.. Összetett kereső

 az_blog_2016.png

.. Közösség

.. Utolsó kommentek

  • apuska: Óda a semmihez, mondá' Zsombi bácsi, miképp azt is, hogy a punk mítoszt nyugodtan felejtsétek el: ... (2018.12.17. 22:51) BrewDog hatás
  • apuska: Hogy-hogy nem, az első európai Jamie-pizzéria pont tavaly decemberben nyílt meg az egykori undergr... (2018.12.11. 23:36) Gozsdu Manó Klub
  • apuska: Pár hónapja, mikor erre jártam, egy kínai étterem volt a helyén. :( (2018.12.11. 23:25) Drunken Tailor
  • Burgermeister: Igazán jo hely! Föleg nyáron a medencében. (2018.11.24. 12:06) Magyarország legszebb szőlőbirtoka 2018
  • apuska: Hol van már a Táskarádió? Azt hinné az ember, egy ennyire frekventált helyen, egy ennyire kitalált... (2018.11.21. 14:55) Táskarádió eszpresszó
  • Kolompár Magneto: Hát ez, már bocs, de kurva drága. Értem én, hogy hipszter, kézműves, skót punk, meg mifene, na de ... (2018.11.19. 20:45) BrewDog hatás
  • Utolsó 20
2018. 11. 17. - apuska
Budai kiskocsmák az Observerben

Október utolsó hétvégéjén előfizetés nélkül lehetett kipróbálni az Arcanum Digitális Tudománytár adatbázisát, benne 200 év nyomtatott sajtótermékei! Vajon milyen kulcsszavakra kerestem? És főképp milyen érdekességekre leltem a témában? Miként sok egyéb közt nem esnek szerzői jogi védelem alá a tények és hírek, ezen műfajokból egyet-egyet változatlan szövegezéssel, ámde képekkel illusztrálva felvillantok.

magyarsag_19290129.png

Budai kiskocsmák az Observerben

Magyarság, 1929. január 29.

 

Az ecet- és gesztenyéfás, oleandervirágos, citeramuzsikás budai kiskocsmák romantikája bevonult a világsajtóba is s holnap a budai régi jó kocsmárosok illő büszkeséggel fogják csapolni a habzó sört, ha olvasni fogják, hogy az egyik legnagyobb lap, az Observer, hosszú, érdekes cikket irt Buda már-már tünedező, elmúlásra ítélt specialitásáról, amelyek bizonyos rokonságot tartanak Dickens Thackerray regényeinek patriarchális hangulatú kocsmáival.

— Budapest kiskocsmái halálra vannak ítélve — írja az Observer — és a Kispipa, az Aranygriff, a Hétválasztó, a Márvány mennyasszony, a Kék Flaskó, a Királybokor és a Fehér Bárány lassanként a feledés homályába borulnak. Érthető is ez, mert hiszen a mult esztendőben, amikor az újságok jelentése szerint arról volt szó, hogy Pécelen a Vendéglős Szövetség menedékhelyet nyit az elszegényedett vendéglősök számára, több mint ötven kocsmáros, akik csődbe kerültek és akiknek nem volt hová lehajtaniok fejüket, nyújották be kérvényüket, hogy a menedékházba bekerüljenek és a hetvenesztendős Mohos bácsi, aki azelőtt a kőbányai Nagy disznó-vendéglő közismert gazdája volt, gyalog vándorolt ki Pécelre. Ezt az aggok házát úgy tervezték, hogy száz ember is kényelmes otthont talál benne, de a rendelkezésre álló alapból legföljebb csak kilenc tönkrement vendéglőst lehet eltartani.

Meglepő jólértesültséggel és részletességgel vet ezután a nagy angol lap visszapillantást ezeknek a kiskocsmáknak a történetére:

— Érdekes, hogy 1830-ban még hétszáz ugynevezett borház volt Budán és Pesten. Olyan szám ez, amely az akkori időkhöz képest jelentékenyen meghaladta a magyar főváros szükségleteit és többet jelentett, mint a mai Budapest ezerkétszáz vendéglője és kocsmája. A XIX. század második felében a budapesti kocsmák népszerűségük és virágzásuk tetőpontján állottak: ekkor alakultak tömegesen az asztaltársaságok, amelyeknek szinte az volt az egyetlen céljuk, hogy kedélyes körbe gyűjtsék össze tagjaikat a délutáni vagy esti órákban.

