Cím: 1067 Budapest, Csengery utca 65/b.,
Látogatás: 2010. március 10. 18:10-21:40.

Telefon: +36 1 269 1050
Facebook: fb.com/Pótkulcs-Budapest-706952012736986
Web: http://potkulcs.hu

Vélemény

apuska:

Oly könnyű elmenni a Csengery utcában a Pótkulcs mellett, mint könyvesboltban Fiala János azonos című irománya mellett. A Pótkulcs, mint kocsma, Két nagyobb ház közt ügyesen búvik, nincs semmi ittasellátóra utaló jelenés, csak egy téglakerítés, azon egy emlékműveknek is becsületére válna típusú fényes fémtábla, amin a szövegezés a 'kulcsos ház' kifejezést magyarázza, ergo a pótkulcs így nyer többletjelentést.

A kerti kapun át, kis kerek betonasztalok mellett vezet az út a romosnak tetsző épületbe. Odabenn? Meghittség. Romkocsmától szokatlanul nem egy szedett-vedett jelleg, hanem stílusos berendezés, masszív faasztalok, padok, székek, igénytelen és mégis szép terítők, gyorsan reagáló pultos fehérnépek, a táblára színes krétákkal felírt jól olvasható árlap - bár üdítőkről szóló feljegyzést pont nem találtam.

Saját bevallása szerint a Pótkulcs nem egy kocsma. Szórakozóhelynek hirdeti magát, meg klubnak, meg étteremnek, ahová nehéz eltalálni, de még nehezebb onnét eljönni... Részegen? A sötét kerten át, persze. A reklámszöveg folytatásában kötetlen és laza hangulatról is beszélnek (hű de szokatlan egy italmérő egységben), közép-kelet európai stílusú konyháról, különleges italokról, kedélyes kerthelyiségről. Némileg viccesen megjegyzik, hogy a csocsóasztal könyékén és koncertek alkalmával torlódásra lehet számítani - hajóvonták találkozása tilos, mondom én - keddtől szombatig. A fellépők stílusát szerényen a jazz-, ethno-, magyar népzenei, rock-, világ-, klezmer- és reggae zenében határozzák meg, amit néha breakbeates DJ-k produkciók színesítenek, és nyáron sűrűn játszik Tangóhar Mónika a kertben. Grátisz: havonta új és új kiállítások a falon.

Na de most hogy meghallgattatott a másik fél, én is újra szót kérek. És mint azt el nem ítélhető módon az önajánló és az urbánus legendák alapján sejteni lehet, a Pótkulcs kenterbe veri a tipikus pesti underground romkocsmák mindegyikét a legintellektuálisabb címért folytatott versenyben. Nagyon multikulti. Tehetséges zenészek, művészek, színészek, írók, fotósok munkáin keresztül képesek megszólítani a szűkebb rétegeket, miközben a mindenre nyitott törzsközönségüknek is színes és változatos programokat nyújtanak. De ami a hely igazi bája, hogy emberközeli, hogy az éjszakába csúszva megkísért a gondolat, hogy ez pont olyan, pont úgy odamehetnék bármelyik asztalhoz haverkodni, mint egy jó házibuli alkalmával, a csaposok-zenészek-közönség triumvirátusból senki nem rangon aluli, mindenki egy jó tapintású, sűrű masszává olvad.

Csak az a pótkulcs, amire utal a név... Az a régen elveszett pótkulcs, nekem az hiányzik, amely a csigalépcső tetején lévő ajtót nyitja, ahol zárás után egy jót lehetne hunyni, míg fel nem ébreszt egy búgó női hang, hogy 'édesem, bilibe lóg a kezed, kelj fel'.

kalimpa:

sokat említett és dicsért Pótkulcs kulthely, kocsma, bár, presszó volt az éppen aktuális mérési pontunk a héten. bevallom őszintén, nem voltam még itt, csak hallottam róla sokat, de valahogy kimaradt az életemből még... na usgyi neki:

eldugott kis utca a Podmaniczkyről befelé, omladozó téglakapu és -fal, amiből az ember odatévedtekor nem sok jót sejthet, de aztán mikor bemerészkedik, akkor jön csak az igazi meglepetés, kerthelyiség a nyári rezidencia... bent pedig a melegséget és megnyugvást sugárzó asztalos-foteles-bárpultos finomságok. a belső megjelenés nem mond sokat, a szokásos szedett-vedett asztalok s székek egymás mellé-fölé-alá hányása, de a szolid és mérsékletes formában, kellően meghitt elszeparáltsággal a pulttól, a hangos bejárati ajtó nyikorgástól. a pultos lány kedves mosolya meg is igéz egy tál finomságra a hidegen gőzölgő sörök mellé.

na hát kár volt ez a nagy lelkesedés, rántott sajtot próbáltam héjas krumplival. a sajt ehetetlenül vékony és száraz volt, a krumplesz oly fűszeres, hogy még másnap is szomjas voltam - pedig ittunk rendesen -, és a zöldség minimált kevés volt a sajt mellé... na mindegy, nem étterem ez kérem, hanem kocsma, pont.

a helyi zene teljesen illeszkedik a belső kialakításhoz, lágy jazz szólt ottlétünkkor, semmi cicoma vagy hangoskodás, mindenki szürcsölte a magáét és kellemesen beszélgetett társaival. az árak a csillagos eget verdesik - már az ilyen helyekhez képest -, de ezen az egy kis momentumon kívül részemről rendben van a hely. a WC elég kulturált, semmi extra, de legalább nincs bokáig érő hugy...

dancsopanza:

A helyhez méltó érdekes módon lehet bejutni, amit lépcsőkön le, és egy kiskerten át lehet megtenni. Ha sötét van és nem tudod, hogy ott ádáz lépcsők állják utadat, még józanul is fejtörést okozhatnak. A kultikus hely egy patkót formál, az egyik szára dohányzó, a másik ad helyet a nem füstölőknek, meg a budiknak. Ki-ki döntse el, hogy mit szív. A 'fő' részben, ahol a sört is kedvesen és gyorsan mérik, ott füst is van bőven, pedig mikor tiszteletünket tettük még csak nem is volt tele, na de nem baj, a jó idő beköszöntével ez biztos változik majd.

Zenét annyira nem hallottuk, csak néha, akkor meg oké volt. Az konyha minőségét félig meddig Matyi jóvoltából mindegyikőnk megtapasztalta, kb. csak ő kajált, és minden egyes falat fejben meg volt mindenkinek, és finom is. Az étkek áraira nem tudok kitérni, csak a sörére. Az nem túl kellemes, főleg mivel arra emlékeztem régről, hogy jó áron csapolják. A vizesblokkot illetően ne legyenek illúzióid, de minden van benne, és ez a lényeg.

Egy-két látogatást bőven megér, ja és van csapolt Démon is.

Ízelítő

Csapolt sör (5 dl): Zlaty Bazant, 490 Ft
Üveges sör: Pilsner Urquell, 580 Ft
Bor (1 dl): Villányi Rosé, 280 Ft
Rövid (4 cl): Becherovka, 480 Ft
Üdítő (2 dl): Rostos gyümölcslé, 340 Ft
Meleg ital: Eszpresszó, 250 Ft
Harapnivaló: Padlizsánkrém pirítóssal, 1050 Ft

Értékelés