> Villányban jártunk, szőlőtőkék tövében napoztunk, pincékben hűsöltünk, és ha már ott, a sokféle bor közül néhányat megkóstoltunk.
A következő strófákra a Blum Pince vendégházának falán leltünk:


Borostás az állam, - már kimondani jó!
Borikával hálni, hogyha vörös... Ó!
Borkorcsolyát húzok, nem talpalávalót,
Borsót párolj sokszor, s hozzá borsodót!
Borjút is főzz gyakran, mert az ragyogó,
Boróka bogyóval nincsen hasonló!
Borzongatóan finom pincelevetek,
Borgőzössel jönnek a legjobb ötletek.

Borkő emlékművet állíts majd nekem,
Bordó bársonyszéken üljek délcegen!
Borostyán öleljen, mint egy koszorú,
Bordűrös betűkkel: "nem volt szomorú"!
Borítsanak dongát, jó sokat alám,
Borjúbőr kulacsot akasszanak rám!
Borogatást kérek, Villányit, ha van,
Borzasztóan jó lesz, irigylem magam!

Borongós vitézek csak látogassatok,
Borszéki friss vizet, nehogy hozzatok!
Bordák közé gyakran, ki vizet öntöget,
Borítékolom, hogy egy élettel fizet!
Bordalt fütyüljön majd ágon a rigó,
Borvirág suttogja "inni nagyon jó"!
Borsozza az élet silány dolgait,
Borivónak néha nézd el vétkeit!

Antal Imrének Szeretettel:
Dr. Baloghné Tóth Erika Katalin