Helyszín: Csehország, Liberec 1, Masarykova 699 Látogatás: 2011. április 16. 13:25-14:35

> Az asztalunk lábán bájos ki hangyák kapaszkodtak föl sorra, hogy a lapján keressenek valami eleséget, lám, mit tesz egy kis helyismeret.

Adatlap

Elérhetőség: +420 485 111 813
Web: http:/laboheme-liberec.cz/
Facebook oldal: -
Nyitva tartás: H, K, Sz, Cs: 11:30-14 és 17:30-22; P: 11:30-14 és 17:30-24; Szo: 12-24; V: 12-16
Extrák: konyha, újság, gyereksarok, bankkártyás fizetés

Árlap

(1 CZK = 11,00 HUF)

Fotók

Vélemények

apuska:

"Csehországban az éttermek is kicsit mások. Ott még a szűk pénztárcára való tekintettel is be merünk ülni egy-egy elegánsabbnak tűnő helyre, mert ha csak nem kimondottan turistákra vannak szakosodva, akkor nem kell attól tartani, hogy az étel- és itallap áraiba felszámolják a díszes körítést, ergo a sörök-borok is kijönnek annyiból, mintha (csak) egy színvonalas kocsmába mennénk.

Itt van mindjárt egy kitűnő példa. A vendéglőnek helyet adó épület hiába olyan, akár egy kastély, és hiába adott névválasztáskor gellert egy francia manír, öröm és megnyugvás, hogy a libereci La Bohéma sem kivétel ez alól.
(A Morvaországot nélkülöző történelmi Csehország megnevezése Bohémia.)

Az épület előtt álló veterán teherautó a szemközti múzeumból kilépők számára lehet halovány figyelemfelkeltés. Jó lenne azt hinni, hogy ezzel szállították ide hajdan hektoliter számra a sört, de újkeletűbb étterem ez annál, és ez már a kapun belépve is azonnal szembeköszönt. Tágas, világos, tükrös, kerekített, növényekkel bélelt. Nyomelemeiben ódon parasztház, de a pult és a tálalás modern. Egy műpókhálós kis szobában játékok várták a gyerkőcöket, borospoharak, szalvétába csavart evőeszközök és gyertyákkal díszített asztalok minket, kutyatál az ebet. Egy próbababából készült hangulatlámpa tövébe leültünk. Az asztalunk lábán bájos ki hangyák kapaszkodtak föl sorra, hogy a lapján keressenek valami eleséget, lám, mit tesz egy kis helyismeret, a hagymás, tört tepertős házizsír és a helyben sütött köménymagos kenyér étvágygerjesztő előételként grátisz máris érkezett.

A pincér talán több is volt, mint kedves. Gyors, udvarias, előzékeny, ha bármit kihozott – gombás rizottó / rozmaringos sült kacsa knédlivel és párolt káposztával, néhány perc múlva már arról érdeklődött, hogy akkor ez most ízlik-e? ’Életemben nem ettem ilyen rosszat’, mondtam volna neki erős akcentussal és tört cseh nyelvtudással, csak hogy kísérletképp azt az idétlen mosolyt az arcáról letöröljem, de ekkorát hazudni még magyarul se lehet, hiszen az étel mennyei volt, noha visszafogott adag ahhoz képest, hogy milyen hatalmas tányérokon érkezett.

Kocsmablog a tanúm, én a mellékhelyiséget szavakkal ritkán említem, de itt kötelező. Hatalmas szabadságérzetet okozó mérete okán ez még a Mika Tivadar mulatóén is túltesz, de már a rávezető folyosón is akkora a tükör (persze illatosító is van mellette), hogy bizonyos kultúrákban ilyet franciaágyak fölé szerelnek. És akkor ott vannak még a piszoárokat elválasztó faragott paravánok, a stílusra hosszában szabott mosdó, és úgy egyáltalán, ezek az antikolt színek. Szinte kedvem lett volna egy képes újságot a pult mellől behozni ide, és…

Igen, és mielőtt valaki még megkérdezné, a söreiket is nagyon szerettem!"

"Ez egy gyönyörű kertvárosi rész, ami igazán kerékpár kompatibilis terület. És hát a bejárati cifra oszlopok előtt álló korlát alkalmassá is teszi egy ad hoc kikötésre."

Értékelés