Helyszín: 1074 Bp., Dob u. 65. Látogatás: 2011. május 4. 18:15-21:45  Bezárt, megszűnt!

> Elsőre nem hittük el, hogy itt van élet, másodjára, mikor az első meglepődésen túl már kezdtünk oldódni, akkor megértettük, hogy ez egy csináld magad művelődési ház némi alkohollal, sok szeretettel és lelkesedéssel.

Adatlap

Elérhetőség: +36 20 575 2483
Web: -
Facebook oldal: www.facebook.com/ButorszalonEgyetemiKlub
Nyitva tartás: H, K, Sz, Cs: 12-03; P:12-05; Szo: 14-05; V: zárva
Extrák: csocsó, darts, biliárd, társasjáték, mozi, színház, koncert, táncház, kiállítás, próbaterem, előadások, wifi

Árlap

Fotók

Vélemények

apuska:

"A Bútorszalon Egyetemi Klub – úristen, milyen hülye név már ez? – egészen perverz és a maga nemében különleges. Hogy miként akadtam rá? Egyszer az EXIT magazint böngésztem, azt a programajánlók között ezen az elnevezésen megragadt a szemem. Persze koncertre nem ide mentem, de a helyet listára vettem, hogy kocsmaként a rabszolgasorsra ítélt bajtársakkal még megnézem, végül is az egyetemi élet velejárói vagyunk többé-kevésbé még mi is, illetve közvetve, vagy csak szeretnénk azok lenni, és akkor ebből a mondatból most ilyen furcsán ki is keveredek…

Na szóval! Azért Bútorszalon, mert a Dob utca ezen pincehelyiségében hosszú évekig egy bútorszalon üzemelt. Hoppá! Micsoda váratlan fordulat! Hát még annak az információnak a tükrében, hogy annak előtte itt nem épp egy pamutlányok és selyemfiúk érdekkörébe tartozó Peep Show üzemelt, mi több a kabinok egyes elemei mai napig felismerhetőek a hátsó épülő-szépülő részében. És miért egyetemi klub? Mert klubszerűen működnek, önkéntes egyetemisták viszik a boltot, és bár soha nem csináltak még hasonlót sem, valami majd csak kisül belőle, ahogy sorra szembesülnek a sikerekkel és főként a nehézségekkel.

Néhány hónappal a nyitás után kb. minden van itt, amit egy átlagostól csak kicsit eltérő kultúregyetemista könnyed iskolai levezetésként elképzelhet. Hétfőnként női klub, keddenként moldvai táncház, szerdánként jam session, csütörtökönként filmklub, péntek-szombatonként hajnalig tartó buli, amihez kísérőként dobozos sör és csirkemájas zsíroskenyér az ajánlás, ergo inkább hasonlít egy hol pörgősebb, hol laposabb házibulihoz az egész, mint egy olyan kocsmához, ami minden utcáról betérő számára nyílt.

Viszont a közeli tervekben tényleg szerepel megközelítőleg bármi. Ha az egyetemisták bármilyen programjukhoz helyet keresnek, akkor ide bátran lehozhatják, a tanulószakkörtől kezdve szervezhetők ide irodalmi, színházi vagy akár zenekari előadások és próbák, aztán amikor a helyére kerül a biliárdasztal és a darts is, akár efféle diákolimpiák.

Most a bejárattól jobbra lévő teremben pl. Györgypál Judit egy érdekes kiállítása volt látható: használhatatlan ruhákból horgolt kézi szövésű szőnyegek, amelyeket kötött anyagokkal tovább díszített. Egyébként ezt az öko-tudatos gondolkodást a Bútorszalon Egyetemi Klub más területein is tetten értük, azt pl. hogy nem tartanak se csapolt, se üveges sört azzal magyarázták, hogy a sörös dobozokat gondosan összetaposva zsákokban szelektív gyűjtik, azt kiviszik a Klauzál térre és a hajléktalanoknak adják.

A furcsa mezei növényekkel illusztrált bárpult mintha le lett volna fosztva, szinte üresnek tetszett. A pult fölötti didzseridu épp csak annyira volt stílusidegen, mint a jégeres díszdobozban tárolt kávé, viszont a nagyterembe is átnyúló mintázat a lombját vesztő, baltaéltől cakkozott, vörös törzsű fákkal... hát, talán megérne egy pszichológiai esettanulmányt.

Őszintén megmondom, a belső berkek szlengjében csak BEK-nek becézett intézménnyel a látogatásunk végére sem sikerült maradéktalanul megbékélnem. Az is igaz, komoly elvárásokkal érkeztem, és ebbe a sekélyes italkínálat, a nulla vendégkör, a legalább 100 grafikából álló aktuális darkos kiállítás képi világa, és hogy nekünk kellett az előző napi buli után a partszélre tolt irodabútorok közül összehúzni a seggünk és poharaink alá valót, tompította azt az élményt, aminek jövőbeni lehetőségét a szervezők felvázolták."

kalimpa:

"elbaszott egy eldugott helyen leledzik a Bútorszalon Egyetemi Klub,alig találtuk meg, pedig ki is van írva egy A/4es papírra az ajtón...

apuskával sikerült megérkezzünk elsőnek, néztünk is nagyokat, elsőre nem hittük el, hogy itt van élet, másodjára, mikor az első meglepődésen túl már kezdtünk oldódni, akkor megértettük, hogy ez egy csináld magad művelődési ház némi alkohollal, sok szeretettel és lelkesedéssel meghintve, s a végén még átforgatva egy kis - bocs csajok - de naivitással. mindamellett, hogy nagyon aranyosak és tökjó alapokra fektetik a hely működését, valahogy nekem mégis az az érzésem, hogy ez a mai Budapesten élhetetlen és lehetetlen:
ingyen biztosítanak felületet bármilyen művészi vénával rendelkező embernek, tartanak beszélgetéseket, próbálnak itt zenekarok, vannak színházi darabok. de valahogy az volt az érzésem végig, hogy nincs összefogva az egész egy egységgé.

SAJNOS. bár több ilyen hely üzemelne s lelne lelkes mecénásokra akár a művészetek terén, akár a berendezések és az alkohol illetve szendvicsek terén, vagy egész egyszerűen bármilyen anyagi támogatással meglökve kicsit a szekerüket, mert nekem az volt az érzésem, hogy jó-jó, de egy helyben toporog az egész.

ami a kiszolgálást és a felhozatalt illeti, nem volt túl nagy választék, csapolt sör pl. egyáltalán nem, viszont dobozos sört szürcsöltünk helyette. jó az, pont ehhez a hangulathoz illet. amúgy meg mind a pultban lévő hölgyike (személyes kedvencemmé vált), mind pedig a bátran és segítőkészen elnavigáló szervezők is nagyon odaadóak és partnerek voltak a mesélésben, nosztalgiázásban, a 'mit-miért?' témakörök kivesézésében.

sok sikert nekik, remélem támogatókra lelnek és meg tudják valósítani az álmaikat. megyünk majd még, és meglátjuk, hogy sikerült!"

rafilm:

"Kedves volt a kiszolgálás, a kiállítás meg gothic; atmoszférája az épp van!"

"Az utcafronti rész túlontúl nem alkalmas a kerékpárok parkoltatásra, viszont elég rugalmas a BEK vezetőség, ergo gyanítom, le lehet velük beszélni, hogy a pincében keressenek nekik helyet."

Értékelés