.. Összetett kereső

 az_blog_2016.png

.. Közösség

.. Utolsó kommentek

  • apuska: A háborút túlélő kávéházak kora a negyvenes évek végével leáldozott. A nagy múltú Szeiffert kávéhá... (2018.08.16. 17:30) Mokka presszó
  • kocsmablog: A Corvin mozi melletti Cinema presszó először bővült, majd az új része csak, mi megmaradt kocsmána... (2018.08.16. 15:41) Cinema presszó
  • kocsmablog: Egy legendás non-stop kocsmával kevesebb... (2018.08.16. 15:37) Centrum söröző
  • Fredf: Nagyon korrekt bemutató! Keep up the good work! (2018.08.04. 02:36) Valyo Kikötő
  • kocsmablog: Utálatos, mikor nagyságrendileg a poszt megjelenésével egy időben megszűnik a hely. Bár sok jövőt ... (2018.08.01. 12:22) Karmoló Krimó
  • kocsmablog: A Kazán forró identitása a múlté! Az Egy nap a Városban blog egyik posztjában ismertem fel jellegz... (2018.08.01. 12:03) Kazán
  • Utolsó 20
2018. 08. 3. - apuska
Veritas Winebar

veritas.jpg

Cím: 1074 Budapest, Dohány utca 58-62.,
Látogatás: 2017. december 12. 16:15-20:00.
Google Maps

Adott egy hely, ahova néha borozni szívesen beülnék, de ételfronton már úri muri.

Telefon: +36 30 471 0748
Facebook: fb.com/veritaswinebarbp
Webhttp://veritaswinebar.hu

Vélemény

apuska:

A Palack, a 0,75 és a Doblo után a Kocsmablogon itt egy újabb borbár, mely számomra mindig kaland és főleg kihívás, mert ez alapvetően más műfaj, mint amihez szoktam és kívánok magamnak. Egy régivágású borozó, mint az Izsáki vagy a 6:3, na, az más. Ott a jól látható nívókülönbségek ellenére is el tudok vegyülni, míg egy borbárban, bár nagyobb a látszathasonulás, mégis percekig feszengek, mert lövésem sincs, hogyan tovább. Hát még ha az winebar-ként definiálja magát...

De most komolyan. Ki tud választani 360 borból, 50 pezsgőből, 45 pálinkából, amivel A Veritas Winebar kelleti magát? A borokkal általában is bajban vagyok, hisz a dűlő-fajta-évjárat rendre más, és a palackokon feltüntetett árak sem adnak mankót, már ami a minőséget illeti. Egyébként is. Ízlések és pofonok. Emlékszem, az egyik VinCE Budapest Wine Show-n egyszerre osztottak ki kóstolópoharakban az előadást hallgató közönségnek egy alsópolcos és egy csúcsbort, majd kézfeltartással kellett jelezni, ki mit gondol, melyik-melyik? Cirka 50%-os volt a megoszlás, és itt műkedvelőkről volt szó!

Szóval bármennyire is furán hangzik, a Veritashoz hasonló nívós helyeken én mindig a legolcsóbb fehérborokkal kezdek, és apró lépésekben haladok fölfelé, míg nem találok egy az ízlésemnek megfelelő darabot. Aztán annál maradok. Mert ha néha továbblépek, mindig megbánom, egyúttal azt is kizárom, hogy rábeszéljenek a „kicsit drágábbra", mert utálok a számlánál szembesülni azzal, hogy az ajánlott dél-kaliforniai tétel decinként háromezer volt. Ebből aztán úgy képzelem, nem én vagyok az ideális vendég. És ezen a ponton értem vissza a kezdeti feszengésem másik tárgyához, miszerint a választást a magam nem túl szakmai módján, ha határozottan meg is oldom, nem jelenti-e azt, hogy szimplán csak a fillért baszom, adott esetben nem vagyok elég kifinomult, vagy hogy fogalmam sincs arról, amiről a borbár életérzés szól?

Tessék, rögtön a bevezetőben elkalandoztam, ugyanakkor nem hiszem, hogy a gátlásaimmal egyedül vagyok. Ilyen mód akkor megyek csak efféle nívós helyekre, ha a blog kapcsán hívnak, vagy ha borkedvelő külföldieket kalauzolok. Most ez utóbbi történt.

Emlékszem, ekkortájt olvastam, hogy 2017. szeptember elején megnyitott Budapest legújabb és legnagyobb borbárja, a Veritas Winebar, a Veritas Borkereskedés reprezentatív vendéglátó üzlete, a Dohány utcai kereskedés szomszédságában. Budapest új borbárja mind ital- és ételválasztékában, mind belsőépítészeti megoldásaiban igazán egyedi színfoltja lett a bárvilágnak, a kétszintes, lazán elegáns, stílusos tér Csap Viktor belsőépítész munkája.

Miként jobb ötletem nem volt, a cseh vendégeinkkel közösen vágtunk bele az ismeretlenbe. Egy korán sötétedős hideg délutánon a szemes neonszőlő és a hatalmas üvegtáblákon átütő meleg fények a teljesen üres vendégtér ellenére is kellő vonzerőt jelentettek, így egy percig sem tétováztunk, befészkeltük magunk az első olyan asztalhoz, ahol az 5 fős társaságunk mellett egy 1 éves gyermek babakocsija is kényelmesen elfért.

Ami a Veritas Winebar küllemét illeti, tagadhatatlanul csinos. A különféle korok, stílusok, irányzatok jegyeit vegyesen alkalmazandó eklektikus, ahol élmény körbenézni, a részletekben elveszni, felfedezni.

