.. Összetett kereső

.. Közösség

.. Utolsó kommentek

  • UV pót: Megszűnt. (2023.12.11. 15:40) Nano drinkbár
  • Vlagyimir Iljics: Hol vannak a cicusok? (2022.08.19. 15:15) Macska
  • Alex Maties: Sofőrszolgálatra akkor van szükség, amikor a megrendelő autójával szeretne menni valahová, de már ... (2021.08.10. 01:31) Sofőrhívó app
  • kocsmablog: Megtörtént a vendéglátóhely-típusok felülvizsgálata, melyet a szektor régóta szorgalmazott. Olyan ... (2021.01.05. 17:44) A vendéglátóhelyek típusai
  • IPAfai Pap: Ez nagyon menő találat! (2020.12.25. 13:10) Pesti pinceszerek
  • élhetetlen: Függetlenül attól, hogy nem érdekel a sör, ez azért durva. Kötelezően árusítani valamit? Ez legfel... (2020.12.18. 21:04) Sörtörvény: mindig lesz kisüzemi sör csapon?
  • Utolsó 20
2011. 08. 30. - kocsmablog
Kocsmatörténet

pixel

> "Kocsmatörténet" címmel megtekinthető egy kiállítás a szentendrei Skanzenben, melynek kurátora Dr. Sári Zsolt néprajzkutató. A következő sorokat ott olvastuk, és a magyar kocsmatörténelmet mélyen magunkba szívva a lényegi információkat elraktároztuk.

Az étel-ital készítés évezredek óta összefügg a vendégek fogadásával, a vendéglátással. Az első, írásos emlékekben is megőrzött fogadós az esztergomi Kopasz Péter volt. 1279-ben a Zách nemzetségből való nemes Ugrinus, Kun László király tárnokmestere, a macsói bán eladja Esztergomban álló palotáját a Káptalannak. A latin nyelven íródott adásvételi szerződésben pontosan körülírták a palotát, a hozzátartózó épületeket, házakat, telkeket és a szérűskerteket. Ebben olvashatjuk a következőket: "észak felől az a szűk utca határolja, mely az esztergomi Kis-Dunához vezet, aztán tovább halad a Kis-Duna mentén addig a határig, mely Péter fogadósnak, akit Kopasznak neveznek, házáig terjed és itt visszafordulva megy a nagy vásár teréig". Néhány évtized múlva aztán olvashatunk az első magyar kocsmárosról is, Vörös Kelemenről, aki az esztergomi káptalan Kovácsi falujában működteti kocsmáját, amiben saját borát méri, hiszen az 1326. november 8-án kelt oklevél arról tudósít bennünket, hogy kocsmárosunknak saját szőlője volt.

Nem volt ritka, hogy papok is mértek bort házaikban, dacára annak, hogy nemcsak az egyház, de különböző világi rendelkezések is tiltották ezt.

A kocsmatartás alapja az italmérési jog volt. Ismertebb elnevezései: korcsmálás, korcsomárolás, korcsmatartás, educillum, educillatio. A bor-, sör- és pálinkamérés az úgynevezett királyi kisebb haszonvételek közé tartozott, s mint az egyik legjelentősebb jövedelmi forrás, állandó vita tárgya volt, hogy az év melyik szakában és mennyi ideig illeti meg a jobbágyot és mennyi ideig a földesurat. A 16. századtól rendszeressé vált, különösen jó bortermő helyeken, hogy a földesúr saját szőlőin termett borát, a dézsmabort, az egyházi tizedből eredő bort és a jobbágyoktól különböző úton-módon megszerzett borokat saját alkalmazottjával mérete ki vagy a jobbágyokat kötelezte korcsmai árultatásra. Ez azt jelentette, hogy egy-egy falunak egy esztendőben a földesúr meghatározott mennyiségű borát kellett megvásárolni. Ezt a célt szolgálta az ünnep bora, a vásár- vagy sokadalombor és a kepebor, amit meghatározott alkalmakkor (karácsony, húsvét, pünkösd, dézsmálás, vásár stb.) tartoztak meginni a földesúr borából még akkor is, ha az a jobbágyok bormérési idejére esett. Ugyanakkor megtiltották, hogy a jobbágyok más birtokos által fenntartott kocsmákra járjanak.

A középkori kocsmákban, ahol a kocsmároltatási jog alapján mérték a bort, ételt nem szolgálhattak fel, majd az 1884-es törvény szerint hideg és egytálételeket már árusíthattak.

A kocsmálást Mária Terézia 1771-ben, az Urbáriumokban egységesítette úgy, hogy azokon a helyeken, ahol szőlőhegy volt, a jobbágyok fél évig (szent Mihály napjától Szent György napjáig, vagyis szeptember 29-től április 24-ig) mérhették boraikat a község kocsmáiban vagy a házak sorjában. Ahol szőlőhegy nem volt, ott negyedévi bormérés (Szent Mihálytól karácsonyig, ill. újévig) illette a jobbágyokat, az év további részében pedig a földesurat. Ha azonban a földesúr vendégfogadót tartott fenn, ott egész éven át mérethetett bort. A földesúr bormérési ideje alatt ellenben a jobbágyok csak országos vásár alkalmával mérhették ki saját borukat. Az Urbárium eltörölte a száraz kocsmatartás jogát és felmentette a jobbágyokat a földesúr borának kimérési kötelezettsége alól. A sör- és pálinkafőzés és kimérés viszont továbbra is teljesen földesúri jog maradt. A földesúri jogokat gyakorló önkormányzatú városok többségükben (pl. Cegléd, Debrecen, Kecskemét, Nagykőrös) és a szepesi, felföldi szabad királyi városok (Bártfa, Eperjes, Kassa, Késmárk, Lőcse) monopolizálták a kocsmálást.

Kövesd Facebook-on és Instagramon a Kocsmablogot, és ha úgy van: Mutass egy kocsmát!

A bejegyzés trackback címe:

https://kocsma.blog.hu/api/trackback/id/tr743190696

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása