a válaszom: nem.
6. Van kedvenc helyed, ahova Te is le szoktál járni?
Kedvenc helyem nincs, s míg egy helyre jellemzően csak egyszer jutok el, jó eséllyel nem is lesz, mert ahhoz kellene egyfajta kötődés. Különleges élmények sora. De vannak olyanok, melyekben látom a potenciált, és ha lehetne kicsit játszani az elemekkel, akkor össze tudnék rakni fejben egy tökéletesnek tetszőt, amit évek múlva biztos törzshelyemül választanék, mikor nem lesz bennem ennyire erős a felfedezés vágya. Kalandor vagyok. A kocsmák az én egyéjszakás kalandjaim.
7. Sör vagy bor? Kedvenc alkoholos ital?
Sörös vagyok. Lehetőleg cseh és belga sörös. Ünnepek alkalmával meg boros, kizárólag jó boros, vagy mostanában pálinkás, de csak ha azt illatában is megelőzi a gyümölcs. Ahogy öregszem, egyre lassabban iszom, felértékelődik a minőség, miközben tudatosan keresem a különleges ízeket. És szeretem, ami ezzel jár, hogy másnap macskajaj nélkül ébredek.
8. Hogyan látod a Kazinczy utca helyzetét? Jól van ez az állapot így?
A Kazinczy utca helyzetét különösen érdekesnek tartom - miért pont ott, miért így, miért pont most? -, viszont nehéz a témában okosnak lenni. A legnagyobb baj, hogy a vitás felek mindegyikének igaza van, álláspontjuk érthető és védhető, és a forrongó indulatok közepette most vagy egy párbeszédre és kompromisszumokra épülő megoldás felé megy el ez az egész, vagy valakinek nagyon fog fájni. A mulatónegyed fogalma nem újdonság. A ún. Pesti Broadway sem csak a színházairól híres, a Ráday és a Váci utcában is van mindenféle kiülős hely, ahol emelkedett jókedv közepette fiatalok italoznak, de ezekben az utcákban kialakult az évek során valamiféle egyensúly. Egy biztos. Aranytojást tojó tyúkok ezek a Kazinczy utcai helyek a kerületnek és a magyar államnak, ezt dobta a főváros természetes evolúciója, kár lenne levágni, így gyanítom, most mindenki látványosan rámegy a rendteremtésre.
9. Van valami víziód a jövőre nézve? Lesz valami változás kocsmafronton?
Egyáltalán nem félek, hogy bepállik a szakma, a versenyhelyzet, az aktuális szabályok, trendek akaratlanul is folyamatos változtatásra kényszerítik a helyeket. Nézzük csak az elmúlt évek tendenciáit! Jól látszik, hogy a klasszikus értelemben vett romkocsmából pl. nem kell több, de az a fajta lazaság, amit képviselnek, egy fokkal igényesebb környezetben dívik, és egy új kategóriát szült. Vagy figyeljük a kínálatot! A minőségi magyar borok, pálinkák, és kézműves sörök divatja kinevelt egy tudatosabb fogyasztói réteget, akik keresik a különleges ízeket, így egyre többen látják borbárok, pálinkáriumok, autentikus cseh, belga, s hamarosan talán német sörözők megnyitásában a boldogulásuk. Aztán vannak, akik élményt adnak, programokat kínálnak! Itt egy 3D kivetítő, ott egy stand-up est, emitt felpolcolt cicik, amott kocsmakvíz, megint másutt "csak" egy koncert... És akkor még nem szóltam a dohányzás betiltásáról. Aki ebben a helyzetben talált - kis képzavarral élve - kiskaput a fűthető szabadba/lakásba, azt a közönség értékeli. Vagy ott van a nyerőgépek betiltása. Egyszerű kiskocsmák éltek meg pusztán abból, hogy beállítottak egy gépet a sarokba, most meg küszködnek, vagy zárnak be sorra. Ez is egy piaci rés, amit így vagy úgy, nyilván be fog valaki tömni, mert ilyen minden rés fizikája. Tehát azt mondom, bár nem látom előre a trendeket, aggodalomra semmi ok, mert ötletből nincs hiány. És a helyek mindig keresni fogják a vendégek kegyeit.
10. Ez a munkád? Vagy hétköznaponként egy irodában ülsz Te is, mint oly sokan?
Maradjunk annyiban, hogy ez egy hobbi. Az elmúlt öt év során, amennyi pénzt ezzel kerestem, abból Európán túl egy kocsmába se jutnék el. Viszont részint kárpótol érte a pénzben nem mérhető siker, hogy én vagyok a Kocsmablog, és hogy ezen a néven országszerte ismernek. Ugyanakkor lehet, az egésznek pontosan ez a rákfenéje. Miként én ezt egy teljes állás mellett csinálom, soha nem válhat olyan naggyá, mint titkon remélem... talán egyszer... azért biztatom magam néha ezzel, mondjuk meglátja bennem valaki üzletileg a potenciált, vagy ha teszem azt, üzletkötőként sikerre tudnom vinni a legújabb kocsmakereső mobilalkalmazást, a PubHuntert.
Kövesd Facebook-on és Instagramon a Kocsmablogot, és ha úgy van: Mutass egy kocsmát!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
.. Utolsó kommentek