Az utcára néző óriási üveg-, és szemben vele a dögös kamuflázs ablakok egy dolog. A kirakatban farönkök és egy dézsa formát idéző kanapé, a borhűtő fölötti csempén egyenruhába öltöztetett zsiráfok, szemközt vele hatalmas körtükör, az üzlethelyiség közepén párnás bárszékekkel és díszvilágítással körülölelt 360°-ba néző pult, egyik felén csodás padlókő-szőnyeg, másikán sréh-vizavé parketta, és ezzel meg is van a lámpafronton is szembetűnő földszinti területosztás alapja, hol kiteljesedhetnek a székek, asztalok és kanapék változatos geometriai formái, és persze a színek, mert olyan nincs, hogy két fal egyforma.

És akkor ott van a dohos borpincékre kicsit sem emlékeztető alagsor. A lépcső aljában az avatatlan szemek elől rejtve a konyha, éles kanyar után a sci-fi ihletettségű mosdókat a vendégrésztől tisztes távolságban elválasztani hivatott túlhangsúlyos boros polc, és hátsó fertálytájék a hosszú, ún. szakmai asztal, ahova a borértőknek szervezett tematikus programokat és a privát rendezvényeket szánták. Egyébként a dzsungelmintás tapéta itt mindent visz. Ebbe a környezetbe került be az újabb körtükrök mentén fél adag piros ló, egy vékony Buddha-szobor, és egy Francis Coppola feliratú, vélhetően díj, ami egy a szalagtól lecsupaszított mozifilm tekercset ábrázol.

A Veritas szakmai hátterét a boros szcénában eltöltött idő és tapasztalat adja. A kereskedés 1995 óta létezik, tehát bőven volt idejük, hogy öt kontinens prominens borászataival kialakítsák a megfelelő kapcsolatot, ekképp egy saját borbár indítására csoda, hogy most került csak sor.

Jó hír, hogy árak tekintetében nincsenek elszállva. A fehér borok másfél decije 490 és 1990 forint, míg a vörösöké 690 és 2990 forint közé esik. Így mintegy 60 tételt poharaznak, míg a kínálat többi darabját palackban lehet kikérni - akár elvitelre is. Sör nincs. Na, de pálinkákból megtalálható a Márton és Lányai teljes repertoárja, és párlatokból is jó néhány különlegesség.

Van úgy, hogy a borok mellett megkívánja a szervezet a szilárd táplálékot. És milyen hely lenne a Veritas, ha ezt az igényt nem tudnák kielégíteni? Persze ahhoz, hogy ezt is a legjobb minőségben tegyék, nagy tudású séfeket igazoltak, így a klasszikusnak számító válogatott sajt- és sonkatálak mellett főételeket is lehet bisztróstílusban választani, pl. van rántott szelet, rántott véres hurka, vagy épp bélszín. Mondjuk ezeknek a kajának rendesen megkérik az árát!

Szóval adott egy hely, ahova néha borozni szívesen beülnék, de ételfronton már úri muri. Mi lesz így a sorsa? Be tudja-e a magamfajta kételkedőket húzni? Tud-e a magyar fiatalok számára vonzó lenni, vagy megmarad a külföldi turisták, a magyar középosztály, és a magára valamit adó kis cégek csapatépítési hóbortjának? És ahogy a Good Spirit Bar-nál is feltettem magamnak a kérdést, van-e érett annyira a honi bárkultúra, hogy nem egy szoknyavadász alkoholistának néznek, ha kedvem támad a bárpult mellé egyedül beülni, és elmélyülten kiélvezni, amit egy jó ital ad?

Volt egy pont, mikor az asztalunkhoz jöttek, és azt kérdezték: Minden rendben? Milyen hülye kérdés már? Mintha azon aggódnának, hogy mikor veszem észre, hogy valami nem oké. Talán jobban körbe kellett volna néznem...

anyicska:

In vino veritas! Egy élmény volt. Már nem szoptattam, és még nem voltam terhes. Úgy hiányzott egy jó borozós este, mint a kislányomnak, hogy többet foglalkozzunk vele. Főleg mikor beszart. Kis túlzással a nyakáig. Ebben a pillanatban egy pelenkázó jó lett volna. Mondjuk megértem, ha nem a kismamák a fő célcsoport.

A borbár szépségesen volt berendezve. Minden apró részletre odafigyeltek. Nincsenek fölösleges tárgyak, szűk terek, a helynek összetéveszthetetlen stílusa van, kitűnő hangulata, és még barátságos is.

Az asztalunkra az érkezésünktől a távozásunkig odafigyeltek. Felmérték az igényeinket, ha elbizonytalanodtunk, bátran ajánlottak, mégse voltak tolakodók, mikor jeleztünk, az újabb borokkal csak akkor jöttek.

Szerettem. És tudnám szeretni bármikor a jövőben. Csak ahhoz ki kellene építeni stílusosan egy parafával borított, elszeparált gyereksarkot a pincerészben, mert félek, pár évig másképp nem megy.

Ízelítő

Csapolt sör (5 dl): -
Üveges sör: -
Bor (1,5 dl): LPS rizling, 490 Ft
Rövid (4 cl): Jagermeister, 1100 Ft
Üdítő (2,5 dl): Szénsavas üdítők, 350 Ft
Meleg ital: Capuccino, 450 Ft
Harapnivaló: Rántott szelet burgonyasalátával, 3990 Ft

Értékelés

4,5

Kövesd Facebook-on és Instagramon a Kocsmablogot, és ha úgy van: Mutass egy kocsmát!

A bejegyzés trackback címe:

https://kocsma.blog.hu/api/trackback/id/tr214110323

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.