.. Összetett kereső

 az_blog_2016.png

.. Közösség

.. Utolsó kommentek

  • apuska: A háborút túlélő kávéházak kora a negyvenes évek végével leáldozott. A nagy múltú Szeiffert kávéhá... (2018.08.16. 17:30) Mokka presszó
  • kocsmablog: A Corvin mozi melletti Cinema presszó először bővült, majd az új része csak, mi megmaradt kocsmána... (2018.08.16. 15:41) Cinema presszó
  • kocsmablog: Egy legendás non-stop kocsmával kevesebb... (2018.08.16. 15:37) Centrum söröző
  • Fredf: Nagyon korrekt bemutató! Keep up the good work! (2018.08.04. 02:36) Valyo Kikötő
  • kocsmablog: Utálatos, mikor nagyságrendileg a poszt megjelenésével egy időben megszűnik a hely. Bár sok jövőt ... (2018.08.01. 12:22) Karmoló Krimó
  • kocsmablog: A Kazán forró identitása a múlté! Az Egy nap a Városban blog egyik posztjában ismertem fel jellegz... (2018.08.01. 12:03) Kazán
  • Utolsó 20
2018. 07. 18. - apuska
Valyo Kikötő

Cím: 1095 Budapest, Hajóállomás utca 1.,
Látogatás: 2018. május 13. 16:15-18:40.
Google Maps

Nyugalmasnak a legjobb asztal- vagy nyugágyfoglalás mellett sem mondanám, és mégis benne lakozik a varázs.

Telefon: +36 20 510 2448
Facebook: fb.com/valyokikoto
Webhttp://valyo.hu

Vélemény

apuska:

A régi West Balkán a Kopaszin megvan? 16 évvel később, egy pillanatig elkapott ugyanaz az érzés! Ha bármilyen oknál fogva ez az élmény neked kimaradt, akkor hadd idézzek néhány gondolatot az egyik alapító tollából:

A történet 2001 nyarán kezdődött, amikor megnyílt a ma már legendásnak nevezhető első WB a Lágymányosi híd déli lábánál, a Kopaszi gáton. A riksás hely a területre tervezett óriás-beruházás miatt csak három nyáron keresztül működhetett, 2004-ben költözni kényszerült a Duna-partról. [...] Az első WB-ből a hajnalig maradókat a földúton békák kuruttyolása kísérte haza egy olyan parkból, amely korábban a városlakók számára szinte nem is létezett. [...] Egy városszéli, tömegközlekedéstől – és egyáltalán, mindentől – távoli helyen, lényegében egy sóderbánya mögött megbúvó tisztáson lett megálmodva a városban egyre szaporodó, a csillogásra és a trendekre fókuszáló helyek karikatúrája, bízva abban, hogy az itt kínált szabadság és nyugalom, a természet közelsége és az egész vállalkozás ösztönössége megtalálja majd a közönségét. Hangsúlyozandó, hogy mindebben nem volt semmiféle koncepció, direkt hátat fordítás a fehér bőrfoteleknek és a csokornyakkendős kidobóembereknek, egyszerűen az adottságok, a jó ízlés és a pénztelenség kombinációja szülte meg a helyet ilyennek. [...] Szemléletében benne volt egy olyan városkép formáló beruházás megvalósítása, amely Budapest egy elhanyagolt, lepusztult, a fősodortól távol eső területén teremt értéket, másrészt kísérlet volt arra, hogy megmutassa, létrehozható és működtethető Magyarországon olyan kulturális intézmény, amely az államtól függetlenül, a piaci viszonyok között, önerőből létezik, innovatív hatást gyakorolva az épített és a szellemi környezetére egyaránt."

westbalkan-kopaszi.jpg

kép forrása: http://west-balkan.weebly.com

Ugye világos, ez alapján mire gondoltam? Bár a Valyo Kikötő alkotóinak elképzelését és motivációját a látogatásunk pillanatában nem ismertem, ahogy jelen part menti kocsma kapcsán elkezdtem a utánanézni, ráébredtem, ez kurvalyo! Teljes nevükön: Város és Folyó Egyesület. 2011-től érhetőek tetten aktivitásaik, amihez 2013-ban hivatalosan felvették az egyesületi formát. Céljuk, hogy a Duna-partok felértékelésével közelebb hozzák a folyót az emberekhez. Mert az nem normális, hogy a Duna partvonalán annyi elhanyagolt területet látni. Ráadásul a legtöbbje utakkal elhatárolt és megközelíthetetlen. Ők a művészet és közösségfejlesztés eszközeit bevetve, alacsony költségvetésű kísérleti megoldásokkal próbálják felhívni ezen helyszínekre a figyelmet, és javaslatokat készítenek a további hasznosításukra. Bár tevékenységük egyfajta urbanizációs kritika, pártoktól függetlenül működnek, nem folynak bele a politikába, céljaik megvalósítása érdekében gazdasági, vállalkozási tevékenységet folytatnak.

