 |
 |
Helyszín: 8380 Hévíz, Erzsébet királyné u. 9. Látogatás: 2011. november 17. 15:45-16:30 |
> Talán hévízi komplexus a vasút hiánya, amit sajátos módon orvosolnak?
Adatlap
Elérhetőség: -
Web: -
Facebook oldal: -
Nyitva tartás: H, K, Sz, Cs, P, Szo, V: 6-21
Extrák: -
Árlap
| Csapolt sör (0,5l) | Üveges sör (0,5l) |
| - | Rákóczi, 300 Ft |
| - | Borsodi, 330 Ft |
| - | Beck's, 400 Ft |
| - | Stella Artois, 450 Ft |
| Bor (1dl) | Rövid (5cl) |
| Szürkebarát, 100 Ft | Kommersz, 300 Ft |
| Kékfrankos, 100 Ft | Royal vodka, 400 Ft |
| Ürmösbor, 300 Ft | Unicum, 500 Ft |
| Jégbor, 700 Ft | Jagermeister, 500 Ft |
| Üdítők (2dl) | Egyéb |
| Rostos gyümölcslevek, 200 Ft | Kávé, 180 Ft |
| Szénsavas üdítők, 200 Ft | Pezsgő (0,75l), 1800 Ft |
| Szóda, 60 Ft | Zsíros kenyér, 150 Ft |
| - | - |
Fotók
Vélemények
anyicska:
"Elmentünk kikapcsolódni három napra Hévízre: gyógyfürdő, szauna, jakuzzi, de így is megmaradt bennünk a kocsmablog iránti elhivatottság...
Az első ránézésre osztrák/német nyugdíjasokkal teli kisvároska ebből a szempontból nem ígért semmi különlegeset, és mégis felderítettünk egy egészen izgalmas helyet, a központi korzón az ún. Vén bakter borozót.
Először úgy gondoltunk, hogy ez is csak egy turistákra szakosodó vendéglátóhely lehet, de az olcsó bort és zsíros kenyeret hirdető kinti árlapból már sejtettük, hogy ez nem csak a gazdag nyugati nyugdíjasok pénztárcájárá szabták. Így vettünk nagy levegőt, és bementünk.
És nem sajnáltunk. Egy egészen más világba kerültünk, bár német ajkú turisták itt is voltak - azok mindenhol vannak, ahol inni lehet -, de a közönség többsége inkább helyi iszákosakból állt. Olyan típusúakból, amelyek munka után beugranak két deci olcsó borra és kupica szeszesitalra, szó nélkül megisszák, és mennek tovább. Vagy olyanokból, akik leülnek, boroznak, megbeszélik a mindennapi örömöket vagy gyötrelmeket, közben flörtölnek a pultos lánnyal és ventilálják szexuális vágyaikat, legalább szóban (szerencsénkre!!!), ha már a valóságban túl vannak a zeniten. Annak ellenére, hogy így nem hangzik nagyon vonzóan, a Vén bakter borozónak megvan a saját poétikája. Bár nincsen az ingerküszöböt megütő zene, a bor sem a legfinomabb, a mosdó sem a világ csúcsa, és a füstöt is vágni lehet, de az ember nem unatkozik. Mintha egy kortárs szociográfiai kép lenne előttünk. Sok ember, sok életsors, ami elgondolkodtató pillanatokban sem szűkölködik.
Ahogyan a vasutas díszítés. Miért pont Hévízen, ahova nem is jár vonat, létezik olyan hely, ahol néhány négyzetméteren több baktersapka látható, mint bármilyen nagy pályaudvaron? Nem is beszélve óriási mozdonyról, amely a borozó mellett áll. Talán hévízi komplexus a vasút hiánya, amit sajátos módon orvosolnak?
A messzi múltban is értelmezhető a magyarázat. A borozó egy történelmi épületben, a Bibi villában található, amely Kurtács Panzió néven épült fel a 20-as években. 1933-ban a Vasutasok Családi Biztosítók Egyesülete vette meg, majd 1993-ban megnyitott a Vén Bakterhez borozó az alagsorban. És nem csodálkozom, hogy még mindig működik, mert egy kimondottan turistáktól hemzsegő városban kínál otthonos hangulatot főként a helyieknek, illetve azoknak a messziről jövő vándoroknak, akik nem nagyon szeretik a steril éttermeket és sörözőket, amelyeknek célja minél több pénz kiszívni a gyógyulás reményében Hévízre érkező haldokló nyugdíjasokból."
apuska:
"Láttam azt a teljesen környezetidegen mozdonytorzót ott a sétálóutcán, és mellette, a sorompón túl, a Vén bakter borozót. Az első pillanattól kezdve vágytam rá, hogy beüljünk és felmérjük. Meg akartam fejteni ennek a furcsa vasutas fétisnek a mibenlétét, hiszen a vonattal megközelíthető legközelebbi állomás Keszthelyen van, viszont a kocsma cirka 100 méterre áll a buszpályaudvartól.
A ráhelyezett réztábla szerint a mozdonytorzó eredetije 1883-ban került ki a Budapesti MÁV Gépgyárból. 1945-ben Csehszlovákiába került, 1950-ben mozdonycsere keretében visszatért, 1969-ben leselejtezték, 1973-ban a soproni Hotel Lokomotív oldalán torzóként kiállították, majd 2002-ben került a jelenlegi helyére, a hévízi Majerik Gyógyszálló bejáratához. De miért pont ide? Amíg nem olvastam el Anyicska írását, tőlem csak erőtlen tippekre tellett.
Ellenben a borozóba belépve azonnal tudtam, ez a hely miféle. Annyira tipikus. A fagyispultból merített olcsó bor, amit egy 1986-ból származó, a Monostorapáti Egervölgye MGTSZ által kiadott és bekeretezett oklevél hivatott minőségiként feltüntetni, a nem kimondottan csinoska Zsuzsi a pult mögött, aki vendégköréhez képest legalább fiatal, viszont jól kontrázza a törzsvendégek szexuális töltetű élcelődéseit, és hát maguk a vendégek, akiknek többsége egymást is jól ismeri, s így a ’Minek örülsz? Elhagytad a mamát, mi?’ típusú köszöntésekkel indítják mindennapi párbeszédeik.
Baktersapkából kiaggattak vagy tízet, a függöny és a terítő egyféle anyagból szabott, egy mini baseballütő legott a pultba belógott, egy vitrinben a vasutas papírnehezéket idetévedt turisták saját nemzetiségének papírpénzei környékezik, a zsíros kenyér tartó alapból üres, a mosdó bár sokat látott, hatalmas, fűtött és tiszta, ahol még az apró hotelszappanok is helyénvalók. Igazából szerethető, takaros."
"Egy nagyon konkrét kerékpártárolót helyeztek el a sétálóutcán, és pont a kocsma előtt."
Értékelés
| apu | anyu | |
| dizájn | 3 | 3,5 |
| kiszolgálás | 4 | 3,5 |
| közönség | 3 | 3,5 |
| zene | - | - |
| füst | 2,5 | 2 |
| mosdók | 3,5 | 3 |
| árszínvonal | 4 | 4,5 |
| 3,33 | 3,33 |
Kövesd Facebook-on és Instagramon a Kocsmablogot, és ha úgy van: Mutass egy kocsmát!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
.. Utolsó kommentek