Csodálatos, fantasztikus, feledhetetlen (ám a jövőben nem felülmúlhatatlan), elképesztő, piramidális, vicces, konstruktív, inspiratív.

Hirtelen ezek a jelzők jutnak eszembe a hétvégéről. Csak jók. Elképesztően jó társaság jött össze, mindenkit egy cél vezérelt. Mindenki mindenki barátja lett - az Akalinál már biztos - és mérhetetlen büszkeséggel töltötte el a kis csapatot, ahogy a sortúrás egyenpólóban látta az ifjú titánokat vonulni a hadszíntéren

Annyi történetet szedtünk össze, hogy képtelen vagyok egybe is belekezdeni. Szépen lassan majd letisztulnak az emlékek, összegezzük a történteket, és mindenki megírja a saját véleményét, hogy ki mire emlékszik - mit felejtene el - és ha ügyesek vagyunk, a végén egy Guy Ritchie-t megszégyenítő történet folyam kerekedhet ki a honlapon.

Addig pedig hangulatképeket szeretnék megosztani a kedves résztvevőkkel és érdeklődőkkel. Hála a világ legismertebb fényképészének Peter Parkernek megérkeztek az első fotográfiák. Várjuk még a többit Kónya Úrtól, és Bálnától.

Blazsej:
Sörtúra egy általam minden évben várt fontos csoportos esemény. Ez meg is volt idén, na de... Asszem ebben az évben túllőttem minden célon, amit elvártam magamtól vagy elvárható lett volna tőlem. Egyéni rekordfelállítási kísérletem hamvába hullt a 11. állomáson, amikor úgy éreztem GENUG! Pedig aki ismer, tudja! Ez nem szokott megtörténni! Hogy most mégis miért hogyan és még is miért pont velem történt ez meg? Magam sem tudom, viszont rövid eszmecserét folytatva beteg szürkeállományomban a Sörtúrát már a Moszkva Bisztróban várakozva: Sör- és Párlattúrára kereszteltem. Jogos a BETEG kijelentés! Másnap ezt a szót is mélységekben éltem át! Úgy éreztem, hogy testi adottságaimnak köszönhetően bírni fogom a pohár sör és fütyülős vagy egyéb pálinka/állomás adagot. De nem!!! Rosszul mértem fel a helyzetet, fiatalon megesik! Szóval, úgy körülbelül 11 helyig bírtam a tempót, hogy mi volt azután??? Bocsi, de arra még hosszasan, összpontosítva kell emlékeznem, hogy valami emlékfoszlány előkerüljön a sörmosta, pálinka áztatta bal lebenyből. Innentől hagyatkoznom kell a velem túrázok emlékeire, mert csak ők tudják igazán, hogy és mi történt ott éjjel. Tehát a 11. helyen láttam meg a fényt az alagút végén. Mint kiderült a további helyeken is próbálkoztam a sörívással, de jobbára csak sétáltattam a korsókat. Ezúton is elnézést kérek minden kocsmatulajdonostól, akit megkárosítottam egy-egy pohárral, korsóval. A velem tartó és rám vigyázó hölgy nyilatkozata alapján a Pubi volt az utolsó helyszín, ahol sörrel látták az elkövetőt, vagyis engem. Onnan egy erős séta a Petőfi bridzsen át, majd a szakadó monszun, végül kocsiba beeeeee, ablakot leeeeeee...a többi meg nem tűri a nyomdafestéket. Itt tuti pixelforradalom lenne, ha leírnám! Ha összegeznem kellene a rendezvényt: túúúúl jó volt, én jövőre is megyek! Főleg, hogy a másnapot egy erősebb Szeparéval megspékeltük, amolyan AFTERként ugye p.G., Bálna, Dani? A MILF-ek és a leánybúcsú esete, na meg a mellkasról nyalt Mojito... Azok a régi szép idők, amikor kisfiús bájjal hódítottam!