Hallottál már róluk? Név szerint lehet, hogy nem ismerősek, de néhány kezdeményezésükkel már biztos találkoztál. Csak a legnagyobbakat említve:

- 2011-ben nekik volt köszönhető a STÉG, mikor is a Belgrád-rakparton egy 70 m hosszú állóhajóra nyugágyakat, óriás piknikező asztalt és növényeket telepítettek, és oda bárki lemehetett pihenni. 
- 2013-ban a Római-partra tervezett környezetromboló árvízvédelmi mobilgát ellen emelték fel a szavuk, és hozták létre a Maradjanak a Fák a Rómain Facebook-csoportot, demonstrációkat szerveztek, ami hozzájárult az ezer sebből vérző terv megvalósításának leállításához. 
- 2014-ben egy hatszemélyes mobil szaunát durrantottak be egy leselejtezett reptéri transzferbuszban a Duna-parton, hogy télen is lecsábítsák oda az embereket, majd a nyár folyamán ingyenes köztéri fesztiválokat rendeztek Valyo !Part néven, a Lánchíd tövében, a pesti oldalon.
- 2017-2018-ban, a 2016-os villamosvágány-felújítások miatt lezárt Szabadság híd ihletettségét alapul véve született meg a Szabihíd projekt, így a Fővárosi Önkormányzattal együttműködve négy nyári hétvégére ismét birtokba vehetik azt a városlakók.
- 2018. május 1-én megnyitott a Valyo Kikötő, mely a legújabb köztérfejlesztésnek köszönhetően 5 hónapon keresztül szolgál művészeti fesztiválok és kulturális rendezvények helyszínéül. Napközben workshopok, közösségi-, gyermek- és sportprogramok, nyári egyetemek, este pedig koncertek, filmvetítések, színházi előadások várják az érdeklődőket.

Ezzel a témánkhoz is értünk. Én Csepelen lakom, a csepeli HÉV-vel járok be nap mint nap dolgozni, így 2018 áprilisától a HÉV ablakain át folyamatában láttam, hogy a Rákóczi híd pesti hídfőjének déli felén valami készül. Lövésem nem volt mi az. Egy szerda reggel - visszanéztem a Mutass egy kocsmát! csoportban, május 10. volt -, mikor már a Staropramen napernyők is álltak, a MÜPA - Nemzeti Színház megállótól visszasétáltam, át a húgyszagos hídpillérek alatt, és egy ott héderelő raszta fazonnál rákérdeztem, mégis mi ütötte fel itt a fejét? - Most ért véget a buli. Később jöjjek vissza - javasolta.

Az kemény - gondoltam magamban -, egyúttal reméltem, hogy újra létezik egy olyan szabadtéri hely, ahol hétköznapokon is reggelig lehet bulizni, mint tehettük mi anno a fent említett West Balkánban vagy épp a régi Zöld Pardonban. És az sem baj, ha így az indulást követően közel nem tökéletes, mert nulláról elindulva ez mindig egy folyamat, mely addig tart, míg annak egy felsőbb akarat véget nem vet.

Matiné jelleggel - gyerekkel - vasárnapra délutánra időzítettük a visszatérést, hogy megnézzük a Valyo Kikötőt a maga működő valójában. Tűzött a nap, mint a fene, szabad árnyékos hely egy se, így kihasználva, hogy a pult előtti fedett szőnyeges tánctér üres, leköltöztettünk a sóderágyas szélére egy egész kerti bútor garnitúrát, szerencsére nem szólt érte a kutya se. Pedig kutyából volt sok. Ahogy gyerekből is. És mert a terepet az elmúlt idők üvegszilánkjaitól egészen megtisztítani nem lehet, folyamatos figyelmet igényelt, épp mivel játszik. Mondjuk lett volna lehetőség lesétálni a parthoz közelebb a számukra lerakott homokdombig, de mi felnőttek többen voltunk, így az egyetlen dedikált gyerekprogram a szavazáson elbukott.

