 |
Adunk a kocsmáknak egy pofont! Név: Lackfi János Mottó: Egy jó írás pont olyan, mint egy rossz, csak más sorrendbe vannak rakva ugyanazok a szavak. |
> A magyar irodalom sokoldalú és kísérletező kedvű alakja, aki több mint 20 éve publikál rendszeresen. A Nagyvilág világirodalmi folyóirat szerkesztője, eddig hét verseskötete, két kisregénye - legutóbb Milyenek a magyarok? címmel -, egy regénye, öt gyermekkönyve és két tanulmánykötete jelent meg, illetve négy színművet is írt. Műfordítóként több mint kétszáz szerző munkáit magyarította, míg önálló műveit 11 nyelvre fordították le. Kíváncsi, kalandvágyó és vibráló személyiség, aki fáradhatatlanul keresi a "néma" témákat, és vallja, hogy a vers ma is lehet mindennapi szellemi táplálék.
01. Mikor és hol rúgtál be először?
- Tizennyolc éves koromig, mint eltökélt sportember (judóztam sokáig), nem ittam egy kortyot sem… Akkor az osztálytársaimnak volt egy punk-koncertje, ahol beléptem a Fiatal Alkoholisták Szövetségének Országos Mozgalmába (betűszóval: FASZOM). Két üvegből egyszerre kellett töményet inni hozzá. De nem volt nagy KO, csak könnyű, idétlen mámor.
02. Milyen gyakran jártál illetve jársz kocsmába?
- Régebben be-beültem nap végén egy-két sörre valamelyik üzemegységbe, vagy focizás-kosarazás után haverokkal. Mikor a Bosnyák tér mellett laktunk, hétvégi piaci bevásárlás után nagyon szerettem talponállva beverni egy pohár sör-Unicum kombót. Két lépésre belezték a halat, lógtak a szalonnák, kolbászok, jöttek-mentek a népek cekkerrel, banyatankkal, csak ajánlani tudom, ha valaki szeretne megtudni valamit az életről (meg a halálról).
03. Mi a fő szempont, mikor szórakozóhelyet választasz egy barátaiddal való találkozáshoz?
- Romkocsma, kávézó, teázó, nem árt, ha halljuk egymás hangját…
04. Melyik a kedvenc kocsmád / szórakozóhelyed és miért?
- A Nyitott Műhely a Ráth György utcában. Háziúr a nemzet Fintalacija, aki szuperséf, tesó, műértő és szponzor egy személyben. Rengeteg zenés, képzőművészeti, irodalmi program van ott, remek az étel, jók a borok, a teák, családias a környezet, könyvek mindenütt. Szegény Vallai Péterrel is ott találkoztam utoljára.
05. Milyen alkoholos italokat fogyasztasz?
- Az elején kellett volna bevallani? Négy éve semmit. Olyan alkoholista vagyok, aki ma nem iszik. Nem azért mert nem szeretem, hanem mert túlságosan szeretem. Korábban megvolt a napi boradagom, függtem tőle, kis nyomással a fejben közlekedtem álltó nap, s ezt nem éreztem jó tendenciának. Főként hogy a szakma eléggé terhelt e szempontból. Nem volt könnyű letenni a poharat, de örülök, hogy úgy döntöttem, nem döntök többé. Megittam előre a hordócskámat, az az igazság, pedig lehetett volna ésszel, mondjuk egy pohár minőségit minden este. Én és az ész… Annyit már bőven ittam, hogy írni tudjak róla. És még élni is szeretnék!
06. Milyen tapasztalataid vannak más országok kocsmáiról?
- Hú, a belga sörökről való lemondást rettentően sajnálom… Ezeket csak ajánlani tudom. Valahányszor belga földre tettem a lábam, egy Duvelt ittam akklimatizálódásnak. Apátsági sör, neve flamandul azt jelenti: „ördög”. Habja olyan kemény, hogy megáll benne a gyufaszál. Brüsszelben máig kedvenc helyem a Le Cirio, kristálycsillárok, mintás, nyomott bőrtapéta, neobarokk fafaragás, szecessziós fajansz piszoárok… És a dudorászó pincér.
07. Hogy reagálsz, ha felismernek egy nyilvános helyen?
- Általában nagyon kedvesen szólítanak meg, múltkor boldog Karácsonyt kívánt hangosan egy idősebb úr a plaza kellős közepén. Hirtelen jött, de viszont kívántam.
08. Tudod-e, hol a határ?
- Szenvedélyes ember lévén pont ezt nem tudtam sosem. Se a cigaretta, se az ital esetében. Ezért álltam le mindkettővel. Nem voltam folyton mosott részeg, rosszul lenni nem szerettem, de volt egy kis zizegés szinte mindig. Most minden szenvedély mehet a család meg az írások felé. És persze a sportba, mert heti két-három foci-kosár kell nagyon!
09. Volt-e bármi, amit megbántál, és az alkoholra fogtad?
- Belgiumban, ösztöndíjasként egyszer elmentünk a tengerhez, a szél teljesen átfújt, a nap kilúgozott, plusz egész nap nem ettünk semmit. Visszaérve valami rendezvényen kellett részt venni, ahol ledöntöttem két-három pohár bort. Elmentem kiszellőztetni a fejem, de úgy fejbevert a pia, hogy mocskos állapotban, alig értem haza. A villamosvezető rám nézett, és nem állt meg nekem. Emberalatti embernek éreztem magam.
10. Mi a trükköd másnaposság ellen?
- Kávéztam persze, masszívabb húsos ételt ettem, s ha jól kialussza az ember, az se nagy baj. Különben ott a hentesbárd a fejben egész nap.
+1. Ha fél perc reklámidőt kapnál több kereskedelmi tévében és rádióban, mit mondanál?
- Egyen ön is prózát, verset, főttet, nyerset, jót tesz a lelki emésztésnek!
Kövesd Facebook-on és Instagramon a Kocsmablogot, és ha úgy van: Mutass egy kocsmát!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
idelle · http://egymondatban.blog.hu/ 2013.01.08. 19:11:57
belga ismerősöm mutatta meg egyszer, hogy ha kitöltöd a Duvelt a saját speckó poharába, akkor kizárólag az alja közepéről indul el buborékcsík felfelé, a pohárból sehonnan máshonnan. :-)
.. Utolsó kommentek