> "Kocsmatörténet" címmel megtekinthető egy kiállítás a szentendrei Skanzenben, melynek kurátora Dr. Sári Zsolt néprajzkutató. A következő sorokat ott olvastuk, és a leírás alapján a kocsmaépületről szóló mai elvárásaink egy leheletnyit finomítottuk.
A 16-17. században a pince fölé emelt borona vagy földfalú, ritkábban kőfalú, többnyire egyetlen helyiségből álló szalma- vagy zsindelytetős épületek voltak a kocsmák. Ezeket korcsmálló pincéknek nevezték, leginkább Észak-, Északkelet-Magyarországon, Erdélyben, és az Alföldön ismerték. Kecskeméten a 18. században nyárra leveles színeket építettek a kocsmák mellé, és a szabadban folyt a bormérés; később ez az egész országban elterjedt, gyakran találkozhatunk a kocsmaudvarokon való italméréssel. A nagyobb városokban a városi kocsma többnyire a városházán volt – például Budán, Pozsonyban vagy Debrecenben -, a többi pedig jelentősebb forgalmi pontokon, így a vásártereken, piactereken, a városból kivezető utak és kapuk mellett. A bormérést monopolizáló városok gyakran fogadóval egybeépített kocsmát tartottak fenn. A 18. századtól a lakosság számának emelkedésével párhuzamosan a kocsmák száma is erőteljesen megnövekedett. Egy-egy településen több tucat kocsma is működhetett, kisebb falvakban csak egy-kettő, a városokban, mint például Kecskeméten több mint 150. Az ivószoba felszereléséhez tartozott egy hosszú, kecskelábú asztal, hozzávaló támla nélküli lócákkal vagy padokkal, almárium, amelyben az ivóedényeket tartották. A bormérő asztalt lécekből álló rács, a kármentő kerítette el az egyik sarokban. Itt tartották a törékeny holmit, a mérés alatt lévő bort, s ha dulakodás, verekedés támadt a kocsmában, a kocsmáros ide menekült, magára húzva a kármentő ajtaját. Gyakran innen nyílt bejárás a konyhába is.
A kocsmákban, csapszékekben faggyúgyertyával világítottak. A kocsmárosok a mészárosoktól szerezték be évente a faggyút, amelyből maguk öntöttek gyertyát. Ehelyett a földesúri kocsmákban külön gyertyapénz járt a kocsmárosnak. Azokban a városokban, ahol a polgári borkimérést engedélyezték, a szőlősgazdák a lakóház egyik, többnyire utcai helyiségét rendezték be ivónak. Mind az időszakos, mind az állandó kocsmákban folyó borkimérést a cégér jelezte. Eleinte attól függően, hogy fehér vagy vörös bort mértek, olyan színű szalaggal átkötött zöldág jelezte a borkimérést. Később megjelentek a feliratos, lemeztáblák is, amelyek nemcsak a kocsma nevét, de a kocsmárosét is feltüntették.
A kocsmák felszereléséről a 19. században már több inventárium, összeírás is szól. 1838-ban például Nyíregyháza valamennyi kocsmáját felmérték, ingóságait feljegyezték. Az inventáriumban a tizennegyedik kocsma, a Sertés piacnál álló, amelyről a következő feljegyzés maradt fenn:
- Az uttzáról való első szobának van két reparátiót kívánó ablaka, vas munkával, egy jó boglya kementze, az ajtaja simpla, de jó, meglehetős kultsos zárral, hibázik egy sark vasa, fordítója és behúzója.
- A pitvar ajtó jó borított pléhhel, kultsal, vas pántokkal, sarokkal, behúzó karikával.
- A konyha rátsal van elrekesztve, ajtaja rátsos, rajta borított zár kults, á pántok és sark vasak jók.
- Az ivó szobába nyílik egy egészen új ajtó, borított kultsos új zárral, vas gombokkal, vas hevederekkel és sark vasakkal.
- Van rajta két ablak vas rostéllyal, egy táblája ki van törve, egyébiránt jó állapotba van, a Senkbe lévő kis ablakotska is meg lehetős állapotba van.
- Ezen szobában van egy rátsos el rekesztett senk, az ajtaja deszkás, kultsos jó zárral, alól vas ringlivel, és kívülről egy vas kapotstal, vas hevederekkel.
- Mérő edények: egy réz ittzés, egy meszelyes, egy fél és egy fertály meszelyes, mind rézből és jó állapotuak, két réz töltsér egyik nagyobb, másik kisebb, de reparatiót kívánnak, egy egy mérő ásztal.
- Egy tölgyfa ásztal 4 karó lábon áll, á falak mellett két hosszu lótza.
- A bor ivó szobából nyílik egy simpla ajtó a Kamarába, kultsos borított zárral, vas hevederekkel.
- A kamara pintzének használtatik, benne két kármentő, az ablak jó vas rostélyos.
- Egy istálló hidlással és jászollal, az ajtója meglehetős, borított rigli nélküli kultsos zárral, és vas hevederekkel, 3 fa kilintsel el látva.
- Egy kis Szín a Serháztól húzódott, fél kapuval záródik, van rajta egy hossu vas retesz, az oszlopok a Kortsmárosé.
- Egy bödönös kút felöl arbotzfa deszkával, kutágas simpla. A kút ostor kávás, á kut haszontalan.
- A kerítés ócska sövény fából állott, de ebből már tsak valami kevés van itten, jó volna ezt is el vitetni.
- A ház végibe van egy jó palánk 4 oszlopok között, jó deszkával.
Kövesd Facebook-on és Instagramon a Kocsmablogot, és ha úgy van: Mutass egy kocsmát!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
.. Utolsó kommentek