Helyszín: 1117 Bp., Kopaszi gát végén... Látogatás: 2015. május 29. 20:00-21:15

> Pelikán József, a jámbor dunai gátőr időben fel lett világosítva, hogy az osztályharc élesedik...

Adatlap

Elérhetőség: +36 30 860 2568
Web: http://donpelikan.hu/
Facebook oldal: www.facebook.com/pelikangatorhaz
Nyitva tartás: H, K, Sz, Cs, P, Szo, V: 10-22
Extrák: konyha, kerthelyiség, tévé, wifi, bankkártyás fizetés, játszótér, kerékpártároló

Árlap

Fotók

Vélemények

apuska:

"Vakvarjú Beach, Veranda, Le Bistro, BelD'or terasz, Café Ponyvaregény, Fruska Café, Pelikán... A Kopaszi gát legvégére nyilván kívánkozik egy őrház és egy gondolatjel, de ha már az elején rendőrség, itt gátőrség, akkor a névadó legyen mind közül a leghíresebb, a Tanú című film főszereplője, Pelikán elvtárs.

Ha már fogod magad, és kimész a legvégére, reméled, nagyon odateszik magukat, hogy legközelebb is hajlandó legyél elsétálni addig. Ám a szűkös erőforrásokkal gazdálkodó igyekezetnél egy szikrányit több kell. Vagy? Fogadjuk el, hogy a konkurens vendéglők között ez tényleg csak egy nagyképernyős tévével rendelkező büfé, de ahhoz meg drága egy cseppet.

Az öbölpart mellett leülni kétségtelenül hangulatos, vélhetően ez a vezérelv, és ezért fizetni kell. Pont rálátni az eklektikus Kelenföldi Hőerőmű épületére, a békés holtágban kacsák úszkálnak, szerelmesek heverednek le gondozott fűbe, a szomszéd asztaloknál a jól nevelt vendégek diszkréten esznek, cserébe a rovarok is csak alkalmanként zavaróak. A sötétedéssel együtt a zene indokolatlanul felerősödik - ki a fene jönne bulizni ide? -, de ami a legbosszantóbb, hogy minden egyes rendeléssel a pulthoz kell menni, újra és újra sorban állni, ott helyben azonnal fizetni, egy alig-alig terhelhető gyenge tálcán az italokat magadnak az asztalhoz egyensúlyozni, bár ezek után értékeled, hogy ha oda kerül a sor, az ételt kihozzák, az asztalt leszedik, igen, ilyet szoktak.

Nem vagyok egy nagy gourmand gasztroblogger, de vannak dolgok, amiket még én is észreveszek. A hagymaleves híg volt és sós. A hambi guszta és ígéretes, amennyiben bírod a majonézt. A hekk méretes, rendesen át volt sütve, de a hozzá felszolgált kenyérnek annyi sarka volt - nem a ropogós fajta -, amennyit 4 vekniről szoktak lecsípni. A gépi limonádé baromi édes. Meg is állapítottam, hogy egy kocsmablogger, ha nem muszáj, ne egyen, maradjon az italozásnál, ott kevesebb kellemetlen meglepetés érheti.

Ugyanakkor ez egy romantikus (esetleg csajos) hely, szóval a haverokkal biztos nem jöttünk volna piálni ide. Férfiként drága 4 decis sörökkel bohóckodni? Minek?

A csúszásgátló padló és a vasoszlopokon a lámpák menők. Az asztalok és székek nem egységesek, és a műanyag még csak nem is tetszett. Az itallap / étlap A4-es papírra színessel nyomtatva kétfelé hajtva nem épp igényes, és a hekkes kezektől megfogdosva még kevésbé. A terasz fölötti deszkatető érdekes díszlet, bejött - az esőtől nyilván nem véd -, de jól illik az üveges-faszerkezetes épülethez. A bejárat előtt a tetejéig felérő letámasztott kenuk kimondottan érdekes eszközei a vonzás hatalmának, a házi játszótér dettó, már ha kisgyerekekkel érkezel.

Még jó, hogy Pelikán József, a jámbor dunai gátőr időben fel lett világosítva, hogy az osztályharc élesedik... Nem akart ő több lenni, mint ami, de azt jól látta, hogy az ürgékkel vigyázni kell. És hogy az a gyanús, ami nem gyanús. Ezen az estén mi sem tűntünk annak, - csak semmi kurválkodás! - azt mégis mi lett belőle. Jó ez a szigetvégi pozíció, Pelikán úr, tessenek ügyesebben élni vele!"

anyicska:

"Nagyon szép és rendezett a Kopaszi gát, jó végigsétálni rajta. Sokféle vendéglátóhely csábítja az étel-ital után kívánkozókat, és ennek a sornak legvégén áll a Pelikán..."

"A bejárat előtt 20 bringára való tároló áll, ide kétkerekűvel jönni érdemes."

Értékelés