 | Adunk a kocsmáknak egy pofont! Név: Gerlóczy Márton Mottó: Tartozok én a kocsmába, egy fél liter bor árával! |
> Jó tollú, olvasmányos, izgalmas és változatos témákat körüljáró kortárs magyar író. 2003-ban jelent meg első regénye Igazolt hiányzás címmel, amit 2005-ben a Váróterem követett, 2008-ban a Szabadok Testvérisége, 2009-ben a Csemegepultos naplója. Mondjuk tehetségből kijutott az egész családjának. Dédapja Áprily Lajos, nagy-nagybátyja Jékely Zoltán volt, unokatestvére Péterfy Bori és az ő bátyja Péterfy Gergely. A közélettől kirázza a hideg, az őrült emberekkel szimpatizál, az öregekkel való kocsmázást az írás után kiérdemelt időmulatásnak tekinti.
01. Mikor és hol rúgtál be először?
- 1993-ban a fonyódi strandon a bátyámmal és egy barátjával. Kupakoztunk egy padon ülve a viharban. Fej vagy írással megy körbe-körbe a kupak, a szabályokra már nem emlékszem. A vesztes iszik egy kupakkal, ennyi biztos. Azóta sem játszottam ilyet, de ha ma játszanám, a vesztes valószínűleg az lenne, aki nem iszik. Miért neveztük vesztesnek azt, aki iszik, ha egyszer inni akartunk? Ezen majd még elgondolkodom.
02. Milyen gyakran jártál illetve jársz kocsmába?
- Tizenhat éves koromtól húsz éves koromig minden második nap jártam kocsmába. Ezt a luxust ma már nem engedhetem meg magamnak. Ma már minden nap járok kocsmába. Azért járok minden nap kocsmába, mert ott minden nap találkozhatok azokkal, akik minden nap járnak kocsmába. Máshol az ember nem találkozhat ezekkel a hihetetlenül elhivatott és tehetséges emberekkel. Boldognak és szerencsésnek tartom magam emiatt.
03. Mi a fő szempont, mikor szórakozóhelyet választasz egy barátaiddal való találkozáshoz?
- Hányok a szórakozóhelyektől. Amatőrökkel van teli. Ahogy egy barátom szokta mondani a kocsmában: mi nem szórakozni járunk ide. A szórakozóhelyeken várnom kell az italra. Sorban állnom. Sorban pedig nem állok, ha nem muszáj, márpedig nem muszáj. Ezenkívül a szórakozóhelyekben még két dolgot nem szeretek: hangos zene szól és sok a fiatal. Érdemes megfigyelni, hogy ez a két dolog az, ami oda vonzza azokat, akik miatt én nem megyek.
04. Melyik a kedvenc kocsmád / szórakozóhelyed és miért?
- Mivel minden nap ugyanazokba a kocsmákba járok, ezt nem árulom el. Még akkor sem, ha ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ezek a kedvenc kocsmáim. De ha néhanapján kimozdulok a kerületemből, akkor a következő helyek jöhetnek szóba: Lánchíd presszó, Calgary, Bögyös Gizi krimója a Szúnyog-szigetnél, Dél-Buda eldugott kiskocsmái, nem tudom a nevüket.
05. Milyen alkoholos italokat fogyasztasz?
- Sört. Többnyire üvegeset, mert a magyar csapolt sörök katasztrofálisak. Búzasört is iszom ilyenkor nyáron. Délután kezdek a sörrel, aztán este váltok a borra. Fröccsre. Ha pedig olyanom van, akkor vodkát.
06. Milyen tapasztalataid vannak más országok kocsmáiról?
- Ezt a kérdést a soron következő kötetemben részletesen megválaszolom. Sok országban jártam, és ezekben az országokban általában végig kocsmákban üldögéltem. De ha egyet kell mondanom, akkor az Kyoto. Ha valaki arra jár, keresse meg a Zappa kocsmát. Ha én járnék Kyoto-ban, én is meg fogom keresni. Nagy álmom még, hogy Lappföldön igyak, így aztán bárki, aki Lappföldön él és olvassa ezt a szöveget, bátran hívjon meg magához.
07. Hogy reagálsz, ha felismernek egy nyilvános helyen?
- Ritkán fordulok meg nyilvános helyen. Ahol megfordulok, ott ismernek. Ha mégis előfordulna ilyesmi, akkor zavarba jövök.
08. Tudod-e, hol a határ?
- Évente egyszer rúgok be úgy, hogy elvesztem a fejemet. De akkor sem csinálok balhét, nem üvöltözöm. Legfeljebb megsértek egy-két embert, de az józanul is előfordul.
09. Volt-e bármi, amit megbántál, és az alkoholra fogtad?
- Igen. Egyszer úgy be voltam rúgva, hogy nem tudtam meginni egy 25 éves skót whiskey-t. Ezt nagyon megbántam és megfogadtam, hogy többé soha nem teszek ilyet.
10. Mi a trükköd másnaposság ellen?
- Nem foglalkozom vele. Ha az ember mindig másnapos, akkor nem másnapos. Persze, ha előkerül a vodka és már ittam sört és bort, akkor végem van, másnap fekszem és szenvedek.
+1. Ha fél perc reklámidőt kapnál több kereskedelmi tévében és rádióban, mit mondanál?
- Gyűlölök szerepelni, nem mondanék semmit. Ebben az országban most nem az a cél, hogy jobbá tegyük, hanem, hogy ennél már ne legyen rosszabb. Mert, ha ennél egy kicsivel is rosszabb lesz, az a helyzet már nagyon veszélyessé válik. A mocsok megindult felfelé a csatornákból, és azt nagyon nehéz megállítani. És, ami a legszomorúbb, hogy ez így természetes.
Kövesd Facebook-on és Instagramon a Kocsmablogot, és ha úgy van: Mutass egy kocsmát!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
.. Utolsó kommentek