> "Kocsmatörténet" címmel megtekinthető egy kiállítás a szentendrei Skanzenben, melynek kurátora Dr. Sári Zsolt néprajzkutató. A következő sorokat ott olvastuk, és a leírás alapján abban is biztosak vagyunk, hogy felmenőink sem ittak alapvetően mást a kocsmában, mint mi.


A bor, a sör és a pálinka volt a leggyakrabban mért ital a kocsmákban.
A tokaji szőlők létezéséről először 1252-ben olvashattunk, amikor IV. Béla az olaszliszkai szőlőt a túróczi prépostság szerzeteseinek adományozta.
Az egri szőlők kiterjedtségét szintén IV. Béla idejéből ismerjük, 1261-ben dekrétumában elrendelte, hogy a megye bortizede a püspököt illesse meg.
A 17-18. századtól a mezővárosok igyekeztek a bordézsmát meghatározott évi összegben megváltani a földesúrtól. Jó bort termelő borárutermelésre berendezkedett vidékeken ritkán engedélyezték a bordézsma pénzzel való megváltását a borkimérésből eredő nagy haszon miatt. A bordézsmát borból, mustból, szőlőből vagy törkölyös mustból vették ki. A termés egy részének eltitkolását azzal igyekeztek megakadályozni, hogy a szüret időpontját a hegyközség jelentése alapján az uradalom határozta meg. A dézsmások végigjárták a szőlőhegyeket, pincéket, és megakolták vagy egyszerűen csak felbecsülték a musttal töltött hordók, kádak űrtartalmát. Oldalára ráírták a belőle járó bordézsma mennyiségét, amit azután a szőlőbirtokos köteles volt beszállítani a dézsmaházhoz. Ahol a törkölyös mustból dézsmáltak, a letört szőlőt szállító kocsiknak a dézsmaházhoz, dézsmaszűrőhöz kellett állniuk. Itt mindjárt kivették a földesúrnak járó részt. Így dézsmáltak a 16. században a Hegyalján, a Duna mentén és az Alföldön is, ahol egészen a 19. századig élt a szokás, amíg a természetbeni dézsmálás gyakorlatban volt. A bordézsmát a jobbágyfelszabadítás után a dézsmaváltság szüntette meg.

A 18. században a nemes borok közül a tokaj-hegyaljai asszú-. Pecsenye-, és szamorodni voltak a legismertebbek a ménesi, a szerémi, a soproni, a ruszti és szentgyörgyi mellett. A vörös borok között a budai, az egri, a szekszárdi, a villányi és a visontai voltak a legkeresettebbek.

III. Károly 1723-ban törvényben szabályozta és tiltotta a borhamisítást:
„Igazságos (nehogy némelyek igazságtalansága miatt a közönség szenvedjen), hogy azokat, akik a kiváló borokat bármi módon meghamisítják vagy azokat silányabb szőlőkből helyettesítik s ezek neve alatt elárúsítják, s így a vevőket megcsalják, az illető megyék hatóságai azonnal s tettleg az összes boraiknak elvesztésével büntessék.”

A sör múltja egyidős a borral. Az első sör leírások az árpából készített szeszes italt a sabajá-t írták le. A kuno kölesből főztek bozá-t. A legrégebbi magyar sörök közül ismerjük a sonkolyon felforrott vízből készült és fél akós hordó ser főzésére 15 kassai köböl árpát és két kassai köböl komlót kell felhasználni. Ezek a sörök felső erjedésű, savanykás ízű, alacsony cukorfok- és alkoholtartalmúak lehettek.

A pálinkafőzést évszázadokig tiltották és büntették. Gyakran azonban csak a borfogyasztás csökkenésének megakadályozása miatt tiltották a pálinka, égettbor, aquavita, görelyka főzését. Pálinkát főztek rozsból, zabból, törkölyből és persze gyümölcsökből.