> Rántsuk le a puccleplet a borozás témaköréről! A Palack jóvoltából mostantól minden héten borszerda, hogy könnyed és közvetlen stílusban a laikusokkal is megismertessük a jó borokat, és hasznos gyakorlati tudást adjunk a kezükbe. Jöjjön egy újabb nemzetközi kitekintés, ezúttal Spanyolország, Portugália boraival beleértve az erősített boraikat is.


Az előző cikkben expeditív túrát tettünk Nyugat-Európa borvidékein. Most lássuk a mediterrán Dél-Európa kínálatát.

Nyugatról keletre haladva kezdjük Portugáliával. Sokak számára Portugália egyenlő a portói erősített borokkal. Kezdjük hát ezekkel. Észak-Portugáliában a Duoro völgyében a palás talajon kifejezetten forrók a nyarak. Nem ritka a 45 fok talaj közelében. Mivel szinte nincs termőréteg, kőteraszokat alakítottak ki. A Tempranillo (helyi nevén Tinta Roriz), Touriga Nacional, Touriga Francesa, Tinta Cao és a Tinta Barroca szőlőfajták adják az alapanyagát Portugália híres erősített borának, a portóinak. Készül fehér portói is, ezek alapanyaga a Rabigato, Codega és a Malvasia Fina szőlőfajták. És hogy miért jött létre a stílus, mit jelent az erősített bor? A felfedezések korának egyik éllovasának számító Portugália élénk tengeri kereskedelmet folytatott, melynek során borait is szállította szerte a világba. A hosszú út során azonban a borok gyakran megtörtek a rázkódástól. Ennek kiküszöbölése érdekében nyújtott segítséget az avinálás, azaz egy belenyúlás a bor erjedési folyamatába. Ennek során magas alkoholtartalmú párlat hozzáadásával a borhoz megölik az élesztőket és ezzel megállítják az erjedést. Az így létrejött 18-22 alkoholfokos maradékcukros bor sokkal ellenállóbbá és érlelhetőbbé válik. A portói bornak számos stílusa alakult ki az egyszerű és az olcsó Ruby-tól a ritka és jól tárolható „Vintage Port”-ig. A portói borokat leginkább a szivarozók kultiválják: a szivar és a portói az ínyenc élvezet afféle jelképe egy-egy pompás étkezés után.

kép forrása: Things to do

Persze Duoro nem csak a Portóiról szól, telt főleg helyi fajtákból készülő vörösborai is egyre nagyobb figyelmet kapnak. A szomszédos Vinho Verde a maga 35.000 hektárjával, évi 800.000 hl termelt borával viszont inkább a friss fehérborok kedvelőit kényezteti. A helyben frissen kifogott halakból és tenger gyümölcseiből készült ételek mellé amúgy is tökéletesen illeszkednek a Loureiro, Paderna és Alvarinho fajtákból készített jellemzően alacsony alkoholtartalmú, magas savtartalmú, intenzív friss alma, citrus jegyekkel rendelkező zöldes színű borok. Az ország többi borvidékén jellemzően a Tempranillo az úr, de az ínyencek olyan egzotikus fajtákkal találkozhatnak, mint a Baga, a Bical vagy az Antao Vaz. Sőt, Portugália a világ legnagyobb parafa ellátója, Alentejo borvidéke főleg a végtelen paratölgy erdőiről vált híressé.

A szomszédos Spanyolországnak is megvan a maga híres erősített bora, ez a sherry. Hasonlóan avinálással Palomino, Pedro Ximenes és Moscatel szőlőfajtákból készül. A nagy varázslat, hogy a speciális klímának köszönhetően az érlelőházakban, ha 15%-on állítják meg az erjedést, a borok tetején élesztőhártya képződik. A bor ez alatt érik és ezáltal egy speciális illat és ízaromát kap. A solera rendszer, azaz egy fordított piramis formában felállított hordórendszer biztosítja, hogy minden évben állandó minőséget tudjanak biztosítani. Ugyanis ha a legalsó hordóból letöltenek azt a fölötte lévő két hordóból töltik fel, a két hordót a fölötte lévő négy hordóból és így tovább. Ezek a típusú sherry-k a Fino, Manzanilla, Pale Cream és Amontillado. A Pale Cream-et leszámítva ráadásul ezek szárazak. Jellemző illat és ízaromáik a diós, likőrös, aszalt gyümölcsös jegyek. A 17%-on megállított sherryknél ugyanakkor nem alakul ki élesztőhártya. Szintén solera rendszerben érlelik, ezek típusai az Olosorso, a Cream és a Brown.

kép forrása: Borrajongó blog

Persze Spanyolország sem csak az erősített borokról szól. A 61 eredetvédett területtel rendelkező országban jelenleg két borvidéken születnek nemzetközileg is kiemelkedő minőségű borok. Ezek Rioja és Priorat. A fő szőlőfajta a Tempranillo, de persze rengeteg egyéb lokális szőlőfajta, és a francia határhoz közel a Rhone völgy meghatározó szőlőfajtái a Syrah és Grenache (helyi nevén Garnacha) is helyet kapnak a szortimentben, akárcsak a Cabernet Sauvignon és a Merlot. A klimatikus viszonyok és a talaj a telt vörösboroknak kedvez. Nem is csoda, hiszen az extrém forró nyarak magas hőösszegek miatt 2003 óta hivatalosan is engedték a térségben az Unióban egyedülálló módon az öntözést. Ha egy spanyol borbolt polcai előtt tanácstalanul állnánk, talán segítséget jelenthet, hogy a borok érlelés alapján vannak kategorizálva. A Vino Joven a köznapi értelemben vett reduktív érlelést nélkülöző bor. A Crianza megjelölésű borok minimum fél évet pihennek hordóban és fehérek esetén további 12 hónapot palackban, míg a vörösek 18 hónapot palackban. A Reserva vörösborok 12 hónapot érlelik hordóban és a teljes érlelés hossza minimum 36 hónap. Reserva fehérboroknál a hordós érlelés 6 hónap marad minimálisan és a teljes érlelési ideje nő 24 hónapra. Végül a Gran Reserva vörösek minimum 2 évet pihennek hordóban és a teljes érlelés minimálisan 60 hónapra rúg. Fehér Gran Reservák ritkán születnek, de ebben az esetben 6 hónapos minimális fahordós érlelés mellett összesen minimum 48 hónapig kell várni mielőtt forgalomba hoznák a bort. És ha már Spanyolország ne feledkezzünk meg a Cava-ról, mely a helyi tradicionális pezsgők elnevezése. Páratlan élményt nyújt a mediterrán nyári estéken.

kép forrása: Bloomberg

A folytatásban Olaszország és Görögország következik a Balkán térsége.

(x) A Palack Borszerda szerzője Polák Dávid, sommelier, a Palack Borbár szakértője.