Helyszín: Csehország, Snezka (1602 m) Látogatás: 2010. május 25. 11:20-11:45

> Itt vagyok az Óriás-hegység legmagasabb csúcsán, 1602 méterrel a tengerszint felett, a cseh és lengyel határon, teljesen átfagytam, és majd kiköpöm a tüdőm...

Adatlap

Elérhetőség: -
Web: http://snezka.net/postovna
Facebook oldal: -
Nyitva tartás: H, K, Sz, Cs, P, Szo: 10-15; V: 10-14
Extrák: terasz, posta

Árlap

Fotók

Vélemények

apuska:

"Itt vagyok az Óriás-hegység legmagasabb csúcsán, 1602 méterrel a tengerszint felett, a cseh és lengyel határon, teljesen átfagytam, és majd kiköpöm a tüdőm...

Hány képeslapot küldhettek már hasonló tartalommal innen a Snezkáról (ejtsd: Sznyeska, jelentése: Havas-hát), amit itt, a helyi postahivatalban írtak meg és adtak fel? (És mos megnyugtatom a Kocsmablog olvasóit, ez egy olyan posta, ahol alkoholizálni is lehet.) Bár a digitális világ szülötteként én ezt már alig értem, miért nem e-mail vagy mms, de biztos megvan a képeslapnak is a maga romantikája, bája, szépsége, ami ugye nekem meg nincsen.

A hegy tetején lévő meterológiai állomás adatai szerint 2,8 °C, 90 km/órás széllökések, és a mindent beborító köd miatt 100%-os páratartalom fogadott minket. Szerencsére 24°C-ban elinduló hülye rövidgatyás kirándulókra is felkészültek, és a forralt bor alternatívájaként a Medovina nevű helyi forró gyógynövénylikőrrel gyógyították a könnyebb fagyási sérüléseket. Jelzem, a gyerekek is itták, méghozzá serényen!

Ezt a bunkerhoz hasonló postahivatalt, egyébként 2007-ben kezdték el építeni a régi posta helyén, amit simán, egy helikopterrel csak leemeltek. Bár az új épület terveit sokan kritizálták, mondván, túl modern és egyáltalán nem illik a környezetbe, a 12 fémlábon álló furcsa szerkezetet 2008-ra elkészült, és azóta büszkén állja a havat és szelet. (Érdekes, hogy nem telt el két év, és máris eladó sorba került, 25 millió koronáért!) Az épület másik különlegessége, hogy évszaktól/időjárástól függően kétarcú. Egyik állása alapján úgy néz ki, ahogy most a fotókon: néhány lőrésnyi ablakon át lehet kitekinteni a szabadba, de a másik állása szerint csíkokban fel lehet nyitni a fából készült lamellákat (kb. 2000 db), hogy előbújjon mögüle egy napenergiával működő átlátszó üvegtégla, aminek ki lehet állni a tetőteraszára, és onnan tekinteni le az alant elnyúló világra.

Kocsmaként megélni ezt a helyet kb. annyira nehéz, mint postaként. Ide a vendégek mindegyike hátizsákkal érkezik, nem maradnak sokat, nem isznak részegségig, és a pultban komótosan dolgozó egykedvű asszonnyal sem incselkedik soha senki. Egyébként a korosztály széles skálán mozog. Emitt gyerekcsoport, amott nyugdíjasok (autóval nem, de libegővel fel lehet jönni, ha az időjárási viszonyok engedik), még jó, hogy az a csapat gépfegyveres, símaszkos lengyel kommandós a határ túloldalán - néhány méternyire - várakozott, talán mert ott volt az a WC, amit a itt nem találtunk."

"Ezen a hegytetőn a kerékpár nem téma. Ha csak nem dobott le valaki egyet valami helikopterről..."

Értékelés