Geri:
Sajnos az én sörtúrám ott kezdődik, hogy felbaszott az ideg. Tudom, hogy kicsit kemény kezdés, de a munka sajnos egyre nagyobb szerepet játszik a mindennapjaim szervezésében és ez sok mindenben keresztbe tesz. Történt ugyanis, hogy egy lemondhatatlan munka miatt lett a sörtúra május 29. helyett június 5-én. Persze mikor már meg voltak a pólók és a plakátok, akkor jött a hír, hogy bocs, vis major, június 5. bizony szopószékre ült.
Tehát, Június 5. 15 óra 47 perc, Dunaharaszti, MO közelében, barátom Dániel a volán mögött, Geri (én) tajtékzik a dühtől és  a feszültségtől, idióta pózban próbálja a kocsi szivargyújtójába dugott töltő végén lévő telefont használni – persze úgy hogy a zsineg nem sokkal nagyobb mint 12 cm. Mikor merüljön le a lelkem, ha nem akkor, amikor 13 különböző (!!) számról keresnek. Geri hazaér, átöltözik. Illetve öltözne, sörtúrás póló épp a centrifugában (ügye a csókosoknak előbb jön…) Újabb ad hoc dühroham, amit csak a féltő szülő által Geri felé nyújtott jéghideg Dreher tud kezelni. Huh…Nyugodság van. Dániel, és Geri útnak indul, utóbbit mérhetetlenül idegesíti, hogy mint a túra egyik atyja nem lehet ott a születésnél. Habár az előző 9 hónapot végig dolgozta, és szenvedte a többi szülővel, a köldökzsinórt nincs alkalma elvágni. Geri megérkezik, megnyugszik. Látja, hogy nem volt miért aggódnia mert a többi alapító bizony mindent helyre rakott, a kritika legkisebb lehetőségét se adták meg, pedig Geri szeret kicsit cinikus lenni. Aaans a hangulatért felel, Bálna pásztorként tereli a sörtúra kicsiny (lószart, ÓÓÓRIÁÁÁÁSII) nyáját, Szasza vállalja a pénztáros szerepét (testhezálló), Blazsej (journalist) már hozza az előzőleg leírt formáját, és Ladik felel a pólókért és… A kezembe nyom egy jó hideg pohár sört. KEZDŐDIK. A nyáj úgy ment, mintha már sokadszor járná a kijelölt ösvényt, mindeközben mindenki kibontakozhatta kreativitását hol hídon, hol szárazföldön. A Jászainál már mindenki társalog mindenkivel, nincsenek ismeretlenek, sok a közös téma, sok a különböző látásmód, így mindegyik megosztásra kerül. Hihetetlen, de a Király utcában már teljesen együtt mozog a banda, mintha egy osztálykirándulás lenne, mindenki egy-egy csepp lenne egy kisebb vonuló cunamiban. Időközben megjönnek a kollégáim is, a vidéki versenyzők remekül tartják a tempót, bár van akinek sikerült eltévednie a nyíl egyenes 2x3 sávos Üllői úton. A Blahától már ráadás az este, minden képzeletet felülmúló siker csak felszorozza önnönmagát, gyakorlatilag már nem lehet hibázni. Ez olyan, mint amikor egy meccsen minden bejön, és direkt megjátszol olyanokat, amik képtelenség, hogy működjenek (például, hogy Geri végre megcsinál egy épkézláb bicikli cselt) és pont úgy botlasz bele a labdába, hogy az életed gólja lesz. A Pubi pedig az est celebrálása, lecsúszik az utolsó sör, egy jó pálinka Kónya Úr jóvoltából, és azt érzem, hogy béke van. A világ megállt egy pillanatra, minden tökéletes. Nem haragszom már a Ciklonra sem, amiért reggel belém rúg, úgy térek nyugovóra, hogy minden szervezéssel töltött hajtépés rovat megérte. NA ILYEN VOLT AZ ÉN SÖRTÚRÁM.

Fehérbálna:
Nagy nehezen én is eljutottam oda, hogy megírjam a Sörtúrával kapcsolatos élményeimet. Az előttem nyilatkozókhoz csatlakoznék én is: A SÖRTÚRA ÜTÖTT!!!  Mint azt a körlevélben is említettem, kellemesen telt az ominózus péntek délután/este már csak azért is, mert szép számmal jelentek meg ismerősök és ismeretlenek is, ami jó érzéssel töltötte el sörre szomjazó májamat. Szerintem teljesen officiális volt az egész rendezvény már csak azért is, mert sokan jöttek velünk végig a megváltást és sikerélményt jelentő Zöld Pardon nevezetű omlás komplexumig. Mondhatnám azt is, hogy a Zöld Pardont egy klasszikushoz műhöz lehetne hasonlítani..."A híd túl messze van" című remekmű szerintem hűen tükrözi a ZP szerepét, mondhatni egy új szállóigévé vált számomra (és szerintem sokan érezték hasonlóan a helyzetet a túra vége felé. "A Zöld Pardon túl messze van"!!! :D Azt kell mondjam külön örömmel és büszkeséggel töltötte el a szívemet az a látvány, hogy sörtúrás pólóba bújt fiatalok nagy csoportja kissé ittasan a körúton vonul. Úgy éreztem, ezért az érzésért már megérte az egész és legszívesebben minden héten megismételném. Természetesen ez nem igazán lenne jó ötlet, mivel egy Sörtúra kellő mértékben leterheli a szervezetet és tudományosan bizonyított tény, hogy túúúl durva lenne. Külön örömmel töltötte el a szívemet az a kis fűszerezése a dolgoknak, amikor néhányan önnönmagukra szerettek volna rászorozni és a sör mellé/helyett egy pálinkát is ledöntöttek. Ennek a merész, de reménytelen vállalkozásnak Balázs barátom lett az első áldozata, amikor is a 11. "kombó" letaszította a masszív alkoholizmus mélységeibe. Hozzá kell tennem, derekasan állta a sarat, és csak annyi szépséghibája volt a dolognak, hogy a ZP-nél már hiába kerestük az ingyen Szebeni Ászok kackiásan hűs ízét, már csak a sör és Balázs hűlt helyét találtuk.  Voltak olyanok is, akik szervezték a többieket, és voltak olyanok is akik dokumentálták a dolgokat. Ez volt az én Sörtúrám... Amennyiben még eszembe jutna valami elfeledett emlék, akkor leszek oly merész, hogy megosztom veletek! Egi van! :)