> Értékelésekor az összes érzékszervet latba kell vetni. Oda kell figyelni a sör színére, tükrösségére, szénsavasságára, habjára, tapintással ellenőrzi kell a hőfokot, illetve hallgatni a pezsgést és csomagolt termék esetén – mindezt megelőzően – a sörnyitás szisszenését.


A nagy sörgyárak íztesztelő laboratóriumaiban műszeres vizsgálatokkal folyamatosan ellenőrzik a söröket. Ugyanakkor ott is átesnek rendszeres, úgynevezett érzékszervi bírálaton a termékek, mert csak így lehet a sör teljes körű, átfogó értékelését megvalósítani.

A sörben sok illatanyag található. Több száz különböző féle aromát különböztetünk meg, amelyek felismerésére speciális technikát kell alkalmazni. Miután körkörös mozdulattal megmozgattuk a sört a pohárban, körülbelül 10 cm-es távolságra tartva a poharat az orrunktól néhány rövid szippantást kell végezni, majd megismételve a mozdulatot, a pohár fölé hajolva mélyet belélegezni. Végül a tenyérrel lezárt pohárban ismételt körkörös mozdulattal keverjük meg a sört, és abból szippantsunk egy hosszabbat. Ezzel a technikával az orr belső receptorait vesszük igénybe a kevésbé illékony komponensek felismeréséhez, amelyek közül minden egyes lépésnél más és más fog feltárulkozni!

Utána következik a kóstolás. Ám ennek is meg van a maga menete: lélegezzük ki a levegőt, majd vegyünk egy nagy levegőt és tartsuk bent a tüdőnkben. Így vegyünk a szájunkba egy kis korty sört, pár másodpercig forgassuk meg, majd nyeléskor lélegezzük ki a levegőt az orron keresztül. Az íz tanulmányozása során a következő komponenseket vizsgáljuk meg: ízharmónia, keserű íz, édesség, malátásság, recencia (szénsavasság „csípősség”), hőfok, testesség, cserzősség, utó-keserűség és illó komponensek (észteresség).