Helyszín: 1133 Bp., Pozsonyi u. 48. Látogatás: 2010. november 17. 18:45-21:50

> A déli sarkon fáznak a wc ajtók, ezért plüssborításba öltöztették őket. Súlyosak!

Adatlap

Elérhetőség: +36 1 239 3510
Web: -
Facebook oldal: www.facebook.com/pages/Pozsonyi-Söröző/174700785878799
Nyitva tartás: H, K, Sz, Cs, P: 8-23; Szo, V: 12-23
Extrák: tévé, terasz, kivetítő, mini csocsó, ital akciók

Árlap

Fotók

Vélemények

apuska:

"Gondoltunk egy nagyot, és behatoltunk Újlipótváros szívébe.

Zsidó környék, így emlegette az egyik lakó. Külső szemlélőként mi ebből annyit láttunk, hogy olyan boltok mellett mentünk el sorban a Pozsonyi úton, amilyenek létjogosultságát erősen megkérdőjeleznénk bárhol máshol, de minőségre való fizetőképes igény itt nyilván van, ahogy csóróság is néhol. A Pozsonyi söröző cirka 5 éve berendezkedett az utóbbi kör fogadására.

Mikor a kocsmához értünk, volt egy olyan hülye érzésem, hogy ez kicsit olyan, mint egy útszélen parkoló emeletes busz. Alapvetően funkcionalista, de közben panoráma kilátásra termett. A nyerőgépek, Sport1, zenegép feliratú üvegajtón át a légkondicionáltnak hirdetett térbe behatoltunk.

Szemben a pénznyelő játékautomaták és a kommersz igényeket tökéletesen kielégítő pult. Vendégek fogyasztottak itt is, ott is, de a társaságok inkább egymás közt a faék egyszerűségű asztaloknál, a mélyen ültetett velejéig retro műbőr ülőgarnitúrán, amit néhány fából ácsolt tartalék székkel megtoldottak ott, ahol azt a létszám megkövetelte. A falon tévé, egy szinttel magasabban szinkronadásba kapcsolva még egy. Igen, és ezt látni, a hihetetlen építészeti innovációnak köszönhetően, mert az emelet nem lett telibe építve, így a földszintről játszi könnyedséggel fölpostázható a füst, és fentről is le lehet kiáltani, hogy főúr, még egy kört kérek! Főúr persze egy sincs, csak kedves hölgyek, akik a pultból csak nagy ritkán mozdulnak, kiszolgálás kizárólag helyben. Talán, hogy ne hagyjanak teret a bűnözésre hajlamos elemeknek. Alaposan be van kamerázva minden, és a nyilvános telefon fölött is óv egy figyelmeztetés: ’Kedves Vendégeink! Kérjük vigyázzanak értéktárgyaikra! A zsebtolvajok ezt a helyet sem kímélik!’

A déli sarkon fáznak a wc ajtók, ezért plüssborításba öltöztették őket. Súlyosak! A sokat átélt csésze mellett meg extra hangerőn szólt a Hófehér jaguár álá Class Fm, ezzel garantálva a mellékhelyiségben így vagy úgy hangoskodni vágyó vendégek felé a legendás Pozsonyi diszkréciót, hogy már több se kell... Vagy de?

Tükörfaltól és cserepes virágoktól övezve egy szőnyegpadlóval borított lépcsőn megérkeztünk egy kietlen síkságra, a nyugodalmasabb emeletre. A citromsárga falakon fekete-fehér poszterek lógtak keretben, volt ott Al Pacino gépfegyverrel, Pozsonyi út 1937-ből, Muhammad Ali, Keresztapa, Brooklyn híd, szóval minden kicsit gengszter. De még az a cuki négy rudas csocsó is, ahogy az elmúlást jelképező gyönge cellux lábakon álló szottyadt színes lufik, meg a durván képhibás tévé tövében az a meghatározhatatlan izé, mint valami levegőbe bármikor mérget adagoló szerkezet.

Még sincs a Pozsonyi sörözővel kapcsolatosan bennünk rossz érzés vagy félelem. A valódi kocsmahangulatot kereső helyi lakosságnak felüdülés az ilyen, öröm ide betérni a kézművesek, specialisták, céhmesterek, prémium szolgáltatók gyűrűjében."

kalimpa:

"első blikkre kissé puccosnak tűnt a mi 'kifinomult' ízlésünknek, de aztán megnyugodva summáztuk, hogy ez is csak egy kocsma, semmi flanc, semmi puccparádé.

két szinten szinte minden megfér egymás mellett: a korrekt és rendes kiszolgálás, a jó hangulat, a nem eltúlzott belső tér kialakítás, a kulturált, ámbár nagyon nehezen nyitható wc ajtó és a falon függő éppen meccset közvetítő plazma!

nem volt tele a hely mikor mi voltunk, de pont szellősen és ráérősen ücsörögtek az emberek, folyamatosan cserélődve a csinos hölgyek és az éppen focilázban égő pasik csokorba rakva.

kicsit ha közelebb lenne ez a kocsma, nekem akár törzshelyem is lehetne, bááár a zenén azért még lehetne nem keveset csiszolni, na de seráfütty, ennyi még belefér a jó ízlés és a sör mennyiség arany középútjába."

dancsopanza:

"Ha 4-6 villamossal mész a Jászai tér felől, vigyél magaddal némi élelmet, csokit, mert mire odaérsz, kitavaszodik.

