> "Kocsmatörténet" címmel megtekinthető egy kiállítás a szentendrei Skanzenben, melynek kurátora Dr. Sári Zsolt néprajzkutató. A következő sorokat ott olvastuk, és a leírás alapján a kocsmaépületről szóló mai elvárásaink egy leheletnyit finomítottuk.


A 16-17. században a pince fölé emelt borona vagy földfalú, ritkábban kőfalú, többnyire egyetlen helyiségből álló szalma- vagy zsindelytetős épületek voltak a kocsmák. Ezeket korcsmálló pincéknek nevezték, leginkább Észak-, Északkelet-Magyarországon, Erdélyben, és az Alföldön ismerték. Kecskeméten a 18. században nyárra leveles színeket építettek a kocsmák mellé, és a szabadban folyt a bormérés; később ez az egész országban elterjedt, gyakran találkozhatunk a kocsmaudvarokon való italméréssel. A nagyobb városokban a városi kocsma többnyire a városházán volt – például Budán, Pozsonyban vagy Debrecenben -, a többi pedig jelentősebb forgalmi pontokon, így a vásártereken, piactereken, a városból kivezető utak és kapuk mellett. A bormérést monopolizáló városok gyakran fogadóval egybeépített kocsmát tartottak fenn. A 18. századtól a lakosság számának emelkedésével párhuzamosan a kocsmák száma is erőteljesen megnövekedett. Egy-egy településen több tucat kocsma is működhetett, kisebb falvakban csak egy-kettő, a városokban, mint például Kecskeméten több mint 150. Az ivószoba felszereléséhez tartozott egy hosszú, kecskelábú asztal, hozzávaló támla nélküli lócákkal vagy padokkal, almárium, amelyben az ivóedényeket tartották. A bormérő asztalt lécekből álló rács, a kármentő kerítette el az egyik sarokban. Itt tartották a törékeny holmit, a mérés alatt lévő bort, s ha dulakodás, verekedés támadt a kocsmában, a kocsmáros ide menekült, magára húzva a kármentő ajtaját. Gyakran innen nyílt bejárás a konyhába is.

A kocsmákban, csapszékekben faggyúgyertyával világítottak. A kocsmárosok a mészárosoktól szerezték be évente a faggyút, amelyből maguk öntöttek gyertyát. Ehelyett a földesúri kocsmákban külön gyertyapénz járt a kocsmárosnak. Azokban a városokban, ahol a polgári borkimérést engedélyezték, a szőlősgazdák a lakóház egyik, többnyire utcai helyiségét rendezték be ivónak. Mind az időszakos, mind az állandó kocsmákban folyó borkimérést a cégér jelezte. Eleinte attól függően, hogy fehér vagy vörös bort mértek, olyan színű szalaggal átkötött zöldág jelezte a borkimérést. Később megjelentek a feliratos, lemeztáblák is, amelyek nemcsak a kocsma nevét, de a kocsmárosét is feltüntették.

A kocsmák felszereléséről a 19. században már több inventárium, összeírás is szól. 1838-ban például Nyíregyháza valamennyi kocsmáját felmérték, ingóságait feljegyezték. Az inventáriumban a tizennegyedik kocsma, a Sertés piacnál álló, amelyről a következő feljegyzés maradt fenn:

1. Az uttzáról való első szobának van két reparátiót kívánó ablaka, vas munkával, egy jó boglya kementze, az ajtaja simpla, de jó, meglehetős kultsos zárral, hibázik egy sark vasa, fordítója és behúzója.
2. A pitvar ajtó jó borított pléhhel, kultsal, vas pántokkal, sarokkal, behúzó karikával.
3. A konyha rátsal van elrekesztve, ajtaja rátsos, rajta borított zár kults, á pántok és sark vasak jók.
4. Az ivó szobába nyílik egy egészen új ajtó, borított kultsos új zárral, vas gombokkal, vas hevederekkel és sark vasakkal.
5. Van rajta két ablak vas rostéllyal, egy táblája ki van törve, egyébiránt jó állapotba van, a Senkbe lévő kis ablakotska is meg lehetős állapotba van.
6. Ezen szobában van egy rátsos el rekesztett senk, az ajtaja deszkás, kultsos jó zárral, alól vas ringlivel, és kívülről egy vas kapotstal, vas hevederekkel.
7. Mérő edények: egy réz ittzés, egy meszelyes, egy fél és egy fertály meszelyes, mind rézből és jó állapotuak, két réz töltsér egyik nagyobb, másik kisebb, de reparatiót kívánnak, egy egy mérő ásztal.
8. Egy tölgyfa ásztal 4 karó lábon áll, á falak mellett két hosszu lótza.
9. A bor ivó szobából nyílik egy simpla ajtó a Kamarába, kultsos borított zárral, vas hevederekkel.
10. A kamara pintzének használtatik, benne két kármentő, az ablak jó vas rostélyos.
11. Egy istálló hidlással és jászollal,  az ajtója meglehetős, borított rigli nélküli kultsos zárral, és vas hevederekkel, 3 fa kilintsel el látva.
12. Egy kis Szín a Serháztól húzódott, fél kapuval záródik, van rajta egy hossu vas retesz, az oszlopok a Kortsmárosé.
13. Egy bödönös kút felöl arbotzfa deszkával, kutágas simpla. A kút ostor kávás, á kut haszontalan.
14. A kerítés ócska sövény fából állott, de ebből már tsak valami kevés van itten, jó volna ezt is el vitetni.
15. A ház végibe van egy jó palánk 4 oszlopok között, jó deszkával.