Nagyon kedves, amit „IV. Béla király asztaltársaságáról“ ír a lap:

— Ezek az asztaltársaságok rendesen egy író, vagy költő elnöklésével működtek, de volt köztük egy, amelynek tagjai keserű, kiábrándult agglegények lehettek. Ez volt a hires IV. Béla király asztaltársaság, amelyről a következő anekdota járja. Mikor megkérdezték tőlük, hogy miért nevezték el magukat IV. Béla királyról, azt mondták, hogy Ballagi Aladár Magyar Történelmének 174-ik oldalán megvan rá a válasz: „Ha IV. Béla király nem vesztette volna el a mohipusztai csatát, akkor most más időket élnénk...“

Természetesen, megemlékezik az angol lap a budai kiskocsmák ünnepi, féltve őrzött kincseiről, a borok királyáról, a tokaji borról is:

— A háború utáni korszak nélkülözései következtében a legtöbb asztaltársaság természetes halállal múlt ki. Néhány maradt ugyan belőlük hírmondónak, de ezek sem tudtak megszabadulni a kor divatos jelszavaitól és ezért politikai vagy vallási kérdések zászlaja körül tömörültek. De az asztaltársaságok lassú kimúlásával velejár Tokaj hanyatlása is, mert a tokaji bort ma csak kiviteli cikknek tekintik, holott ez a dicső nedű már 1886-ban hírnévre tett szert, amikor is IV. Pius pápa, aki egy kis hordócskát kapott Braskovics Györgytől, a kalocsai érsektől, azt mondta, hogy a tokaji a borok királya.

Ezután a Burgzsandárhoz címzett vendéglő legendáját írja meg az Observer:

— Ferenc József uralkodásának vége felé vált híressé a Burgzsandárhoz címzett vendéglő a Várban. Ez a korcsma arról volt nevezetes, hogy olcsó pénzért valóságos udvari ebédet szolgáltak föl benne. Ennek is érdekes a históriája. Ferenc József tudvalévőén igen gyorsan evett, ugy, hogy ha Budapesten udvari ebédet adott, a tizenhat-tizenhét fogásból álló vacsorát olyan rohamos tempóban szolgálták fel a lakájok, hogy a vendégek alig-tudtak egyik-másik fogásból csak egy harapást is enni, mert nyomban elvették tőlük a tálakat. A pompázó sültek egész garmadáját vitték ki a szolgák anélkül, hogy valaki is hozzájuk nyúlt volna és a legkitűnőbb borokhoz senki sem nyúlhatott, mert a nagy sietségben még arra sem telt idő, hogy a dugaszt ki lehetett volna venni belőlük.

Itt kezdődik a „Burgzsandár“ karrierje. A rengeteg finom étel-ital, persze, visszavándorolt a konyhába, ahol formálisan ellicitálták őket a legtöbbet ígérőnek. Ilyenkor a királyi udvar konyháján előkelő társaságbeli hölgyek, magasrangu állami tisztviselők várakoztak szobalányaikkal, hogy kosarakban hazavigyék a sok izes falatot, de a pompás ételek és italok oroszlánrésze mégis a „Burgzsandár“-nak jutott. A vendéglő gazdája tudniillik maga is palotaőr volt és este kilenc órakor, amikor az udvari ebéd már véget ért, Pest válogatott ínyencei már ott gyülekeztek a „Burgzsandár“ éttermében, hogy szemtől szembe ülhessenek a királyi konyha klasszikus alkotásaival. Ilyen alkalmakkor a gazda maga is résztvett a vacsorán és ő mondotta az első pohárköszöntőt a távollevő gazdára, a királyra, azután felvonultak a lazacok, fácánok, homardok kaviárok, pástétomok, parfék, a rengeteg tüneményes fogás, amelyekhez a vendégek rajnai „liebfraumilch“-et, bordóit, tokajit hörpintettek föl — persze mind a királyi pincéből valók voltak — s az egész dús lakoma össze-vissza egy forintba került...

Elborult arccal gondolunk az angol ujságcikk olvasása után a régi jó időkre, melyeknek tünő, patriarkális hagyományait talán éppen ezek a régi, országszerte hires, nevezetes kiskorcsmák őrizték meg legtovább s leghiánytalanabbul.

 

budai-kiskocsmak.png

Kövesd Facebook-on és Instagramon a Kocsmablogot, és ha úgy van: Mutass egy kocsmát!

A bejegyzés trackback címe:

https://kocsma.blog.hu/api/trackback/id/tr3314355417

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.