Miközben re-poharakból kortyoltuk az ingyen szódát, a fröccsöt, vagy épp az indokolatlanul drága sört, volt időnk elmélkedni, hol is vagyunk. A szomszéd telken a Gépbér Színpad és a Cemex Hungáriához tartozó betonkeverők, a parton egy vörös téglás, de már rég nem üzemelő hajóállomás, átellenben a forgalmas Déli összekötő vasúti híd - rácsformája a legtöbb épített elemben visszaköszön -, mögöttünk bicikliút és az 5 percenként elzúgó HÉV ...na és előttünk a Duna, és azon túl az újgazdagoknak épülő egyre szexibb Kopaszi-gát. Nyugalmasnak a legjobb asztal- vagy nyugágyfoglalás mellett sem mondanám, és mégis benne lakozik a varázs.

Az egész miliő Berlinre emlékeztet. Valójában ez egy köztér, ami seperc alatt telt meg élettel, csupán attól, hogy elvétve köztér funkciókat kapott. És ha most körbenézel? Több ezer gazos és szétgraffitizett négyzetméter nyert egyszerre értelmet, a városi létből kiszabadulva emberek napoznak, piknikeznek, tűzrakó helyeken sütögetnek, olvasnak, tollasoznak, és a Valyo-nál ezekre a spontán közösségi összezördülésekre szerveznek még rá programokat. Befogadóképességét tekintve 300-500 főre! Az arra kijelölt egyik helyen épp varrógépeken varrtak, a másikon egy „workship" előadást hallgattak, míg a félkésznek tűnő színpad tövében zenészek hangoltak. 

Itt és most a rajtnál az egész hihetetlenül természetes, akár egy spontán gerillaakció. Persze a pultban a csajok főleg, az egyik a melltartót hanyagolta - adott formák mellett ezt szívesen nézem -, a másiknál meg férfiasan kifigyelt a hónaljkutya. De kit érdekel? Úgy jó, ha halál laza. Mint a diszkógömb funkciót ellátó diszkókacsa.

kalimpa:

Alapvetőleg szeretem a nyitott, szabadtéri kocsmákat, ezért erre is nagyon kíváncsi voltam. Nagyot nem csalódtam, kb. erre számítottam, mikor baktattunk a semmi közepén keresztül a 23-as busz megállójából.

Van jó zene, főleg az éppen aktuális dj-k adják a talpalávalót folyamatos rotációban.

Van kaja is, Balkán dog néven, ami finom, de nagyon minimál, ennél azért lehetne nagyobb a választék.

Pia is van, az még szűkebb kínálattal, ezen gondolom, dolgoznak még a szervezők.

A kiszolgálás marha lassan és körülményesen ment, de valahogy jobban megbocsátható volt ezen a helyen, mint valami fenszi és profi Gozsdu udvari egységben. Itt az amatőrség és a hibák inkább tűntek aranyos bakiknak, mintsem idegesítő időhúzásnak a 10-12 méteres sorban a pulthoz.

Van a Valyoban fantázia bőven, kiállításokkal, koncertekkel, workshopokkal, gyerekprogramokkal.

rocco:

Szuper helyen van és jó a zene. Tetszik, hogy visszaváltható a pohár. A sörválaszték nem túl erős, és van, hogy sokat kell várni az italra. Az ételválaszték gyenge és drága. A WC konténer. Sokan vannak. Igazi hippi hely. Rengeteg a bringás, ami tapasztalatból mondom, azt is jelenti, nőni fog az ittasan kerékpáros balesetet szenvedők száma.

anyicska:

A dél-pesti régió Római-partja. Kicsi, savanyú, de legalább a miénk. Más kérdés, hogy nekem túlzottan bohém, ennyi hippit egy rakáson már rég láttam. A levegőben intenzív a fűszag, kutyák mászkálnak a lábak közt, megszámolhatatlanul sok a letámasztott bringa. Egy olyan szubkultúra otthona lett a pillanat tört része alatt, aminek nem vagyok a része, és ettől kívülállónak érzem magam. Hiába esne jövet-menet útba, hiába tetszik a folyó közelsége, a partról végignézhető naplemente, mégsem lesz törzshelyem.

Ízelítő

Csapolt sör (5 dl): Borsodi, 550 Ft
Üveges sör: -
Bor (1 dl): Folyó, 350 Ft
Rövid (4 cl): Unicum, 800 Ft
Üdítő (3 dl): Szörp, 300 Ft
Meleg ital: -
Harapnivaló: Balkan Dog, 1000 Ft

Értékelés

4,0

Kövesd Facebook-on és Instagramon a Kocsmablogot, és ha úgy van: Mutass egy kocsmát!

A bejegyzés trackback címe:

https://kocsma.blog.hu/api/trackback/id/tr5314112173

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Fredf 2018.08.04. 02:36:14

Nagyon korrekt bemutató! Keep up the good work!