Cím: 1056 Budapest, Fejér György utca 1.,
Látogatás: 2010. október 22. 18:00-21:30. 
Telefon: +36 1 268 9207
Facebook: fb.com/cdfukulturpince
Web: http://cdfu.hu/
Vélemény
apuska:
Mióta az eszemet tudom, CD-Fű van. Neve rendszerváltás előtti alapítást sejtet, úgy hirdeti a 80-as, 90-es évek adathordozójának dicsőségét mind a mai napig, hogy akár füves bulik alá is való zene rég mp3-ról megy.
A Szerb utca – Fejér György utca sarkán egy tábla a hatalmas vas (CD)korong bejárathoz irányít. A mellé kirakott réztáblán kimatricázott nyitva tartásról a teázó feliratot rég lekaparták, ahogy egy lépéssel beljebb hatalmas leleménnyel a kb. fél éve még aktuális ’Tilos a dohányzás’ táblából is mechanikailag ’Tilos a hányás’-t szerkesztettek. Grátisz: ’Ha a megengedett férőhelyek beteltek, BE NE LÉPJ, mert tömegszerencsétlenséget okozhatsz.’
A lépcső aljában keresztirányú hosszú folyosóra leltünk. Balra a hideg téglafalakra aktuális képkiállításként Molnár Eleonóra gyermekmaszatolásra emlékeztető festményeit rakták, melyet a legtöbb vendég mosdóba rohanvást illet minimál figyelemmel, vagy ha véletlenül beesik egy nagyobb társaság, akinek jobbon már nem jutott hely. Ugyanezen szakaszról van két másik kiállás. A WC melletti egy felújításra váró sötétszoba, közép tájt meg egy hangulatos szőnyegpadlós, már ha valaki kedvelni tud egy szűk kriptát.
A lépcső alján kis szerencsével mindjárt jobbra próbálkozunk, úgy kisebb lesz az első csalódás. Régi bútorok, presszó asztalok, egy modern teapult mögött 54 felcímkézett teafüves üveg (a Wi-fi jelszó alapján a Darjeeling teaházból valók) és néhány vízforraló, majd a téglafalba vágott átjáró után jön a többség igényeit is kielégítő folytatás, az italmérő és ételgyár. Egyetlen probléma van csak, hogy nagyon kevés oda egyetlen kiváló munkás. Egyszerre főz teát, csapol sört, készít szendvicseket és forral bort (iszonyúan rosszat), úgy elveszik a részletekben, hogy jobb híján mind, aki a pultnál előre fizetett, az asztalánál hosszú tízpercekig vár.
Asztal, asztal, édes asztal, van még tovább. A katakomba következő helyisége végre vendégvárónak tetszik, még nemdohányzó, de a füsttel már érintkezik, ahogy a romkocsmákra jellemző eklektikus stílusjegyekkel is: annyi féle az lomtalanításokról összehordott asztal és a szék, ahány darab, az autentikus könyvespolc, állólámpa, faliszőnyeg, foszló terítő és Videoton hangfal már csak plusz adalék.
Végül a vég! A bűnös dohányzó. A színház-, mozi-, koncert- és parti terem. Melynek falán a mindenféle fajta kerekek, láncok, péklapátok szerintem csak azért díszelegtek, hátha elvonják figyelmünk a plafonra célzott kivetítőkkel bénázó DJ gyerekekről, kiknek fiatal barátai a péntek esti fagyba végszóra váltótársként megjelentek.
zimre:
A CD-Fűt még teázós alteros korából ismerem, egy lelkes építész házaspár próbálta meg összehozni a CD boltot a teázóval. Azt hittem, a helyet elmosták az évek, és maradványain kinőtt egy trendi kocsma, egy sokcsillagos étterem, vagy épp ezoporta.
DE nem, a CDFŰ tartja magát, hátát nekivetette a belvárosnak, és várja a vendégeket. A vasajtó nem hívogat, ide csak a legelszántabb hívek esnek be egy péntek délutáni kávéra.
A tér egy várbörtön és egy szado-mazo klub kombinációja, kopott téglafal, alkóvok, fémdekor. A pultnál fiatal felszolgáló várja a szomjas népeket, tea még van, de a küszöb alatt bekúsztak a kávék, és velük együtt az alkohol szelleme is. Felszolgálás félig van, rendelni, fizetni helyben kell, aztán lehet várni. Pitával kombinált melegszendvicseket kínálnak, három fajta van, extrákat ne várjon senki, sehol egy paradicsom, és az uborka sem létező alternatíva. Az ötfajta alapanyagot (tonhal, pesto, sonka, mozzarella, padlizsán) azonban bátran lehet mixelni, igaz a variációk száma véges. A hely összebújásra alkalmas, traccspartikra kevésbé, kivéve ha az ember vakond, és nincs nagyon igénye a fényre. Dohányzó szekció elvben van, viszont egy a légtér, így szív mindenki, akit elér és beterít a füst. A FŰ felett eljárt az idő, csak a régmúlt varázsa villan itt-ott fel, a fénykor, a társaspartik, az élet nyoma, mely lassan tovaszáll, ahogy ránk csukódik a vasajtó.
candy:
Ha én nem is, leleményes kocsmakedvelő barátaim gondoskodnak róla, hogy olyan helyeket fedezhessek fel - közel a lakóhelyemhez, ami nyilván nem utolsó szempont, hisz ki szeretne órákat utazni azért, hogy hideg testét átmelegítse - melyek apró, eldugott szigetek... A CD-Fű épp ilyen. Belépve kissé megcsapott a pince dohos óillata, a tipikus kávézókhoz képest itt csend volt és béke.
A kínálatból a jázminos teát választottam (bár kedvem lett volna megkóstolni az étlapon szereplő borokat - de hát tudjuk, Zérótolerancia), és igazán kedvemre való volt a jázmin édes illata. A mozzarellás-sonkás melegszendvics a szokásos formáját hozta, épp akkora volt, hogy csillapítsa korgó gyomromat. Az egyik terem hátsó részében fiatal srácok hangoltak, ám időm nem volt megvárni, milyen, ha a pincehelyiség megtölti a zene kellemes atmoszférája.
A helyet mindenkinek ajánlom, aki csendre, nyugalomra, meghitt pillanatokra vágyik, és nem szereti az afféle kávézókat, ahol egy szó uralkodik: Trend.
Ízelítő
Csapolt sör (5 dl): Soproni, 380 Ft
Üveges sör: Löwenweisse, 580 Ft
Bor (1 dl): Házi bor - fehér, 180 Ft
Rövid (4 cl): Zubrowka, 500 Ft
Üdítő (2 dl): Rostos gyümölcslé, 340 Ft
Meleg ital: Capuccino, 280 Ft
Harapnivaló: Vasalt pita, 600 Ft
Értékelés
Kövesd Facebook-on és Instagramon a Kocsmablogot, és ha úgy van: Mutass egy kocsmát!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Alkoholtilalom a Belvárosban: Este van, este van… 2011.11.03. 15:24:25
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
.. Utolsó kommentek