Mindenesetre, míg mendegéltünk és a Pozsonyi vendéglőt is elhagytuk, sorban egymásutánban csodálkoztunk rá szerény városunk e környékére. Itt is van élet, és nem is akármilyen. Little Pozsonyi.

Van csapolt és üveges sör is, ráadásul utóbbi nagyon baráti, minimál árkülönbséggel. Most valamiért üveges söröket pusztítottuk, kezdtük az Ászokkal, aztán jött a Kozel, Soproni sajnos nem volt.

A kiszolgálással itt sem volt semmi gond, kedves, gyors, mosolygós. Sőt, még meg is kérdezték, hogy kérünk e poharat. Igazán nagyvonalú.

Ha fizetni kell, nem kapsz szívszélhűdést akkor sem, ha esetleg a pajtikat is meghívtad.

Próbaképp felfelé tartva átraktam az egyik üres asztaltól a másikhoz egy széket, hátha lebasznak végre ezért, hogy le szeretnénk ülni, mint nem olyan rég a Szatyorban. Csodák csodája, itt semmi nem történt, pedig úgy izgultam.

Itt is van lent és fent, emeleten vannak ablakok, a füst egy része kényelmesen kiillanhat.

Az extrák a földszinti automaták és a minden szinten lévő tévék. Egyszerű az egész, és mégis visszamennék."

"Elhelyezkedését tekintve nem mondható központinak, pedig megérdemelne kicsit nagyobb reflektorfényt.

Amikor elindultam a Pozsonyi sörözőbe, arra számítottam, hogy üresen fogom találni, mert mégis csak kedd este van, és eléggé távol esik a nagyobb gócpontoktól. Szerencsére, csalódnom kellett.

A körútról jól ismert világító névtábla jelezte, hogy megérkeztem a célhoz, és kíváncsian vártam mit találok ebben a kissé elfeledett egységben. Gondolom, a lakók miatt, a terasz este 8-kor zár, de addig kb. annyi ember „elszállásolására” alkalmas, mint odabenn a földszinti rész. Ezen is túl van még egy galéria, ami inkább hasonlított egy lounge-ra: bőr- és textil huzattal bevont kanapék uralták, ahol kb. 40 ember nagyon kényelmesen elfér.

A pult mögött a pultoslány éppen tüsténkedett érkezésünkkor, úgyhogy volt időm végigpásztázni a kínálatot, mielőtt kértem volna egy korsó Ászokot. A kínálat rendben, nincs ok a panaszra, mert minden megtalálható, ami egy kellemes este eltöltéséhez szükséges, még előrecsomagolt szendvicseket is láttam. Itt is változó akciókkal próbálják ösztönözni az embert, hogy ha egy sörre menne le, akkor kellő mennyiségű rövidet igyon mellé, mert ár/hatás értékben jobban jár. Nem hiányzott innen semmi, ami kötelező darab egy kocsmában: csocsó, TV-k, azokon különböző sportesemények mennek folyamatosan, zenegép, nyerőgép. A csocsó a fenti loungeban található, minden egyéb a földszinten. A TV-k természetesen mindenhol láthatóak, nehogy lemaradjunk egy izgalmas pillanatról is. A bajárati ajtón található egy szépen komponált írás, miszerint az egységben kivetítőn is követhetőek az aktuális sportesemények.

A WC-re egy külön bekezdést szánok, mert van mit írni róla. Már mielőtt beléptem sokkoló látvány fogadott (jó értelemben), mert az ajtó kívül fekete/sötét színű szőrös anyaggal volt borítva, amin a szokásos helyen ott figyelt a férfi/női piktogram. Nem igazán tudtam, hogy most mitévő legyek, mert szmoking nem volt rajtam, és gondoltam, itt kötelező dress code lehet. A mellettem ülők nem is tudták hova tenni, hogy jó pár másodpercig csak álltam és néztem az ajtókat. Bent egy kicsit ismerősebb kép fogadott, és a szmoking gondolata már távolinak tűnt. Semmi extra, 2 piszoár és egy fülke privát használatra.

Összességében a mostani leírások konklúzióját tudnám levonni, az átlagnál sokkal jobb a Pozsonyi söröző, csak hát az elhelyezkedése nem a legideálisabb. Pár BL meccset azért végigszurkolnék itt."

"Könnyű fémszerkezetű (téglalapban X formájú) kerítés határolja el a tavasz-nyár-őszi idény terasz dobogóját a Pozsonyi úttól, ahhoz lehet a kerékpárt kötni."

Értékelés